A szerencse nemcsak a szerelmi életünkben és a munkában mutatkozhat meg. Ahhoz is szerencse kell, hogy az örökölt, betegségből származó vagy baleset során elszenvedett fogyatékosság elkerüljön. Sokan vannak fogyatékkal élők, akik kénytelenek valamilyen hendikeppel létezni.
A világunk és a társadalmunk egyre elfogadóbb és nyitottabb. Akinek azonban nincs a tágabb vagy szűkebb környezetében valamilyen fogyatékkal élő személy, bizony gondot okozhat az, hogyan kell nekik segíteni, egyáltalán kell-e? Hogyan kezeljük zavarunkat, kimutassuk-e sajnálatunkat és együttérzésünket?
Ma van a fogyatékkal élők világnapja
Ma, december 3-a a fogyatékkal élők világnapja, amelyet 1992-ben nyilvánított az ENSZ világnappá. Egy dátum, amely arra kívánja az emberiséget rávilágítani, hogy vannak, akik ugyan a társdadalom részét képezik ugyanúgy, mint bárki más, mégis sokkal nagyobb kihívásokkal és nehézségekkel küzdenek meg nap mint nap az életük bármelyik területén. Speciális igényük és lehetőségeik behatárolják az életüket és egyben meg is nehezítheti azt.
Aki nincs közvetlenebb kapcsolatban egy fogyatékkal élővel – legyen az bármilyen hendikep –, annak nemcsak félelmetes az az állapot, de a megfelelő viselkedés és reakció kivitelezése is gondot okozhat.
Nem mindenki igényli a segítséget
Az empatikus, jóérzésű és egészséges emberekben azonnal bekapcsolhat a segítséget felkínáló és nyújtó gomb, azonban érdemes ezt óvatosan kezelni. Már csak azért is, mert bár a fogyatékkal élő emberek mindennapja más lehet, egyáltalán nem biztos, hogy azt problémaként élik meg. Pláne akkor igaz ez, ha születésük vagy gyermekkoruk óta jelenlévő állapotról van szó. Ebben az esetben ugyanis ez az életmód válik számukra természetessé és nem, vagy legalábbis nem mindig szorulnak segítségre.
Elfogadás igen, sajnálat nem kell
Fogyatékosnak születni vagy azzá válni olyan állapot, amely (akár) egy életen át elkísérheti az embert. Az, aki így éli a mindennapjait, nemcsak más életmódot él, de kénytelen hozzászokni a nehézségekhez is, amelyekkel találkozik. Az ilyen speciális életmóddal élők kénytelenek a fogyatékkal élő vagy sérült jelzőt cipelni magukon. Ez azt jelzi, hogy ők kevesebbek, mint ép társaik, pedig sokan teljesen önellátók annak ellenére, hogy enyhébb vagy súlyosabb hendikeppel ajándékozta meg őket a sors. Sőt, sokan nagyobb életörömmel, kitartással, optimizmussal rendelkeznek, mint azok, akik teljesen egészségesek.
A támogató és segítő család, a különböző eszközök nagyban megkönnyíthetik a napjaikat, ám az az egészséges, ép emberek számára mégsem tűnik egyszerűnek és komfortosnak. Emiatt pedig beindul a sajnálat és a segíteni akarás.
Általánosságban elmondható, hogy a fogyatékkal élő emberek nem kérik és nem is akarják a sajnálatunkat. Az elfogadás és az együttérzés sokkal többet jelent számukra. Olykor pedig jól jön némi segítség is tőlünk.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: