Kevesen vannak, akiknél a karácsonyi rokonlátogatás nem jön szóba az ünnepek közeledtével. Akár szeretünk menni rokonokhoz ilyenkor, akár nem, bizonyosan téma, hogy hogyan készüljünk, vigyünk-e valamit, ott alszunk-e, vagy csak egy ebédre ugrunk be. Ha örömmel megyünk, bizonyosan szívesebben gondolunk rá, mintha úgy mennénk, mint akinek a fogát húzzák.
A karácsonyi rokonlátogatásból én legnagyobb szerencsémre általában kimaradok, de amikor Magyarországon töltjük a karácsonyt, előre görcsben van a gyomrom tőle, hogy hová kell menni, kikkel kell ott találkozni, mit kell enni, milyen körülmények között alhatok.
Az én életemből teljesen kimaradt a karácsonyi rokonlátogatás. Egy házban éltünk a két élő nagyszülőmmel, úgyhogy annyi történt, hogy feljöttek hozzánk. A szüleimnek nincs rokonsága, így senkihez nem kellett menni, és az ünnep valóban meghitt, nyugodt és pihentető lehetett.
Nagy meglepetés volt hát, amikor először, már Angliából mentünk haza a férjemmel ketten karácsonyozni és rokonlátogatásra került a sor. A legtöbben szívesen láttak, és volt, akinél én is szívesen időztem, de soknak éreztem, hogy egy pár nap alatt olyanokkal is kell találkozni, akivel éveket kibírunk egymás nélkül. És miért is vagyunk egymásra erőltetve? Egyszerű: mert karácsony van!
Karácsonyi rokonlátogatás régen
Nem is olyan régen még teljesen természetes volt, hogy az emberek meglátogatják a rokonaikat, különösen karácsony idején, hiszen akkor volt rá idejük. Sok esetben egész évben nem hallottak egymástól: mindenki élte az életét és dolgozott, legfeljebb egy-egy levél vagy rövid telefonhívás útján tudatták egymással a távoli családtagok, hogy mi történik feléjük.
Karácsonykor tehát összejöttek a rég nem látott közelebbi és távolabbi rokonok, hogy egyenek egy jót és átbeszéljék az utóbbi évet. Mindenképpen jó program volt a mindennapok mókuskerekéből kikerülve vidékre vagy éppen a fővárosba utazni és látni, mekkorát nőttek a gyerekek, vagy épp a távoli keresztmama leveséből kanalazni jóízűen.
Sok esetben ottalvós volt a program, de ez egy kellemes nap része volt, hiszen addig sem otthon kellett lenni a megszokottban. A vendégeket várták, körbeugrálták és sok esetben ajándékkal bocsátották haza, ugyanis élhettek bárhol is az országban, náluk az bizonyosan nincsen, amit őt tudtak nekik adni.
Ébredés után nem siettek haza, mert nem az volt a cél, hogy minél hamarabb a saját kis világukban legyenek, ráadásul tudták, hogy most egy évig ismét nem lesz részük ilyen utazásban és látogatásban, ezért minden percét kiélvezték. Nem volt kötelező program vagy olyan, amit feláldoztak azért, hogy találkozhassanak: egyszerűen jól érezték magukat egymás társaságában, recepteket cseréltek, kártyáztak, és várták, hogy egy év múlva megismételhessék.
Karácsonyi rokonlátogatás ma
Ma a karácsonyi rokonlátogatás teljesen más. Bár bizonyosan vannak családok, akik várják a találkozást, sokan nyűgként élik meg. Természetesen átugrunk a nagyszülőkhöz, vagy mi hívjuk át őket, hadd legyenek ők is családi körben, és így mi is lehetünk egy kicsit újra gyerekek. Ezután végre lenne pár nap, amikor semmit nem kell csinálni: a jól megérdemelt évvégi pihenést alvással, nyugalommal, Igazából szerelemmel és a gyerekekkel való foglalkozással tervezzük. Mindent elengednénk az évre, ami kötelességet vagy kényelmetlenséget jelent.
Ekkor jön azonban képbe a további rokonság: nagynénik, nagybácsik, keresztszülők, testvérek, unokatestvérek, sok esetben az ország különböző pontjain elszórva. Két lehetőség van: vagy szánkat húzva elmegyünk a párunk kedvéért, és számunkra alig ismert rokonoknál töltjük az ünnepeket, majd hulla fáradtan esünk vissza a munkába, vagy vitatkozni kezdünk. A helyzet nem egyszerű: ha kedvünk ellenére részt veszünk a programon, az egész karácsonyt élvezhetetlenné teszi számunkra, viszont ha felvetjük, hogy idén nem maradhatna-e el a látogatás, könnyedén rossz hangulat kerekedhet. Az ünnep így is úgy is meg lesz mérgezve, a kérdés már csak az, hogy éppen miért.
Ma már az idősebb távoli rokonokkal is könnyebb tartani a kapcsolatot, akár az interneten keresztül. Ugyanígy az unokatestvérekkel és egyéb rokonokkal: nagyjából tudjuk, hogy ki hogy van, látunk aktuális képet a gyerekekről. Miért hát a karácsony az az alkalom, amikor mindenáron össze kell jönni? Valóban az együttlétről és az együtt ünneplésről szól az, ha kirángatják az embert az otthonából azért, hogy eleget tegyen bizonyos társadalmi konvencióknak?
Miért nem lehet elfogadni, hogy ha fáradtak vagyunk, és arra a pár napra vártunk, amit az ünnep révén kapunk? Bűn, ha pihenéssel akarjuk tölteni, netán csak azokat a rokonokat meglátogatni, akikre valóban kíváncsiak vagyunk, és akikkel ténylegesen jó kapcsolatot ápolunk? A vendéglátók oldaláról szemlélve pedig felmerül a kérdés, hogy valóban várják a vendéget vagy visszautasítást reméltek, amikor illemből felajánlották meghívást?
Mi, emberek nagyon sokat változtunk az utóbbi időben. Rengeteg inger ér bennünket, a munkán kívül is sok mindent csinálunk, folyton el vagyunk maradva a teendőinkkel. Az ünnepnek hála lenne pár nap, amikor elcsendesedünk, és élvezzük, hogy végre otthon vagyunk a saját családunkkal. Rossz emberek lennénk attól, hogy ez az egyetlen vágyunk karácsonykor?
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
