Sokakban a mai napig él az a tévhit, hogy a demencia az öregedés természetes, normál velejárója. Nem is tévedhetnének nagyobbat!
A demencia egy gyűjtőfogalom, összességében szellemi hanyatlást jelent. Mindenekelőtt a rövidtávú emlékezet szenvedi meg felbukkanását, ám az idő előrehaladtával kihat a hosszútávú emlékezetre, az alapvető gondolkodási mechanizmusokra, valamint negatívan befolyásolja a beszédkészséget. A demencia miatt szerettünk személyisége, érzelmi világa is nagy változásokon mehet keresztül.
Mi az a demencia?
A szellemi hanyatlás kialakulásának alapvetően két formája különíthető el.
A másodlagos demencia kialakulásáért általában valamilyen betegség vagy egészségkárosító szokás (alkoholizmus, dohányzás, stroke, érelmeszesedés) által okozott szervi károsodás a felelős. Míg a demencia másodlagos formája befolyásolható, sőt, adott esetben visszafordítható folyamat, addig az elsődleges forma általában nehezen, vagy egyáltalán nem kezelhető. Az elsődleges demenciának jelenleg nincs ismert oka, hiszen olyan betegségek társaként jelenik meg, mint az Alzheimer-kór, a Lewy-testes betegség vagy a Parkinson-kór.
A demenciát ugyanakkor gyakran összekeverik az időskori feledékenységgel. Hasonló ez a bogár-rovar dilemmához: az időskori feledékenységre nem mondhatjuk kizárólagosan, hogy demencia, ám a demencia minden esetben memóriakieséssel jár.
A demencia leggyakoribb tünetei
A demencia egyik legismertebb tünete az emlékezetzavar. Ebben az esetben arról van szó, hogy az idős ember számára különösen nehéz az új információ megjegyzése, elraktározása. Nem csak az új tudnivalókat, de a friss arcokat, tárgyakat is nehezen építi be memóriájába a demens, ezt a kiesést agnóziaként tartják számon a szakértők.
Problémát okozhat számára a begyakorolt, korábban rutinnak számító mozgások kivitelezése is, ezt a tünetet apraxiánaknevezzük. E jellegzetességek összességében döntéshozatali nehézségekhez vezetnek, ez pedig gyakran párosul a figyelem megosztásának zavarával.
A nyilvánvaló tünetegyüttesen kívül ugyanakkor fontos kiemelni, hogy nem csak az emlékezet, a mozgás- és a beszédzavar a vörös zászlók a demencia diagnosztizálása során. Ha úgy látjuk, szülőnk, nagyszülőnk az utóbbi időben motiválatlan, lehangolt, hirtelen váltakozik a kedélyállapota, s mindezek a jellegzetességek alvászavarral, esetleg étvágyváltozással járnak karöltve, kezdjünk el gyanakodni! A depresszió ilyesfajta megnyilvánulásai nem csak a lelkiállapot változásait jelezhetik, hanem a demencia azonosítói is lehetnek.
A szorongás, nyugtalanság, vagy az agresszióba forduló frusztráció is utalhatnak a demencia jelenlétére. Ha például gyakran látjuk idős szerettünket ok nélkül fel-le járkálni, vagy az illető huzamosan nyugtalan, esetleg gyakran órákig bolyong cél nélkül a városban, ne a korának, hanem a demenciának tulajdonítsuk furcsa viselkedését!
A demes időseknél gyakran előfordul, hogy teljes változáson megy át a személyiségük. Ha azt tapasztaljuk, hogy szerettünk rigidebb, önzőbb, mint korábban volt, vagy esetleg agresszívebben lép fel velünk szemben a megszokottnál, ne orroljunk meg rá azonnal! A demencia további jele lehet a téveszmék felbukkanása. Ha szülőnk, nagyszülőnk gyakran fejezi ki abbéli félelmét, hogy meglopják, megkárosítják, üldözik, ugyancsak érdemes a demenciát, semmint a kort hibáztatni szerettünk szokatlan viselkedéséért.
Mit tehetünk?
Amennyiben szeretteden a demencia tüneteit észlelted, több irányba is érdemes lehet elindulni. A demens betegeket alapvetően a neurológiai- vagy demencia szakrendelésen látják el, emellett viszont pszichiáter bevonása is hasznos lehet.
Fontos, hogy időben észleld a tüneteket! Ez nem csak a betegség szintentartása miatt lényeges, hanem mert tisztában kell lenni azzal a szomorú ténnyel, hogy a demenciával élők előbb-utóbb nem lesznek képesek fenntartani az önellátó életmódot. Ugyan bizonyos óvintézkedésekkel, illetve otthoni ápolással az időtartam kitolható, a demens időset egy idő után szociális ellátást biztosító intézményben kell elhelyezni. Mivel a betegség idős korban igen gyakori, ezeken a helyeken évekkel korábban kell elindítani a jelentkezést, mint ahogy szükségetek lenne rá.
Demencia esetén a legfontosabb az őszinte kommunikáció. A szülő, nagyszülő „tiszta” pillanatiban tudatában van annak, hogy bizonyos időszakokban „nem önmaga”, ezért ilyenkor érdemes megbeszélni a helyzetet, nyíltan kifejezve szükségleteinket.
Fontos, hogy minden családtag tisztában legyen a problémával, hogy egyiküket se érje váratlanul a demencia egy-egy tünete. A lehetőségekhez képest érdemes egymás között felosztani az idős ember gondozásával járó feladatokat, kezdve az anyagi hozzájárulással, ám a rendszeres látogatás, valamint a házimunka elvégzése ugyanolyan fontosak lehetnek, mint a financiális háttér biztosítása. A Semmelweis Egyetem Dementia Ambulanciája előjegyzés ellenében várja a demens betegek és családtagjaik jelentkezését, hasonlóképpen a Dél-Pesti Kórház Demencia Szakrendeléséhez.
Demencia ide vagy oda, fontos, hogy szem előtt tartsuk: idős szerettünk szellemi hanyatlásáról a legnagyobb tisztelettel, nagy óvatossággal beszéljük vele! Ne feledjük : ugyan lehet, hogy szülőnk, nagyszülőnk memóriazavarral küzd, ettől függetlenül ugyanaz a személy, aki akár a finom süteményeivel, vagy sorozatos intelmeivel, de valamilyen formában részt vállalt nevelésünkben.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
