Két egyetem kutatói ismét az alvást és az agyi egészséget vették górcső alá, most épp a napközbeni szunyókálás állt a középpontban.
Jó hírünk van is azoknak, akik imádták a bölcsődei és óvodai délutáni alvást és manapság is előszeretettel pihennek le ebéd után. Míg korábbi kutatások arra jutottak, hogy a hosszú szundikálás az Alzheimer-kór korai jele lehet, más tanulmányok szerint egy kevés pihenés épp az ellenkezőjét éri el: elősegíti a tanulás képességét. A legfrissebb eredmények szerint pedig, amelyről a Guardian is beszámolt, a napközbeni szunyókálás segíthet lelassítani az idősödéssel járó agyzsugorodás ütemét, utóbbi pedig a demencia és az Alzheimer-kór kiváltói közé tartozik. A londoni University College (UCL) és az uruguayi egyetem kutatói szerint a szokásszerű nappali alvás összefüggésbe hozható a nagyobb agytérfogattal, és a napközben rendszeresen alvók valamint nem alvók közti agytérfogat-különbség 2,5-6,5 évnyi öregedésnek feleltethető meg.
Az egyébként normális időskori agyzsugorodás mértéke felgyorsulni látszik azoknál az embereknél, akik kognitív problémákkal, neurodegeneratív (vagyis az idegsejtek elhalásából következő) betegségekkel küzdenek, és egyes kutatások szerint az alvásproblémákban is közrejátszanak.
Összefüggést találtunk a rendszeres nappali szunyókálás és a nagyobb agytérfogat között, ami arra utalhat, hogy előbbi némi védelmet nyújt az idegrendszeri degeneráció ellen azáltal, hogy kompenzálja a rossz alvást
– írták a kutatók a Sleep Health folyóiratban. Az UK Biobank tanulmány félmillió, 40 és 69 éves kor közötti ember genetikai, életmódhoz kapcsolódó és egészségügyi adatait gyűjtötte össze, és a szóban forgó kutatás csapata ebből választott ki közel 35 ezer egyént. Megvizsgálták, hogy azon genetikai variánsok kombinációja, amelyeket korábban a napközbeni szunyókáláshoz társítottak, összefüggésben van-e az agy térfogatával és az agy egészségének egyéb aspektusaival. Ezek a genetikai változók véletlenszerűen jelennek meg egyes emberekben – a népesség 1 %-ánál vannak jelen -, így a megközelítés lehetővé tette a kutatóknak, hogy megvizsgálják a szunyókálás agyra gyakorolt hatását olyan módon, hogy csökkentik az egyes életmódbeli tényezők befolyását, mint például a dohányzás vagy a fizikai aktivitás.
Összességében a csapat összefüggést talált a szokásszerű napközbeni szunyókálásra való genetikai hajlam és a nagyobb agytérfogat között, bár nem találtak kapcsolatot a kognitív teljesítménnyel, például a reakcióidővel sem. „Lehet, hogy egy rövid nappali alvás segíthet megőrizni az agy térfogatát, és ez pozitív dolog például a demencia megelőzését tekintve” – mondta az egyik vezető szerzőjük, hozzátéve, hogy korábbi kutatások szerint a legfeljebb 30 perces alvás előnyös lehet. Azonban hozzá kell tenni azt is, hogy a tanulmány csak fehér bőrű britek adatain alapul, és nem világos a szundik pontos időtartama, ahogy az sem, hogy a szunyókálás előnyei a genetikai hajlamot nélkülöző embereknél is megjelennének-e.
A Brit Idegtudományi Társaság (Brisith Neuroscience Association) elnöke üdvözölte a tanulmányt, de megemlítette, hogy annak vannak korlátai, hiszen az UK Biobank kutatás résztvevői által lejelentett szundizási szokások nem biztos, hogy minden esetben pontosak voltak. De tény, hogy „ez a tanulmány fontos, hiszen azon tudásunkat gazdagítja, miszerint az alvás fontos az agy egészségének megőrzése szempontjából”.