A babatervezés az egyik legszebb időszak egy pár életében. Az egyik legkomolyabb döntés az, amikor elhatározzuk, hogy szülőkké válunk. A hetek izgalmasan telnek, és csak egyre türelmetlenebbé és stresszesebbé válunk a két csíkra várva. Mi állhat a sikertelenség háttérében? Olyan okokat mutatunk, amire elsőre tán nem is gondolnál!
A meddőség leggyakoribb oka a PCOS, azaz a policisztás ovárium szindróma. A WHO adatai szerint a világon 116 millió nőt érint. A betegségnek számos tünete van, többről nem is gondolnánk, hogy innen eredhet. A szindrómának azonban vannak olyan kísérőjelenségei is, amik egy idő után már önálló betegségként léteznek, melynek jelei sokszor apróságnak tűnnek.
Stressz
Lerágott csont, ám ténylegesen felmerül a kérdés, hogy észrevesszük-e, ha stresszelünk. Egy idő után nyilvánvalóan, de a mindennapi rohanásban és teljesítésben nem feltétlenül van ideje az embernek megfigyelni magát. Ez a kínzó állapot nemcsak a lelkünkre és a gondolatainkra lehet rossz hatással, hanem a termékenységre is – még férfiak esetében is! Általában a nőknél keresik a bajt, pedig könnyedén előfordulhat, hogy az apajelölt stresszes életvitele miatt nem kopogtat a gólya.
Magas prolaktin-szint
A prolaktin egy nagyon fontos hormon. Számtalan dologért felel, így a tejelválasztásért és azért is, hogy a terhesség létrejöjjön. Ha azonban ez a szint önmagától, terhesség nélkül is magas, meddőséget okoz, és hatására a már létrejött terhesség sem marad meg. Az emelkedett szint okát alulműködő pajzsmirigy is okozhatja, ám az agyalapi mirigy jóindulatú daganata is megemelheti a prolaktin-szintet. Ezen kívül szintén gyakori, hogy a már említett stressz áll a háttérben, hiszen ilyen állapotban a szervezet a stressz kezelésével van elfoglalva, ezért emeli a proklaktin szintjét, hogy könnyítsen magán, ám ezzel csak azt éri el, hogy hónapról hónapra csalódnunk kell.
Inzulinrezisztencia
Egyre többet hallani az inzulinrezisztenciáról, mely a kettes típusú cukorbetegség előtti állapot. Az inzulinrezisztencia általában jóval a cukorbetegség kialakulása előtt jelen van a szervezetben, akár komolyabb tünetek nélkül is, hiszen a korai stádiumban a vérkép sem feltétlenül mutatja ki, hogy probléma lenne. Ha a zsírpárnák elsősorban hasunkra rakódnak, gyanakodhatunk, de a hajhullás, az éjszakai izzadás, a gyakori fejfájás és fáradékonyság mind egy tünete lehet. Ugyan apróságoknak tűnhetnek, és akár más okból kifolyólag is tapasztalhatjuk őket, ha a baba várat magára, érdemes endokrinológus segítségét kérni, ha ilyet észlelünk magunkon.
Mozgásszegény életmód
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a mozgás fontosságát. Nyilvánvalóan előfordul, hogy futunk a busz után, vagy a jó idő miatt sétálunk egy megállót, ez korántsem elég az egészséghez, még akkor sem, ha ügyelünk arra, hogy kiegyensúlyozottan táplálkozzunk. Ha elkezdünk rendszeresen mozogni, türelmesnek kell lennünk magunkkal, ugyanis nem mindenki érez rá rögön az ízére – van, aki sosem. Ennek ellenére mindenképpen érdemes megtenni saját magunkért, mert amellett, hogy csökkenti a stresszt, növeli az önbizalmat és még az alvás minőségét is javítja.
Mint látható, rendkívül sok, a háttérben futó ,,program” okozhatja a sikertelenséget, melyek így vagy úgy, általában összefüggenek egymással. A párokat általában egy év sikertelenség után szokták komolyan venni, de ha e lista elolvasása után bármely problémára gyanakszunk, nézzünk utána, mi mindent tehetnénk magunkért, és jövendőbeli kisbabánkért!