Itália ezer arca címmel jelent meg Szalczgruber Alexandra könyve, mely sokkalta több egy egyszerű útikönyvnél.
Rengetegen írtak már Olaszországról. A könyökünkön jön ki, hogy a Vatikán egy önálló város, hogy Toszkána legismertebb bora a chianti, és azt is kívülről tudjuk, hogy mit érdemes megkóstolni, ha Olaszországban járunk.
Szalczgruber Alexandra Itália ezer arca című könyve pont nem ezekről szól, és ettől különleges! A szerző nem úgy indít, mint a legtöbb útikönyv, hogy ábécésorba rendezve ecseteli, hogy hol találjuk a firenzei Dávid szobrot, vagy hogy hogyan érdemes megvenni a jegyet a Dózse Palotába. Nem-nem! Ő valóban az ezerarcú Olaszországot mutatja be!
Itália ezer arca, amelyekről tényleg nem tudunk
Itália régióinak gyors ismertetése után a partokat, szigeteket és öblöket ismerhetjük meg. Nem mindennapi megközelítése Olaszországnak, éppen ezért működik! A fejezet igazi szépsége, hogy olyan helyekről is olvashatunk, amelyeket a turisták ténylegesen nem ismerhetnek, így például a Borromeo-szigeteket, melynek kedves kis falujában mindössze ötvenen élnek. A fejezet bár említi a Velence környéki lagúnákat, korántsem azok szépségét taglalja. Mindenki tudja, milyen csodásak, azt viszont kevésbé, hogy valóságos osztrigafarmok vannak errefelé, és kiderül az is, hogy egy osztriga óránként tíz liter vizet szűr át magán, így az íze olyan, mint a víz, amiben leélte az életét. Szó esik még a tenger mélyén talált kincsekről, a szícíliai korallokról, és mindenről, ami a vízhez kötődik.
Gondolhatjuk, hogy a Városok, kisvárosok és épületek fejezet nem fog ki rajtunk, hiszen ha Itália ismerői vagyunk, a többségükről bizonyosan hallottunk már. Igen ám, de a fejezetből olyan érdekességek is kiderülnek, hogy bár Veronában találhatjuk Júlia házát, és tudvalévő, hogy vélhetően Shakespeare kitalációja az ismert szerelmi történet, Dante a XIII. században már említett két hasonló nevű családot, a Montecchi és a Capulet családot. A fejezet olvastán sokan otthon érezhetik magukat, hiszen számos nagyváros jelenik meg, ahogy a kikötővárosnak elkönyvelt (de nem az!) Genova vagy épp Milánó, az ő dómjával együtt, és az is kiderül, hogy miért különbözik az úgynevezett hagyományos Olaszországtól.
A szerző nem elégszik meg azzal, hogy az umbriai Gubbio esetében a Magyarországon méltán népszerű Don Matteo sorozatot, vagy a részben itt játszódó Utas és holdvilágot említi. Ehelyett egy középkori történetet, már-már szappanoperát olvashatunk, amely teljesen új oldaláról mutatja meg a várost, amelyről annyit olvastunk, vagy éppen láttunk a tévében. Egyébként, aki a filmek és az irodalom szerelmese, sok érdekességet megtudhat a Vatikánról, valamint az Angyalvárról is, melynek igen fontos szerepe volt az Angyalok és démonok című Dan Brown-regényben, csakhogy ebben a kötetben egészen más oldalát ismerhetjük meg a jól ismert helyszínnek.
Szalczgruber Alexandra külön fejezetet szentelt a parkoknak, múzeumoknak és nemzeti parkoknak, melyből tán a parkok a legmeghökkentőbbek, hiszen Olaszországot nem a parkjairól ismerjük, ám a sorok alapján kiderül, hogy ez hatalmas hiba, hiszen megannyi lélegzetelállító parkot tudhat magáénak az ország, és kastélyokban is bővelkedik!
Az egyik legmeghökkentőbb fejezet a Wellness, túrázás és zarándoklat címet kapta. Ha Olaszországban vagyunk, ez a három nem feltétlenül jut eszünkbe. Leragadunk a városoknál, holott megannyi feledhetetlen túraösvénynek ad otthont, éppúgy, ahogy meleg vizű forrásoknak!
Természetesen a gasztronómia is terítékre kerül, és megtudhatjuk, hogy ki készítette az első margherita pizzát, hogy milyen a homárfarok nevű édesség, és az is kiderül, hogy a tiramisu az egyik legfiatalabb olasz édesség, tekintve, hogy az 1960-as években készítették először!
A kötet több színes fotóval illusztrálja Olaszország sokszínűségét, és egyúttal ízelítőt ad arról, hogy Itália korántsem csak Rómáról és Toszkánáról szól! Olaszország olyan, mint az emberi lélek maga: azt hisszük, hogy ismerjük, de mindig meg tud lepni valamivel.
A kötet a Scolar kiadó gondozásában jelent meg.
Nyitókép forrása: Scholar kiadó