Éjszakai felriadás – amikor kígyókkal, pókokkal osztozol az ágyadon

Az éjszakai felriadás sokak alvását megkeseríti, legyen szó akár felnőttről, akár gyerekről. Egyedülálló felnőttnél sokszor fény sem derül a problémára, ugyanis az éjszakai felriadásban szenvedő jellemzően nem emlékszik rá reggel, hogy mi történt.

Nagyjából 2014-ben kezdődött, miután abbahagytam az epilepszia-gyógyszer szedését. Említettem az orvosnak, hogy éjszaka pókokat kergetek, de azt mondta, hogy ez csak az úgynevezett night terror, azaz éjszakai felriadás, de nem kell törődni vele, van ilyen. Nehéz azonban nem törődni vele. Vannak periódusok, amikor hetekig nyugodtan alszunk, aztán egyszer csak a semmiből pár héten keresztül szinte minden nap arra riad a másik felem, hogy már megint csapkodok, sírok és feltérdelve hadonászok.

Már van rutinja: ilyenkor ki kell várni azt a pár percet amíg elmúlik, de nehezen állja meg, hogy reggel ne szembesítsen azzal, hogy ismét megnehezítettem az éjszakáját. Én ebből jószerivel semmire nem emlékszem. Csak akkor szoktam érzékelni, amikor éppen történik, mert annyira élethűen látom a körülöttem lépkedő, mászó és csúszkáló lényeket, hogy félálmomban fel sem merül bennem, hogy nem vagyok ébren. Csak túl akarok élni mindenáron.

Az alvás közbeni éjszakai felriadás jellemzően gyermekkorban produkál tüneteket. A Sleep Foundation becslése szerint a gyerekek három- és ötéves koruk között tapasztalnak a leggyakrabban rémálmokat, és közülük sem mindenki, nagyjából 40%-uk. Míg ez gyermekkorban gyakorinak számít, felnőttkorban ennél ritkább: a gyerekkori felriadók csupán 4%-a nem növi ki a problémát.

A rémálmok és az éjszakai felriadás – mi a különbség?

Nem ritka jelenség, hogy rosszat álmodik az ember. Jellemzően létező helyekkel és emberekkel álmodunk valami olyat, ami inkább felzaklatja a lelkünket, mintsem félelmetes. Az esetek többségében emlékszünk rájuk, és el is tudjuk mondani másnap, hogy mit éltünk át. Ezzel szemben az éjszakai felriadás (night terror) nemcsak egy-egy éjszaka jelentkezik, hanem jellemzően többnapos- vagy akár hetes periódusok vannak, amikor az ebben szenvedő felriad. A felriadó másnap általában nem emlékszik a történtekre, csupán alvótársa elmeséléséből, vagy gyanús jelekből jön rá, hogy történt valami. Vannak esetek, amikor földre került párna, vagy törött lámpa uralkodik az éjszaka történtekről.

Oka és tünetei

Szakemberek szerint az alváshiány, a szoba hőmérséklete, az elalvás körülményei, a túlterheltség és a stressz is oka lehet az éjszakai felriadásnak.

Az éjszakai felriadás nem csak gyermekeknél jelentkezhet
Az éjszakai felriadás nem csak gyermekeknél jelentkezhet / Kép forrása: Shutterstock / Puzzlepix

A lefolyása gyerekeknél és felnőtteknél is hasonló. Általában elalvás után egy órával jelentkeznek az első jelek, ilyenkor az ember egyszer csak a látszólag nyugodt alvásból elkezd kiabálni, sírni és levegő után kapkodni. A szív ilyenkor hevesebben ver, a test leizzad, a karok és a lábak tehetetlenül csapkodnak. Sok esetben a felriadó tárgyakat dobál le az ágyról, szavakat mond, felül az ágyban, és csapkodva riasztja el a veszélyt, ami leselkedik rá. Az álmodó ilyenkor az ébrenlét és az alvás közti állapotban van, így jelenetek megmaradhatnak, és vagy alszik tovább, vagy fokozatosan magához tér, és megállapítja, hogy bizonyára ismét felriadt.

Egy-egy ilyen ,,roham” nem tart tovább pár percnél, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlik. Hátránya, hogy sok esetben az ember – mivel alszik vagy félálomban van – nem tudja felmérni, hogy mi a valós veszély. Gyakori álom ilyenkor, hogy egerek, bogarak vagy kígyók tűnnek fel, ilyenkor a felriadó ,,saját szemével” látja a lepedőn mászkáló állatokat, amiktől próbál megszabadulni. Ha nem tér időben magához, akár egy másik szobába is átmehet szólni valakinek, hogy baj van. Előfordulhat, hogy útközben ébred fel teljesen, és megszakítja a folyamatot, mert észleli, hogy csak álmodott.

Mit tehetünk?

Akit az álmodó felébreszt – legyen az szülő vagy partner – nem tud mit csinálni, hiszen ebből az állapotból rendkívül nehéz visszahozni az embert: nem reagál a szavakra, ölelésekre, kommunikációra. Mivel pár perc alatt lezajlik a felriadás, ha nem tesz kárt magában az álmodó, jobb megvárni, hogy vége legyen, és nem felébreszteni. Természetesen a szülőnek vagy a társnak kellemetlen a felriadás, mert ezáltal ő is felébred. Sokan úgy védekeznek, hogy nem alszanak el, amíg be nem következik az ébredés. A legtöbb esetben órát lehet igazítani az ilyen jellegű felriadásokhoz, és pontosan egy órával elalvás után történik meg, így aki társa vagy gyermeke alvászavaraitól szenved, úgy vészelheti át a legkönnyebben, hogy kivárja, míg megtörténik, és az éjszaka további részében nyugodtan alhat.

Ha a felriadó nem tesz kárt magában, ne ébresszük fel!
Ha a felriadó nem tesz kárt magában, ne ébresszük fel! / Kép forrása: Shutterstock / Puzzlepix

Mikor forduljunk orvoshoz?

Öt-hétéves kor felett általában a tünetek megszűnnek, de ha mégsem, akkor sem kell feltétlenül orvoshoz menni. Ha a gyermek, vagy felnőtt napjára is hatással vannak az éjszakai események, vagy ha hónapokig tartó felriadásról van szó, akkor érdemes felkeresni egy szakorvost. A szakemberek azt javasolják, hogy másnap ne hozzuk fel az álmodónak az előző estét, mert nem fog rá emlékezni, így felesleges felhánytorgatni neki. Míg orvoshoz jutunk, próbáljuk meg bevezetni a délutáni alvást, hogy a túlzott fáradtságot elkerülve, megakadályozzuk a felriadást. Felnőtteknél a stressz csökkentése lehet a kulcs a nyugodt alváshoz.

Az éjszakai felriadás miatt inkább felnőttkorban aggódjunk, hiszen akár epilepszia is meghúzódhat a háttérben, úgyhogy ha gyakran előfordul, érdemes felkeresni egy neurológust vagy egy alváslabor segítségével utánajárni az okoknak.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!