Alkalmazkodj rugalmasan: először légy jelen!

A tudatos jelenlét rendkívüli módon segíti elő az érzelmi rugalmasságunkat. Ha jelen vagyunk a pillanatban, és nem robotpilóta üzemmódban működünk, dönthetünk a minket ért hatásra adandó reakciónkról, és lelassíthatjuk a stressz növekedését is.

Amikor a reziliencia, azaz a rugalmas alkalmazkodás, vagy lelki ellenállóképesség technikáin gondolkodunk, leginkább a gyors változtatásra, az azonnali, megfelelő reakcióra való képesség jut először eszünkbe, és ritkábban kúszik szemünk elé egy csendben meditáló, nyugodt ember képe. Pedig kétségtelen, hogy a tudatos jelenlét rendkívüli módon segíti elő mind a fizikai, mind az érzelmi rugalmasságunk növekedését és fenntartását.  

A jelen pillanat tudatos megélése kulcsfontosságú a rugalmasságunkhoz. (forrás: pixabay)
A jelen pillanat tudatos megélése kulcsfontosságú a rugalmasságunkhoz. (forrás: pixabay)

A mindfulnesst egy-két évtizede itthon még alig ismertük, mivel azonban egy rendkívül egyszerű, bárki által könnyen elsajátítható, és a mindennapok során egyszerűen gyakorolható eszköz, hamar teret nyert és népszerűvé vált. Sorra beteltek a módszert oktató 8 hetes tanfolyamok, amelyek nagyszerűen kombinálják a nyugati világ kognitív viselkedésterápiáját és a keleti világ – elsősorban a buddhizmus – tudatos jelenlétre vonatkozó technikáit.

A maga teljességében megélt pillanat az érzelmi rugalmasság kulcsa

Hogy hogyan kapcsolódik az érzelmi rugalmasság és a tudatosan megélt pillanat, az a náci haláltábort túlélő Viktor Frankl pszichiáter Mégis mondj igent az életre! című könyvéből kiderül. Az érzelmi rugalmasság ugyanis az ellazulásról, a higgadtságról és a tudatosabb életről szól, vagyis arról, hogy magunk választjuk meg, hogyan reagálunk érzelmi figyelmeztetőrendszerünk jelzéseire.

„Az inger és a reakció között létezik egy tér – mondja Frankl. – Ebben a térben lehetőség nyílik a reakcióink megválasztására, válaszainkban pedig a fejlődés és a szabadság lehetősége rejlik. (…) Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.”

Az, hogy ez a tér, amelyben a reakciónkat megválasztjuk, mekkora, nagyban függ attól is, mennyire vagyunk épp jelen akkor, amikor az inger elér bennünket. Ebben a teljesebb jelenlétben segít minket a mindfulness.

„A mindfulness: látni, és annak a tudatosítása, hogy látunk”

A módszer kidolgozója, Jon Kabat-Zinn szerint: „A mindfulness a figyelem irányításának különleges módja, mely a jelen pillanatra vonatkozik, és amely annyira mentes a reaktivitástól és az ítélkezéstől, illetve annyira nyitott, amennyire csak lehetséges.”

A cél az, hogy az ”itt és most”-ban nyitottabban, kíváncsi figyelemmel forduljunk minden külső és belső élményünk felé, legyen az pozitív vagy negatív, kellemes vagy kellemetlen.

Ha nem vagyunk jelen, általában mentális időutazást teszünk, ami leterhel minket (forrás: pixabay)
Ha nem vagyunk jelen, általában mentális időutazást teszünk, ami leterhel minket (forrás: pixabay)

A tudatos állapot ellentéte ezzel szemben az az állapot, amelyben a figyelmünk nem „itt és most” van, hanem máshol és más időben jár. Ez egy abszolút általános jelenség, a kutatások szerint az időnk kb. 50 százalékban egészen máshol járunk. Tehát a cikk olvasói közül is minden második ember figyelme van csak itt és most, a többieké – még olvasás közben is! – egészen máshol jár: akár egy tegnapi történés, vagy hétvégi családi esemény járhat a fejükben, akár azon gondolkodhatnak, hogy holnap milyen feladatok várnak rájuk, esetleg munka után mit kell még elintézni hazafelé.

Tipikusan vagy a múltban vagy a jövőben jár a figyelmünk, ezt a folyamatot mentális időutazásnak is nevezik. Felmerülhet a kérdés, hogy mi is a gond ezzel, miért jelent ez problémát?

A mentális időutazás veszélye

Azért, mert a múlttal kapcsolatban sokszor rágódunk, mit kellett volna másként csinálni, újra és újra lejátszunk és átélünk egy már megtörtént eseményt. A jövővel kapcsolatban ugyanakkor különféle történeteket szövünk, és valljuk be, legtöbbször ezek a történetek nem szépek, hanem inkább negatívak, ijesztőek, fenyegető jellegűek, drámaiak.

Például elképzeljük, hogy kollégánk, aki korábban nagyon kihozott minket a sodrunkból, ma is megtalál minket valamivel. Amikor belép a szobánkba, talán még nem szólt egy szót sem, de mi már előre lejátsszuk magunkban, hogy megint mivel fog feldühíteni minket, és ehhez a gondolathoz akaratlanul is szinte azonnal társul egy negatív érzelem: aggodalom, félelem, stressz, pedig még semmi nem történt. Ismerős?

Azt hiszem, hangsúlyozni sem kell, miért is káros annyira az ilyen történetszövés. Nem csak feleslegesen terheljük a fizikai és mentális állapotunkat, hanem a pillanatból – amiben bármi más is megtörténhet -, kivonjuk magunkat és máris bekorlátozzuk a Viktor Frankl által említett választási lehetőségeinket és szabadságunkat.

Miben különbözik az egyszerű jelenlét a tudatos jelenléttől?

Ahhoz, hogy jól érzékeljük a különbséget, csak képzeljük el, hogy egy kicsi gyerekkel sétálunk, lassan haladva, gyakran megállva, vele együtt rácsodálkozva az egyszerű dolgokra, egy-egy virágra, katicabogárra, lepkére, mintha mi is először látnánk ezt életünkben.

A gyerekek még ösztönösen vannak teljesen jelen a pillanatban (forrás: pixabay)
A gyerekek még ösztönösen vannak teljesen jelen a pillanatban (forrás: pixabay)

Azután idézzük fel, hogy a munkából hazafelé haladunk az autónkkal, és egyszer csak ráébredünk, hogy kilométerek óta nem is figyeltünk arra, hogy mi van körülöttünk, teljesen elmerültünk a gondolatainkban, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már haza is értünk. Ilyenkor mindvégig egy ún. robotpilóta üzemmódban voltunk.

Robotpilóta üzemmód vagy tudatos döntések és választások?

Ez a két helyzet jól megmutatja a különbséget az élet valódi megélése és a szokásos, rohanással eltöltött idő között, amikor se látunk, se hallunk, és szinte el sem jut hozzánk a külvilág. Lehet ilyen akár a már említett autóvezetés, akár pl. a mosogatás, vacsora főzés. A probléma az, hogy amikor így kikapcsolunk, az agyunk előre elpróbálja azokat a dolgokat, amiket elterveztünk, innen pedig roppant könnyű átcsúszni a terméketlen rágódásba, ahonnan pedig egyenes út vezet a szorongásba, mivel az elme valóságnak fogadja el a gondolatainkat. A tudatos jelenlét lehetővé teszi, hogy felébredjünk a robotpilóta üzemmódból, ugyanis tréningezi az agy figyelem-izmait. Sokkal inkább hatékonyak, kreatívak és ötletgazdagabbak leszünk, és a rezilienciánk is növekszik.

A mindfulness eltünteti a stresszt?

Nyilvánvaló, hogy a stresszes helyzetek nem fognak megszűnni a hétköznapokban attól, hogy gyakoroljuk a módszert. Azonban az, hogy az egyes történésekre hogyan reagálunk, alapvetően befolyásolja a közérzetünket. Hogy a tudatos jelenlét hogyan segít a stressz kezelésében, azt egy hasonlattal úgy lehetne leírni, hogy képzeljünk el egy domboldalon leguruló labdát, ami egyre gyorsul. A tudatos figyelem olyan, mint a kéz, amely érte nyúl, s egy pillanatra megállítja. A labda ismét gurulni kezd, de már lassabban. A mindfulness nem hagyja, hogy a dolgok hirtelen, ellenőrizhetetlenül elszabaduljanak, hanem segít kézben tartani a kontrollt és lehetőséget ad a választásra.

A következő héten néhány olyan apró gyakorlatot nézünk meg, amelyek segítenek a jelen pillanat tudatosabb megélésében.

A sorozat következő cikke jövő héten kedden jelenik meg a Colorén.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Így épít a nemet mondás művészete – 3. rész