A tenger számos csodát rejt, s ezek hiányát különösen akkor érezzük, amikor a téli hónapokban epedve várjuk, hogy nyáron ismét találkozzunk régi barátunkkal.
A tenger számos érzékünkre hatással van. Szemünkkel látjuk pompás színeit, a kék és a zöld megannyi árnyalatát. Az orrunkkal érezzük az össze nem téveszthető illatot, amit a különböző tusfürdők és illatosítók soha nem fognak tudni utánozni, állítsanak bármit is. Fülünkkel halljuk, ahogy a tenger hullámai a kövekhez csapódnak, vagy éppen finoman, épp csak megérintve nyaldossák a partot. Végignézve a végtelennek tűnő vízen az ember felismeri önnön kicsinységét, ám ez akkor, abban a pillanatban nem számít. Csak mi vagyunk és a tenger, annak megannyi tulajdonságával. Szeretnénk megismerni és megérteni a vizet, ugyanakkor félünk nagyságától, és e kettős érzés teszi igazán egyedülállóvá.
Miért olyan vonzó a tenger?
A tenger az érzékszerveinken túl elménkre is hat, hiszen előző nyaralások vagy a vitrinbe kirakott képeslapok emlékeit idézi. Amint a vágyott hely a szemünk elé tárul, régi álmaink válnak valóra. Nem az az egyetlen oka azonban annak, hogy különös hatással van ránk, ha vizet látunk! Ácsorogjunk akár a Balaton, egy tenger vagy egy óceán partján, hasonló érzés kerít hatalmába bennünket. Az úgynevezett Blue Mind, az az Kék elme-teória szerint a víz látványa egyfajta meditatív állapotot idéz elő. Természetes vizek láttán jókedvűbbnek és kreatívabbnak érezhetjük magunkat. Ennek oka az, hogy egy tó, tenger vagy óceán láttán annyi érzékszervünk tapad a látványhoz, hogy az elménk a háttérben különböző programokat tud futtatni, és így olyan problémákra találhatunk megoldást, amikre nem is gondoltunk volna!
A hullámokat nézve és hallgatva a szervezetben dopamin termelődik, ami javítja a közérzetünket, és a szerotonin – közismertebb nevén a boldogsághormon – is aktivizálódik, így csökken a stressz, és lelkünket nyugalom járja át.
Ha becsukjuk a szemünket, és hallgatjuk a hullámokat, netán hagyjuk, hogy a víz nyaldossa a lábunkat, csökken a pulzusszámunk. Ennek oka többek közt a kötődésben rejlik. A Föld nagy részét ugyanis bíz borítja, és az emberi szervezet kétharmada is vízből áll, így egyfajta kapcsolódás jön létre a természet alkotta víz és közöttünk.
Nem véletlen tehát, ha várjuk a nyarat, és hogy újra lássuk a tengert. Nem kell azonban a szezonig várnunk hasonló élményekre, mert a Balaton partján is hallhatjuk a hullámokat, és a látvány sem utolsó, így ha feltöltődésre vágyunk, határainkon belül is megtalálhatjuk, amit keresünk, ami ez esetben nem elsősorban a víz, hanem inkább önmagunk.
Nyitókép forrása: Pixabay