2004 februárjában indult világhódító útjára a legnépszerűbb közösségi média-platform, a Facebook. Az egyetemi felületből globálissá növekedett oldal 2012-ben elérte az egymilliárd felhasználót, napjainkban pedig körülbelül 2,8 milliárdan aktívak rajta. Azonban növekszik a száma azoknak is, akik valamilyen okból törlik felhasználói fiókjukat.
Kijelenthetjük, hogy mára a Facebook megkerülhetetlenné vált. Nincs még egy ekkora felhasználói tömeggel rendelkező, ilyen mértékben elterjedt platform, ahol egyesül a kapcsolattartás, az információszerzés, a kép- és videómegosztás és még sok más apróság. Itt, és a hozzá tartozó Messengeren beszélgetünk ismerőseinkkel, volt osztálytársainkkal, ezen az oldalon követjük figyelemmel, hogy a régi szomszédék válnak, vagy hogy a harmadunokatestvérünk exe babát vár, itt szervezünk meglepetésbulikat, és a Facebook segítségével regisztrálunk egy csomó más honlapra is.
Annyira beleépült a mindennapjainkba, hogy több lett, mint egy alkalmazás vagy egyszerű felület, és pont emiatt vált ki az emberekből valamilyen reakciót, ha egy társuk úgy dönt, letörli magát róla. Már maga a jelenség is furcsa, hiszen olyankor nem vonjuk fel a szemöldökünket, ha kiderül, hogy valaki eltávolítja a Pinterest- vagy IMDB-regisztrációját, de persze tudjuk, ez más helyzet.
A fióktörlések aránya egyre növekszik, ezek mögött számos ok állhat. Egyesek a személyes adatok tárolásával kapcsolatos aggasztó hírek miatt távoznak, mások pedig azért, mert a koronavírus-járvány okozta feszültség gyorsan átszivárgott az online térbe, és a mentális egészségük védelme érdekében hagyták ott a közösségi oldalt.
Dani például tavaly novemberben jutott erre az elhatározásra, így megkérdeztük, őt mi motiválta a döntésében, és milyen hatásai voltak a Facebook-fiók törlésének.
Mióta voltál fent Facebookon, és hogy szereztél tudomást róla?
2011-ben regisztráltam az akkori barátnőm nyomására, előtte évekig ellenálltam a Facebooknak, iWiW-em sem volt soha. Vicces, mert nem sokkal a szakításunk előtt regisztráltam, és így kilenc évig voltam fent.
Mi volt az, amit azért szerettél benne, annak ellenére, hogy nem magadtól regisztráltál?
A Messenger-funkció nagyon hasznos szerintem, és főleg ezt a részét használtam. Illetve az is jó volt, hogy különböző eseményeknek létre lehet hozni zárt csoportokat, és ez nagyban megkönnyíti a szervezést.
Mikor jutott eszedbe először, hogy törlöd a fiókod?
2020-ban, azt hiszem, az első karantén időszaka volt, amikor közelebb kerültem ehhez a gondolathoz. Forgattam a fejemben ezt pár hónapig, és ahogy bejött a második, őszi karantén, belőlem ezt váltotta ki.
Mik voltak azok a dolgok, amik miatt erre jutottál, mik miatt váltott ki ellenérzéseket belőled a Facebook?
Szerintem ezeket a tapasztalatokat a legtöbb felhasználó átéli. Például az, ha van egy kis szabadidőd, felmegy, és elkezded olvasni a hírfolyamot, látod, hogy melyik ismerősöd mit csinált, csak görgetsz, görgetsz, és közben tudod, hogy helyette sokkal hasznosabb dolgot is csinálhatnál. Én sokszor azt a hibát is elkövettem, hogy kommenteket olvastam, ez az önkínzás egyik formája. Sok, számomra mérvadó pszichológus előadását megnéztem ezzel kapcsolatban, ahol elhangzott, hogy ez mekkora függőséget okozhat, és ezeket magamon is tapasztaltam. Mondjuk amikor éjszaka mentem haza – amikor még lehetett -, vártam a HÉV-et, és mit csináltam? Facebookoztam, céltalanul, ostobán. Pedig ha helyette online olvasok egy újságot, már eggyel beljebb vagyok.
Az őszi lezárások alatt arra jöttem rá, hogy van pár száz ismerősöm, egy részükkel lehet, hogy rá sem köszönnénk egymásra az utcán, és úgy voltam vele, hogy ha már krízis, akkor éljem meg rendesen.
Tudtam, hogy sok jó dolog van az életemben, szeretem a munkám, és sosem szoktam unatkozni, gyakran nézek sorozatokat, olvasok könyvet és ezek bármelyike értelmesebb, mint a Facebook. Úgyhogy azt gondoltam, „Na jó, eddig, és nem tovább”, letöröltem, és azóta igazából egyáltalán nem hiányzik.
Még ha nem is hiányzik, vannak vagy voltak esetleg „elvonási tüneteid”?
Érdekes, mert ugye a telefonomról letöröltem az alkalmazást, a tabletemen viszont rajta maradt. A héten itthon voltam betegen, úgyhogy utóbbit használtam, amikor megláttam az ikont és már kattintottam is volna rá. Ez pedig tényleg egy berögződés, pedig ezen kívül egyáltalán nem jut eszembe.
A kapcsolattartás része sem hiányzik?
Nekem a letörlés egy folyamat következménye volt, abszolút újraértékeltem a kapcsolataimat, melyek azok, amelyek értékesek, tartalmasan és kölcsönösek, és akik ebbe a kategóriába estek, azoknak úgyis megvan a telefonszáma. Persze biztosítottam, hogy aki számomra fontos és Facebookon tartottuk a kapcsolatot, annak szóltam, hogy letörlöm magam, és Viberen tudunk majd beszélni. Ez azóta így is működik, a testvéreimmel és a barátaimmal itt beszélgetek.
Milyen reakciókat kaptál, amikor szóltál a törlésről?
A jellemző reakció az volt, hogy „Úristen, mi történt?”, én meg persze visszakérdezhetném, hogy „Te meg miért vagy fent?”. A munkahelyemen a két közvetlen kolléganőm biztos volt benne, hogy valami történt velem, pedig egyáltalán semmi.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy jobb lett az életed ezáltal?
Igen, mert sokkal több olyan dolgot csinálok, amit élvezek, ami értelmesebb, esetleg még fejlődöm is általa. Lehet az egy edzés, vagy egy olyan könyv olvasása, amitől több leszek.
