Szerzőnk hendikeppel indult a fogyókúrában, hiszen különböző problémák nehezítik meg számára a súlyvesztést. Mindennek ellenére öt hónap alatt tíz kilótól szabadult meg, és most azt is elárulja, hogy hogyan!
Sosem gondoltam volna, hogy valaha erről fogok írni, hogy hogyan fogytam le tíz kilót – nem az írói képességeim esetleges hiánya miatt, hanem azért, mert fel sem merült, hogy valaha sikerül ennyit lefogynom. Hirtelen nálam van a Szent Grál – legalábbis így érzem, holott valójában csupán egy valamit tettem: megembereltem magam, de nagyon.
Az előzmények
A fogyókúrákkal olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Kipróbáltam a kalóriaszámlálósat, a paleót, a Atkins-diétát, a mediterrán diétát, az 1200 kalóriás diétát, az almaecet-diétát és a vegán életmódot is (ami bár nem diéta, az egyik dietetikus ezt javasolta a ,,bajomra”).
A különböző fogyókúrás módszerek mellé esetemben jó kis betűk is járnak, így az IR és a PCOS, valamint a magas prolaktin-szint. (Ha valakit érdekelnek ilyen jellegű nyűgjeim, közönségszavazás dönthet arról, hogy jobban belemenjek-e.)
Ezek nehezítették a fogyókúrákat, merthogy a magas prolaktin-szint miatt a szervezetem eszeveszett módon magánál akarja tartani az energiát (zsírtömeget), így elképesztő nehéz a fogyás. Pontosan tudtam, mindannyiszor, amikor belevágtam, és sosem voltam elég kitartó. Belefáradtam abba, hogy három-négy hét kell ahhoz, hogy meginduljon alattam a mérleg.
Míg dietetikus kísérte az utamat, bírtam egy darabig, de amikor elengedte a kezemet, én is elengedtem ezt az egészet. Nem volt olyan látványos az eredmény, mint szerettem volna, pedig mindenről lemondtam. Heti kétszer ettem májat, háromszor halfélét, sok folyadékot ittam, és heti háromszor sportoltam, mégsem éreztem úgy, hogy nagyon beindulna a dolog, és havonta csupán kicsivel több mint egy kiló ment le. Nem volt arányban a kereslet és a kínálat, azaz az egészbe tett energia azzal, amit kaptam tőle. Aztán feladtam. Mindig.
Miért akartam mindenáron fogyni?
Bár épp csúcsot fut a bodypositivity, miszerint fogadjuk el, sőt, szeressük a testünket olyannak, amilyen, nekem ez nem megy – most már. Merthogy amikor úgy döntöttem, hogy jó vagyok így is, annyira elengedtem a gyeplőt, hogy csak híztam, és ez eredményezte a kis híján száz kilós súlyomat. Nálam tehát nem működik az elfogadás, mert akkor nagyon élem a dolce vitát, és mindent eszem, ám ettől olyan helyzetben találom magam, hogy rosszul vagyok attól, akit a tükörben látok. Mert nemhogy ténylegesen hájas vagyok, még a lépcsőn felmenni is nehezebb, nem is beszélve a zsíros bőrömről, a nyári fokozott izzadásról vagy a lassú emésztésről. Bár a férjem nem jelezte felém, hogy gond lenne, nem tartottam magamat vonzónak, és nemcsak a mérlegen láttam, hogy életemben nem voltam még ennyire kövér, hanem éreztem is. Ezt ki is mondtam magamnak, mert semmi értelmét nem láttam homokba dugott fejjel finomkodni, hogy duci, van mit fogni rajta, és társai. Kövér voltam, ez tény. Nincs mit szépíteni rajta, és nem is kell!
Újra belefogtam a fogyókúrába
Természetesen nem hagyott nyugodni a súly-kérdés, annál is inkább, mert rendkívüli módon elhanyagoltam magam, és néhány kiló híján befigyelt a száz, ami a 161 centis magasságomhoz már bőven a ,,vész zónában” van. Valahogy ez a száz kiló volt nálam a határ, és a világvége lett volna, ha ezen túlmegyek. Több olyan barátom van, aki küszködik a súlyával, és már egészségi problémákat is okoz számukra, és nem akartam eljutni odáig, hogy a fejemet verhessem a falba, és magamat okoljam az állapotom miatt. Aztán volt egy másik motiváció is, mégpedig a 2024-es Könyvhét, amin az első könyvemmel vettem részt, és nem akartam úgy viszontlátni magamat a képeken, ahogyan 2024. januárjában kinéztem.
Ez a három tényező úgy motivált engem, ahogy semmi más, így belevágtam, de most nem követtem semmilyen előírt étrendet: az előzőekből alkottam egy hibrid diétát, aminek keretében összeválogattam az eddigi ismereteimet, és magamhoz alakítottam úgy, hogy ne pusztuljak bele.
Így fogytam le 10 kilót a hibrid diétával
Végre elérkeztünk a happy endhez – merthogy a cím is sugallja, hogy boldog vége lesz a történetnek. A saját találmányom, a hibrid diéta hatékonynak bizonyult. Néhány éve a keménykezű dietetikustól megtudtam, hogy esetemben a bevitt folyadék növelése kulcskérdés. A másik, számomra a legfájóbb pedig a reggeli kakaó elhagyása volt. Ebben a cikkben már írtam egy szívhez szóló levelet a kakaóhoz, amiért érdemes volt felkelni. Bár már lassan fél éve, hogy nem iszom, még mindig hiányzik, és ugyan állítólag ez el fog múlni, nem hiszem. Ez egy kihűlt szerelem, amit bármikor újramelegítenék akár gázon, akár a mikróban.
A reggeli kakaó elhagyása bizonyult tehát a legnehezebbnek; ehhez képest sétagalopp volt diétás ételeket enni. Nem voltam drasztikus: a tésztát zöldségre cseréltem, a reggeli kenyeret pedig édeskrumplira. Lényegében ez a titok, na meg a mozgás! 2008-ban ugyanis számomra is ismeretlen okból elkezdtem naponta futni járni kisebb távokat. Akkor költöztem ki Angliába, így feltételezem, hogy valami belső erő hajtott, így ha már a lakhelyem változott, az életmódomon is módosítottam. Két hónapon keresztül minden egyes nap kimentem futni, és az első hazalátogatásomkor mindenki megjegyezte, hogy milyen sokat fogytam.
Erre alapoztam most is, ezért kitaláltam magamnak, hogy naponta 1,6 km-t futok. Miért pont ennyit? Volt egy egymérföldes futós kihívás naponta, és egy mérföld az nagyjából 1,6 km. Pont mint az előttünk lévő út végéig elfutni és vissza. Merthogy nem álltam volna neki csak úgy, még ez is kellett hozzá, egy kihívás, hiszen de jó, ezt teljesíteni kell, így nincs olyan, hogy nem megyek ki!
Így hát február elsejétől kimentem. Minden egyes nap. Esőben, szélben és hóban is. Mert teljesíteni kellett a kihívást. Maga a fogyás szinte háttérbe szorult, a kihívás sokkalta fontosabb volt. Folytattam márciusban és áprilisban is, immáron nagyobb távokkal. Ennek oka az volt, hogy beneveztem egy május eleji 10 kilométeres futásra, amire illett felkészülni. Mindegy, mennyi idő alatt, csak fussam le – ez volt a cél, és végül teljesítettem is, mert megállás nélkül megcsináltam – igaz, majdnem belehaltam a végén, de ez tárgytalan.
A futás mellett néha csalhattam is az általam tervezett étrendben, mert ugyanúgy fogytam – igaz, hogy legfeljebb egy hét volt, amikor kicsit elengedtem magam.
Mi lett más?
Amikor elengedtem magam, azt sem azt jelentette, hogy csokit habzsolok, legfeljebb azt, hogy eszem tésztát, és délután megittam néha egy-egy kakaót (azért délután, hogy ne szokjak vissza arra, hogy reggel ihatok). Érdekesség, hogy az első két-három hónap sóvárgása teljesen feledésbe merült ami a nassolást illeti, és teljesen jól elvagyok az édes íz nélkül, pedig ha valaki azt mondja nekem, hogy ez lehetséges, kiröhögöm. Ténylegesen energikusabb vagyok a napi futásoktól, legyen bármilyen kicsi is a táv. Sokkal vonzóbbnak érzem magamat, ami az öltözködésemben is megmutatkozik, jobb az emésztésem, és általában vélhetően több szempontból is jó hatással van az egészségemre a mozgás és a mínusz tíz kiló.
Kellie Armstrong, pszichológiával foglalkozó szakember azt mondja, hogy fontos tudatosítani magunkban, hogy a kövérség vagy elhízottság egy orvosi állapot, és nem az, akik vagyunk. Maximálisan aláírom, ugyanakkor bármilyen nehéz és utálatos út is van mögöttem, azt vallom, hogy a fogyás igenis hozzátesz azokhoz, akik vagyunk! Bár sokkal könnyebb nem kimenni futni, és megenni azt a nagy adag olaszos tésztát, rengeteget adott hozzám az, hogy bármi történt, kimentem, és lefutottam a saját körömet. Nem esett mindig jól, sőt, az esetek többségében csak azért indultam neki, hogy örülhessek annak, hogy megcsináltam.
A mindennapokban nem éreztem annak a jelentőségét, hogy erősít engem amit csinálok, de visszatekintve az utóbbi öt hónapra, nem gondoltam volna magamról, hogy képes vagyok erre, és felismertem, hogy eszement erőket tudok mozgósítani, ha igazán akarom.
Már csak emiatt is megérte megszabadulni ettől a tíz kilótól, és habár a következő tíz kiló éppoly messzinek és nehezen elérhetőnek tűnik, mint amikor januárban nekiálltam ennek az egésznek, most már tudom, hogy ha igazán akarom, akkor meg tudom csinálni.
Nyitókép forrása: Coloré
