A reggelt sokféleképpen lehet indítani: kávéval, teával, citromos vízzel, vagy éppen kakaóval, hiszen nem csak gyerekkori finomság a reggeli kakaó!
Bár az emberek nagy része kávéval kezdi a reggelt, nálam máshogy alakult: a kakaó lett az, ami felkészít a hétköznapokra. Bár próbálkoztam kávéval, tejeskávéval és teával is, hosszabb távon mindig visszatalálok a kakaóhoz. Olyan ez, mint egy viharos házasság: néha külön alszunk, de végül mindig rájövünk, hogy a mi kapcsolatunk túl különleges ahhoz, hogy csak úgy lemondjunk egymásról.
A reggeli kakaó és én
Közös történetünk immáron több, mint harmincéves múltra tekint vissza. Általában vacsorára kaptam kakaót, és még arra is emlékszem, hogy amikor beteg voltam, az epres szirup émelyítő ízét hogyan nyomta el a szívószállal szürcsölt finom, meleg kakaó. Gyerekként nekem kimaradtak azok, amilyenekről a nálam tíz évvel idősebbek beszélnek, mert én a kezdetektől Nesquiket ittam. Nálunk nem erre a névre hallgatott: Nyuszis kakaónak hívtuk, mert mire képbe kerültem, a kakaópor dobozán lévő poharat finoman átölelte a Nesquik nyuszi ma ismert változatának egy kezdetleges mása. Maga volt a varázslat, ahogy a dobozon látható képen a tej a pohárban lévő kakaóba ömlik. Akkoriban Vukos bögréből ittam, de nagyon tetszett, ahogy a reklámokban már a ’90-es évek elején is hosszúkás üvegpohárból fogyasztották, sok esetben piros-fehér csíkos szívószállal.
Bármennyire is volt látványos a poharas verzió, maradtam a bögrénél. Amikor tinikoromban elkezdődött a diéta-mánia, ,,lejöttem a szerről”, és egészen addig meg is voltam nélküle, míg nem találkoztam a férjemmel, aki a reggeli kakaózás híve volt. Az együtt töltött hétvégéket mindig kakaóval indítottuk, majd a hétvégékből hosszú hétvégék, hetek, hónapok, és évek lettek. Ez az ital még mindig központi kérdést foglal el az életünkben: hétköznap a gyors, mikrós változatot választjuk, hétvégén pedig a ráérősebb, főzött kakaóval kényeztetjük magunkat.
Természetesen a diéta még mindig elő-előkerül, és ilyenkor pár napra – jobb esetben hétre – sikerül lemondanom reggeli szenvedélyemről, ám idővel mindig rájövök, hogy a kakaó nekem sokkal többet jelent egy reggeli folyékony édességnél.
Egy hideg, esős reggelen, amikor az ágyban fekve azon gondolkozom, hogy milyen munkáim vannak az adott napra, szívem szerint magamra húznám a takarót. Egyetlen dolog képes arra, hogy magamhoz térjek: a forró, meleg kakaó ígérete. A mikrós verziónál csupán 1 perc és 35 másodperc választ el attól, hogy a kezemet melengesse a bögre. A Vukos már nincs meg, de ma sem mindegy, miből fogyasztom: a kakaó ugyanis csak egy bizonyos bögréből igazán finom. Amikor leülök vele az asztalhoz, kap egy utolsó keverést, hogy tökéletes legyen, majd a számhoz emelem a bögrét, és az első korttyal tudatosul bennem: az élet szép. Ilyenkor sosem értem, miért is esik olyan nehezemre felkelni, ha már kora reggel ilyen csodák várnak, mint a kakaó. Sosem hajtom le, mindig megadom a módját: lassanként kortyolgatva jutok a bögre aljára, ahol az összegyűlt, maradék port kikanalazva fejezem be a reggeli szeánszot.
Ha a bögre aljára érek, frissen, üdén és bizakodva vágok bele a napba, és úgy fekszem le este, hogy másnap újra vár a forró, meleg kakaóm.
Nyitókép forrása: Getty Images