A csilipaprika világa itthon és a nagyvilágban is a férfiak terepének számít, nálunk azonban épp egy nő érte el először a szakma csúcsát. Buzásné Szántó Katalin, vagy ahogy mindenki ismeri, Kata városi lányként nőtt föl, sosem gazdálkodott és még a csípőset sem szerette különösebben. Ennek ellenére mára ő az egyik legrégebbi csilitermelő idehaza, és nevét még az USA-ban is ismerik, méghozzá onnan, hogy The Fire Rabbit nevű szósza harmadik helyezést ért el a csili termékek Oscarjaként ismert Zestfest Fiery Food Challenge USA Texas versenyen, az ultra hot kategóriában.
,,Rengeteg nő fogyaszt csípős ételt, talán éppen annyian, mint a férfiak, mégis azt gondolnánk, hogy az erős paprika, a csili jellemzően a férfiaké” – vág a közepébe Kata. Hogy ez mennyire nem így van, arra ő maga a legjobb példa, hiszen szószai megtalálhatóak a csili fenegyerekének számító Vic Clinco polcán is, ami pedig oda felkerül, azt jegyzik a szakmában, hiszen a világ legnagyobb gyűjtőjéről van szó.
Texas-ból hozta el a csiliszakma Oscarját a nyúli édesanya
A nők nem beszélnek arról, hogy mennyi és milyen erős ételt ettek össze; talán kevésbé magamutogatóak. Ők csak leülnek és esznek. Ami az értékesítést illeti, nincs nagy különbség női és férfi vásárló között, bár a férfiak szoktak inkább könnyezni a kóstolás során. Mi nők inkább belül szenvedünk.
Ez talán arra is rímel, ahogyan Kata csilis karrierje indult. 2008-ban, a férjét ért súlyos munkahelyi baleset után, három kisgyerekkel magukra maradva egy barátja irányítása alatt álló tanyára ment el dolgozni, növényeket termeszteni. Tudása és fogyasztási kultúrája nem volt a szakmához, fokozatosan, könyvekből és tapasztalatok révén tanulta meg, hogy hogyan kell bánni a trópusi növénnyel. Most 3000 tő paprikával gazdálkodnak, emellett kápiát, paradicsomot és fűszereket is termelnek szabadföldben, illetve üvegházban és konténerekben, a Győr-Moson-Sopron vármegyei faluban, Nyúlon.
Az első kóstolásoknál megdöbbenem, hogy ilyen csípős lehet valami! Aztán, az első piacozások alkalmával dőlt el a paprikáim sorsa. Némelyik vásárló olyan látványosan szenvedett, hogy csak álltunk vele meg a piacos társakkal és nevettünk. Ezek a pillanatok voltak a napom csúcspontjai. Arra gondoltam, hogy ha ez ennyire megy és az embereket összehozza, találjunk ki rá brand-et!
Azt, hogy nemcsak az embereket tudom összehozni, hanem a csiliszósz főzéshez is van tehetségem, akkor hittem el, amikor 2019. januárjában, hajnali ötkor az autópálya mellett állva frissítettem a verseny eredményeket és megláttam, hogy a The Rabbit Fire nevű szószom az ultra hot kategória harmadik helyezettje lett Texasban. Csilitermelőként ez csúcs. Valóban, a szakma Oscarja!
Kata szerint fontos a versenyzés, szakmailag és önértékelés szempontjából is, de a vevőket ezzel már nem lehet megtartani. Nekik az az igazán fontos, hogy mindig minőséget adj.
De nem tudja kiadni a kezéből a marketinget és az értékesítést sem, hiszen ezeket a termékeket kóstolni kell. A webshopokban nem lehet kipróbálni a szószokat, ahogy a borokkal ellentétben az étteremben sem tudja a pincér az ételhez ajánlani, mert nem tudja, mennyire bírja az erőset a vendég. Ennek ellenére, ahogy Európa-szerte, úgy nálunk is reneszánszát éli a csilifogyasztás, és a termelés is, bár utóbbi Kata szerint jelentős szakmai hígulást jelez.
,,Mi itt Magyarországon mindent túltolunk. Ha valami trendivé válik, nálunk mindenki azzal akar foglalkozni. De a csilitermelés is csak olyan, mint bármelyik szakma: megfelelő tudás és alapok nélkül nem fog sikerülni” – magyarázza Kata. A közösségi médiában is egymást érik a csilis kihívások, de a termelő szerint ez a trend nem feltétlenül rossz dolog, mert van, aki épp önmagát küzdi le ilyen módon, csak úgy, ahogy mások a hosszútávfutással vagy a hegymászással.
Felhalmozott tudása, temérdek tapasztalata ellenére azonban neki is vannak mélypontjai, olyan pillanatai, amik visszavetik.
Nőként nagyon nehéz ez a szakma. Ha a csípősről, vagy tágabb értelemben a gasztronómiáról beszélünk, akkor a férfiakra gondolunk. Hiszen Wossala Rozinán kívül nemigen ismerek női séfet! Ha már ismerik a termékeimet, engem keresnek, de ismeretlenül például a kisfiamnál több vevő áll meg. Több olyan csilitermelő férfi van, akinek a vásárlói nagy részét nők képezik, mert vannak olyan kvalitásaik, amikért a vásárlóik rajonganak. Persze a termékeik is jók, de az enyémek is azok. Mi magyarok ítélkezünk, és rosszulesik, amikor látom, hogy emiatt választják más termékét. Ezt sok viccel és nevetéssel lehet csak áthidalni”
– magyarázza Kata, akinek a gyermekei is csili evőkké váltak. Mint mondja, ez csupán ízlés kérdése, azt meg kóstoltatással lehet kipuhatolni. Ismerősei körében van két-, de féléves csili fogyasztó is.
Idehaza, az amerikai kultúrával ellentétben nem családi vacsora keretében zajlik a csili fogyasztás, hanem általában nagypapával vagy apukával kezdenek csípőset enni a gyerekek. Az ízlésünk is más, paprikásabban főzünk, másféle fűszereket használunk. Épp ezért, a kóstoltatást érdemes a magyar csípős pirospaprikával kezdeni, az a lágyabb, enyhébb íze miatt kiválóan alkalmas erre a célra. Rizzsel, édes szósszal, egy komplexebb élményt nyújtva a gyereknek, hogy ne csak a csípős ízzel találkozzon!
– javasolja a csilitermelő, aki azt mondja, hogy nem csak a gasztronómiai reform részeként, de élettani hatásai miatt is érdemes a csípős pirospaprikát részben kiváltatni csilivel.
A sok csilit fogyasztó kultúrákban jóval kevesebb a gyomorrák, gyomorfekély, mert megedzi a gyomrot, a nyálkahártyát és a beleket is támogatja és nem savképző hatású. Felpezsdít, tisztítja az ereket, és stimulálva a gyomorszerveket, átmozgat az urbánus életmód miatt sosem mozduló területeket. Aki nem szereti a csípőset, annak is négy-öt naponta javaslom a csili fogyasztását. Persze ez nem tudományos javaslat, ez az én tapasztalatom, mint ahogy az is, hogy ha mi nők szolidárisak vagyunk és összefogunk, szövetségre lépve sokat tehetünk egymásért!
