„Még egy?” – sóhajtunk fel sokan az abszurdabbnál abszurdabb világnapokról olvasva. Néha azonban kivételt tehetünk, és kénytelen kelletlen megemlékezhetünk egy jeles napról – legyen ilyen mondjuk a mai, gofrinak szentelt ünnep.
A gofrit a világon mindenhol ismerik, és kis módosításokkal, de ugyanúgy készítik, és receptje már az 1600-as évek óta jelen van a világ gasztronómiájában.
Világnapja Svédországból indult, és a legenda szerint egy kiejtési hiba miatt született meg (a Vårfrudagen, a tavaszi vallási ünnep nevéből lett Våffeldagen, vagyis gofrinap). Az Amerikai Egyesült Államokban augusztus 24-én tartják ezt a napot, mivel 1869-ben ekkor készült el az első gofrisütő. Cornelius Swarthoutnak köszönhetően mi is bármikor süthetünk magunknak otthon ebből az édességből, de lássuk, hogy a Föld országai hogy készítik.
A világ gofrijai
A belga, vagy brüsszeli gofri élesztővel készül, könnyed és ropogós. Téglalap alakja van, és az édes verzió a megszokott. Tejszínhabbal, mogyoró- vagy csokikrémmel borítva isteni édesség!
A liége-i, ami szintén belga, de egy korábbi változat, tömörebb és masszívabb társainál.
A holland gofri kilóg a sorból, hiszen a stroopwafelnek nevezett édesség inkább a krémmel töltött ostyákhoz sorolható. A szemfülesek tudhatják, hogy ilyet itthon a Tiger nevű írószer- és csecsebecse üzletekben is lehet kapni.
Az amerikaiban sütőport használnak, emiatt vékonyabb lesz a tésztája, mint a belgáé. Nemcsak desszertként fogyasztják, bár az a legelterjedtebb forma, hanem sósan is, például uzsonnára, húsok vagy pörköltek mellé.
Hong Kongban is találunk egy igazán különleges gofrifélét, az „egg waffle„-t, ami nem ropogós, hanem puha, és tele van buborékokkal. Elkészítéséhez egy speciális sütőre van szükség.
