A kis kapszlikba töltött, egyszerű tészta 15-20 perc alatt elkészül a muffinformában, ízesítése pedig csak rajtunk áll – lehet sós vagy édes, húsos vagy zöldséges, ehetjük reggelire vagy ebédre is.
A muffinnak két fajtája létezik, az angol és az amerikai, és bár nevük ugyanaz (a világ számára), két nem teljesen megegyező ételről beszélünk.
Az angol
Története egészen Walesig és a tizedik századig nyúlnak vissza, ezt a fajtát a gazdag családok cselédjei sütötték, kezdetben kenyér- vagy süteménymaradékokból. Innen lett aztán később népszerű, a teadélutánok és vacsorák elengedhetetlen kísérője, utána pedig a szélesebb társadalmi rétegekhez is eljutott. Az angol muffin sokkal inkább hasonlít a zsemlére, mint arra, amit ma Magyarországon (is) muffinnak hívunk.
Általában sósan, hamburgerszerűen tálalják.
Az amerikai
Tésztája nem kelt, mint angol párjáé, de ahhoz hasonlóan kevés hozzávalóból készül. Tojás, tej, liszt, szódabikarbóna vagy sütőpor, némi só, olaj kerül bele, illetve cukor is, ha édesről van szó.
Az amerikai háziasszonyok körében terjedt el elsőként ez a nagyon könnyen összeüthető sütemény, melyet papírformákkal vagy zsiradékkal kibélelt muffinsütőbe töltöttek, aztán pedig lapos teteje miatt, különböző krémekkel és habokkal díszítettek – innen az ottani neve, a cupcake.
A nagyvilág általában ezt a gyorsan elkészíthető desszertet érti muffin alatt, így a legtöbb online receptoldalon is ezt találjuk meg, különböző módokon felturbózva.
Az ízesítés a hagyományosabbaktól – kakaós, mákos, gyümölcsös – a sonkás, gombás, baconös, zabpelyhes, magos, vagy épp a zöldségekkel ízesítettekig terjed, amiket uzsonnára is elfogyaszthatunk. Ami a dekorálást illeti, a határ a csillagos ég, a csokireszeléktől az egészen szokatlan díszítésig bármilyen lehet egy muffin, készíthetünk például tematikus, ünnepekhez kötődőt is.
Sikere az „egyszerű, de nagyszerű”-ben áll, hiszen kevés munkával és némi fantáziával is alkothatunk olyan költeményeket, amivel lenyűgözzük vendégeinket, ajándékozottjainkat.
