Az a répatorta, ami napjainkban csábítóan visszaköszön az ételfotókról, egykor teljesen másképp nézett ki, és bizony hosszú utat járt be, amíg világszerte megismerték.
A répatorta feltételezett őse, a répapuding a középkori Európa népszerű eleségének számított kulináris történészek szerint. Míg más történelmi adatok alapján a sárgarépa elsősorban az arab konyha régi, hagyományos étele. Magát a sárgarépát pedig feljegyzések szerint az európaiak vitték be elsőként Amerikába, és így vált fokozatosan egyre népszerűbbé.
A répatorta születésének története
A répatorta őse, a répapuding, a középkor vívmánya: a torta (vagyis az angol „cake”) szót eredetileg a vikingek találták ki az ősi skandináv „kaka” szó mintájára. De számos történész úgy tartja, hogy a süteményt is a középkorban találták fel, amikor a cukor és más édességek hiánycikknek számítottak. (A zellert is például sárgarépával helyettesítették.) A világ első ismert répatorta receptjét egy 1827-ben kiadott francia szakácskönyv jegyzi, ám az máig rejtély, hogy pontosan ki készítette a világ első répatortáját. Az első sütemény viszont állítólag az ókori egyiptomiakhoz köthető, akik mézzel édesített kenyereket sütöttek. Sokan ezt az édes kenyeret tartják a mai desszertek ősének.
Mikor vált népszerűvé Amerikában?
A tengerentúlon a Pillsbury Baking Company munkatársai ismerték fel elsőként, hogy a tápláló és vitamindús sárgarépából akár sütemény is készíthető. (Ahogy már említettük, a sárgarépát európai bevándorlók hozták be az Egyesült Államokba a tizenkilencedik század elején.) Az már más kérdés, hogy a hagyományos répatorta fő összetevője ellenére mégsem tartozik a legegészségesebb desszertek közé, mivel meglehetősen magas a zsír- és cukortartalma. Egy szelet torta átlagosan akár 300-600 kalóriát is tartalmazhat, a szelet méretétől függően.
A tömegek desszertjének tartották, de valójában luxusnak számított
Érdekesség, hogy egy időben elterjedt az a nézet, miszerint a sárgarépapuding a legtöbb ember számára elérhető volt a középkorban. Robert Moss történész szerint azonban ez távol áll az igazságtól. A répapuding ugyanis kizárólag az elit kiváltsága volt, mivel a hozzávalók akkoriban hiánycikknek számítottak. A desszert elkészítéséhez a répát lassú tűzön megfőzték vagy megpárolták, utána pépesítették, hogy kinyerjék belőle a természetes cukrokat, befűszerezték, majd liszttel és tojással sűrítették.
A sütőkemencék elterjedésével a főzést és a párolást modernebb módszerre cserélhették, így a sütemény állaga könnyebb lett, valamint nagyobb mennyiségű liszt és zsír hozzáadásával készült. Szintén érdekesség, hogy Robert Moss szerint a középkori répapuding távoli rokona egy indiai édesség, a gajar halwah lehet, ami karamellizált, aprított sárgarépából készül, cukorral, fűszerekkel, néha szárított gyümölccsel és diófélékkel. Állítólag még maga George Washington gyakran répatortát szolgált fel desszertként a társasági összejövetelek alkalmával. Míg a huszadik század elején az amerikai cukrászok egzotikus német csemegének tartották a répatortát.
Répatorta recept
A répatorta világnapja csak úgy lehet teljes, ha a kedvenc répatorta receptünket is megosztjuk, ami vérnarancs-krémmel és diógrillázzsal készül.
Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű tortához:
- 13 dkg fehér tönkölyliszt
- 8 dkg sárgarépa
- 10 dkg barna nádcukor
- 2 db tojás
- 1 tk vanília kivonat
- 1 db vérnarancs reszelt héja
- 2 ek vérnarancslé
- 5 dkg vaj
- 2 tk sütőpor
- 1 kk őrölt fahéj
- 1 csipet só
A krémhez:
- 2 dkg liszt
- 0,5-1 dl víz
- 1,5 dl vérnarancslé
- 1 egész vérnarancs reszelt héja
- 10 dkg vaj
- 5 dkg barna nádcukor
- 2 dl tejszín
- 1 tasak zselatin fix
A diógrillázshoz:
- 5 dkg dió
- 4 ek cukor
Elkészítés
Kenjük ki a tortaformát vajjal, majd lisztezzük be. Tisztítsuk meg a sárgarépát, és reszeljük le finom lyukú reszelőn. Válasszuk ketté a tojásokat, a sárgájukat keverjük habosra a cukorral és a vajjal, adjuk hozzá a vaníliát, fahéjat, narancslevet, majd reszeljük bele a narancs héját és forgassuk bele a reszelt sárgarépát.
A masszához keverjük össze a sütőporral átszitált lisztet, és határozott mozdulatokkal dolgozzuk össze. Verjük kemény habbá a tojásfehérjéket egy csipet sóval. Először egy kisebb adaggal, simára keverjük a masszát, majd forgassuk bele a többi felvert habot, de figyeljünk, hogy nagyobb keverő mozdulatokkal dolgozzunk, különben összetörik. Miután elkészült a tésztamassza, öntsük bele az előkészített formába, és szépen simítsuk el a tetejét. Előmelegített sütőben 190 fokon, körülbelül 20-25 perc alatt készre sütjük. (A piskóta állapotát tűpróbával is ellenőrizhetjük: ha a tészta közepébe szúrjuk a tűt, és kihúzva nem ragad rá a tészta, akkor elkészült.) Borítsuk rácsra a piskótát, és hagyjuk kihűlni.
Közben készítsük el a krémet: reszeljük le a narancs héját, és tegyük egy edénybe a narancslével, cukorral, vajjal együtt, amiben aztán megfőzzük a krémet. Keverjük simára a lisztet a vízzel és ezt is hozzáadva, folyamatosan kevergetve sűrű krémmé főzzük. Miután a krém besűrűsödött, vegyük le a tűzről és egy hideg vízzel töltött edénybe állítva, kevergetve hűtsük le. A tejszínt úgy verjük fel, hogy közben hozzáadjuk a zselatin fixet. Apránként keverjük a kihűlt krémhez a felvert tejszínt, így lazíthatjuk a krémet.
A diógrillázshoz pirítsuk meg a diót egy száraz serpenyőben, ettől ugyanis a végeredmény még finomabb lesz. Vegyük ki a serpenyőből, és vágjuk durvára. A serpenyőben karamellizáljuk a cukrot, és mikor már barnul, szórjuk bele a diót, majd terítsük sütőpapírra és hagyjuk kihűlni. Mikor teljesen meghűlt, törjük apróra egy mozsárban.
A torta összeállításához a tésztát középen, vízszintesen kettévágjuk, az alját tortatálra helyezve a krém felével megkenjük, megszórjuk grillázzsal. A tészta másik felét ráhelyezzük, rákenjük a maradék krémet, a tetejét bevonjuk a maradék grillázzsal és vékony répaforgáccsal. A kész tortát a hűtőbe téve egy-két órát hűtjük, majd szeletelve tálaljuk.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
