Az egri bikavér az egyik legismertebb száraz vörösborunk, mely 2017-ben egyetlen vörösborként emelkedett hungarikummá. De honnan ered a neve és ki készítheti el?
Magyarország nemzetközileg is ismert borairól, ami nem csoda, hiszen huszonkét borvidékünkön több tucat hazai borfajtát termelnek évről évre a legkiválóbb szakemberek. Hazánk legnagyobb történelmi borvidéke az egri, és különleges adottságait a talajnak, a Bükk és az Alföld által közrefogott terület egyedi klímájának köszönheti.
A legenda
Az egri bikavér neve a legenda szerint a vár 1552-es ostromából származik, amikor az egyik nagyobb csata alatt a már fáradó várvédőket Dobó István parancsnok borral ajándékozta meg. A katonák itták a vörös nedűt, ahogy csak tudták, a török táborban pedig a magyarok szakállán lefolyó italról elterjedt, hogy az bikák vére, attól ilyen erős a sereg. Ez a legenda azonban sajnos hamisnak bizonyul, mert a bikavér elnevezést csak az 1800-as években használták először, akkor is általánosságban a testes, vörös színű borra. A török hódoltságban a borvidéken sokkal elterjedtebb volt a fehérbor, különösen a kadarka.
Jókból még jobbat
Az egri bikavért egy szakértő úgy jellemezte, mint kiváló alapanyagok ötvözését annak érdekében, hogy még jobb eredmény szülessen. Ma már tradicionálisnak mondható vörösborházasítás eredménye ez a bor, mely Grőber Jenő nevéhez fűződik. Az 1800-as évek végén jelent meg a filoxéra, vagyis szőlőtetű Egerben, mely elpusztította az ültetvények nagy részét. A katasztrófa előtt a szőlőket vegyesen nevelték, utána viszont jellemzően elkülönítve ültették őket újra. Grőber Jenő a huszadik század elejének kiváló borásza volt, neki köszönhető az egri bikavér elindulása a nemzetközi hírnév felé. A két világháború között Borhy-Braun Béla volt a fajta legismertebb termelője, de amit sokan nem tudnak, hogy ebben a korszakban Eger mellett Szekszárdon is készítettek bikavért. Azonban a tervutasításos rendszerben úgy döntött a vezetés, hogy az Egri Bikavér exportmárka legyen, emiatt a Szekszárdi Bikavér nevet elutasították és száműzték a szakirodalomból.
A modern bikavér a kilencvenes években kapott új erőre, megreformálták a készítési technológiát és a szőlőtermesztési módszereket is, jobban odafigyeltek a higiéniára, a szőlő válogatására és a minőségre.
Egyre több fiatal borász kísérletezik az egri bikavér elkészítésével, amit a szakemberek idősebb generációja örömmel fogad. Az érdeklődők pedig nemcsak a Szépasszonyvölgyben illetve az Eger környéki pincékben kóstolhatják meg a védett eredetű bort, hanem nyaranta az Egri Bikavér Ünnepen is.
A szabály az szabály
Az Egri Bikavér Szabályzat 1997-ben jött létre, és szigorú keretek közé szorítja a fajta elkészülésének módját. Három minőségben készül- klasszikus, superior és grand superior, utóbbi kettőnél még az is meg van határozva, hogy a bor szőlője mely dűlőkről származhat, és ott a szőlőtőkéknek mekkora lehet a terhelése. Az egri bikavér, mivel nem borfajta, csak a borvidék termelői használhatják. A klasszikus bikavér követelményei, hogy
- legalább háromféle, az egri borvidéken termett vörösborszőlő borából készüljön – de lehet ennél több is
- a legnagyobb arányban kékfrankos legyen benne, de egyik fajta sem haladhatja meg az 50%-ot, és legalább három fajta aránya 5% kell, hogy legyen
- legalább fél évig fahordóban kell érlelni
Az, hogy a borász mit házasít a lékfrankoshoz, az az ízlésétől függ általában cabernet sauvignon-t, cabernet franc-t, merlot-t használnak mellé, illetve az egri fajtának számító menoirt.
Sok borász szerint azonban a szabályozás még így is túl megengedő, hiszen rengeteg alacsony minőségű egri bikavér található a szupermarketek polcain, amelyek nem igazán növelik a márka nevét.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix