Mindenki ismer olyan személyt, akiről tudja, hogy akár jóval 50 felett jár, de legalább 20-at letagadhatna. Van, aki az átlagosnál is többet mer magából megmutatni. Baj ez?
Az ember egyedisége nemcsak a külsőségekben rejlik, hanem a világhoz való hozzáállásában, a világlátásában is. Az, hogy ki hogyan szeret élni és öltözködni nagyon mást jelenthet. Még egy ember életére levetítve is nagy különbségek tapasztalhatók meg. Elképzelhető, hogy a visszafogottabb édesanya idősebb korában találja meg leginkább önmagát. A felnőtté vált gyerekek kirepülése felmentést ad a gyermeknevelés terhe alól és míg egyesek ezt lelki teherként élik meg, mások ilyenkor nyitnak ajtót a világra. Ezért is lehet az, hogy az 50 pluszos hölgyek kipattintják magukat: odafigyelnek a testükre, lecserélik a ruhatárukat és olykor még a házastársukat, párjukat is. Egészen új megjelenéssel, szinte megfiatalodva köszöntik az új életüket.
Mi illik?
Minden és bármi. A saját lelkiismeretünkkel és egonkkal kell elszámolni. Persze, vannak szabályok, amelyeket mi magunk határozunk meg, mert azok betartásával érezzük magunkat biztonságban és kényelemben. Ez vonatkozik az öltözködésre is. Ám ezek a szabályok nagyon tág rátán belül mozoghatnak és más-mást jelent egyénekre bontva. Aki elégedett önmagával és azt bátran vállalja 50 felett is, miért ne mutatná meg? Mások pedig akkor sem szeretik magukat mutogatni, ha fiatalokat meghazudtoló formában vannak.
A kor nyomokat hagy a testen, de ez természetes. Ennek elfogadása egyfajta felszabadulást adhat, ám számos megoldással lelassítható az öregedés folyamata.
Bár manapság már a természetes öregedés is menő.