Napjainkban a közösségi média és a filmipar befolyásolja a legmeghatározóbban azt, hogy milyen a szép, tökéletes nő – most éppen fiatal és karcsú, de szerencsére egyre több törekvés van afelé, hogy ne csak a nádszálvékony huszonéveseket tekintse vonzónak sok ipar. Ennek apropóján megnéztük, hogy a történelem során mikor milyen kinézet volt az ideálisnak gondolt.
Paleolitikum
Az egyik legrégebbi műalkotások közé tartozik az Ausztriában 1908-ban Szombathy József régész által megtalált 11 centiméteres kis szobrocska, a willendorfi Vénusz. A kőből faragott női alak valószínűleg az akkor kívánatosnak vélt formákat jeleníti meg, és jól látható, hogy nagy keble, korántsem lapos hasa és széles csípője van – tökéletes ahhoz, hogy gyerekeket nemzzen.
Ókori Görögország
Az ókori görög szobrok csakugyan kerek idomaikról voltak híresek. Platónhoz és Pitagoraszhoz kapcsolódik a „golden ratio” vagyis az aranymetszés fogalmának megalkotása, melyet a szépséghez kapcsoltak. Vagyis minden, amiben megtalálható az aranymetszés, a szimmetria és az asszimetria közti egyensúly, arányosság, az szépnek és esztétikusnak bizonyul. Ez alapján egy nő arca minél közelebb volt a szimmetriához, annál vonzóbbnak tartották.
A korai reneszánsz
Az 1300-as évektől kezdve a szigorú középkori ábrázolásmódokat felváltotta a művészetekben a szabadabb reneszánsz stílus. Ettől fogva láthattunk fedetlen keblű nőket a festményeken, melyek a termékenységet és érzékiséget szimbolizálták.
A legjobb példa erre Botticelli Vénusz születése című alkotása, melyen a szépség és a szerelem római istennője épp kikel egy kagylóból, és amely a klasszikus női szépség jelképévé vált.
I. Erzsébet kora
1558-tól 1603-ig uralkodott Angliában I. Erzsébet, a Tudor-ház utolsó tagja, ez alatt az idő alatt vált az ország tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá. De a szépség tekintetében is nagy befolyással bírt, méghozzá a királynő ábrázolásain keresztül. A fehérre festett arc és a vörösre rúzsozott száj hamar elterjedt az előkelők körében. A fehér bőrt az arisztokrata származással azonosították, mivel azok voltak mindig barnák, akik a földenek dolgoztak.
A francia forradalom utáni évtizedek
XVI. Lajos és felesége halála után a francia felső réteg igyekezett eltávolítani magát az egykori uralkodói osztálytól, így esett, hogy a nők öltözködése és sminkje is sokkal visszafogottabbá vált. A forradalom előtt a férfiak is festették magukat, ez a szokás azonban a későbbi években elenyészett.
A viktoriánus kor
Viktória királynő uralkodásának idejét a női divat tekintetében a visszafogottság, törékenység és karcsúság, na meg az abroncsos szoknyák viselése jellemezte, illetve a sminkként használt anyagok mérgezősége. Ezek a keverékek gyakran tartalmaztak ammóniát vagy higanyt, veszélyeztetve ezzel viselőik életét – akik viszont előbbre helyezték a szépséget az egészségnél.
A századforduló
A Gibson girl-nek nevezett illusztráció volt az, amihez a legtöbb nő hasonlítani akart ebben a korszakban. A haját felűzve viselő, sápadt, de a korábbihoz képest kevesebb sminket viselő hölgyön szűk fűző és nagy szoknya volt látható, mely kihangsúlyozta derekát és melleit is. Bár még mindig kedvelt volt, ha egy nő kerekded, a karcsúság felé való elmozdulás már látható volt.
A huszas évek
A világháború során rengeteg nő dolgozott a gyárakban a férfiak helyett, és a háború végével sem voltak hajlandóak ezt a függetlenséget csak úgy eldobni. Fenébe a kényelmetlen fűzőkkel és feltornyozott hajjal! A „flappereknek” köszönhetően a fiúsabb testalkat és a rövid haj lett a divatos, illetve ekkor lettek széles körben elérhetőek a szobamérlegek és a nagyméretű tükrök is.
A harmincas évek
A gazdasági világválság következtében a nőknek a legkisebb problémájuk az volt, hogy a súlyuk miatt aggódjanak, így az ideális testalkat kissé teltebb lett, mint az előző évtizedben megszokott. A második világháború miatti alapanyaghiány kreatív megoldásokra kényszerítette őket, így például férfiöltönyöket szabtak át női ruhákká.
Az ideálisnak vélt alkat is azt tükrözte, hogy épp egy éhezéssel teli korszak után vannak.
Az ötvenes és hatvanas évek
Az akkori szupersztárok ma plus size modelleknek számítanának, hiszen ha visszatekintünk, Marilyn Monroe volt az álomnő. A filmvászon csillagai nagy keblekkel de viszonylag karcsú testalkattal voltak megáldva.
A hatvanastól a kilencvenes évekig
Már nem volt elég a nőknek, hogy szép otthonuk volt és háziasszonyként tevékenykedtek a családjuk körül, sőt! A fiatalok lázadtak az ötvenes évek konzervatív szokásai ellen, és például Twiggy lett az egyik legnépszerűbb modell.
A hetvenes évek természetesebb vonalakat, öltözködést és frizurákat hoztak magukkal, mígnem egy évtizeddel később beköszöntött a szupermodellek kora.
Aztán, amikor már azt hitték, hogy nem lehet vékonyabb az ideális test, jöttek a 90-es évek és Kate Moss „heroin chic”-je, ami a történelem legsoványabb testideálja volt.
