Aki az elmúlt hónapokban járt TikTokon, Instagramon vagy egy-egy alternatív boltban, biztosan belefutott már egy különös, bolyhos, kicsit torz, mégis szerethető figurába: Labubu.
A különféle változatokban gyártott kis lényt ma már táskákon, polcokon, éjjeli szekrényeken és posztok millióiban láthatjuk viszont – főként a Z generáció tagjainál. De vajon miért lett ekkora kultusza az ilyen látszólag „haszontalan” tárgynak, mint a Labubu is?
A válasz sokkal mélyebben gyökerezik, mint elsőre gondolnánk.
A trinket core: egy újfajta önmegnyugtatás
A pszichológusok szerint a Labubu-figura népszerűsége része egy nagyobb trendnek, amit „trinket core-nak” (érzelmi csecsebecse-kultúrának) neveznek. Ez a stílus azoknak a kis, aranyos, nosztalgikus tárgyaknak a gyűjtésére és szeretetére épül, amelyek érzelmi stabilitást adnak a viselőjüknek egy kaotikus világban.
Tracy King pszichológus szerint ezek az apró tárgyak valójában nem gyerekes hóbortok, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmusok.
A mai fiatal felnőttek kiszámíthatatlan munkahelyi környezetben élnek, lakásárakat néznek, amiket nem engedhetnek meg maguknak, és folyamatosan szembesülnek a klímaválság, a háborúk vagy a mesterséges intelligencia bizonytalanságával. A Labubu pedig kiszámítható, aranyos, megfogható – és azonnali örömforrást jelent.
– magyarázza.
Tárgyak, amelyek érzelmi sebeket kötöznek
A „trinket core” nem csak gyűjtögetés. A tárgyak – mint Labubu – érzelmi támogatást is nyújtanak: sok fiatal szerint a figurák emlékeztetik őket a gyerekkor biztonságára, amikor még nem volt ennyi döntés, stressz és nyomás. Egyfajta újracsomagolt komforttárgyként működnek – de most már divatos, közösségi módon megosztható formában.
Ráadásul a Labubu-őrület nem csak az egyénnek, de a közösségnek is szól. A figurák posztolása, cserélése, gyűjtése közösségi élménnyé vált: hashtagek, kihívások és kollektív rajongás épült köréjük, amely segít a fiataloknak kapcsolódni egymáshoz – virtuálisan, mégis érzelmileg.
Nemcsak trend, hanem tükör
A pszichológusok szerint fontos, hogy a felnőttek és idősebb generációk ne nézzék le vagy bagatellizálják ezt a jelenséget. Mert a Labubu-jelenség valós társadalmi és pszichológiai állapotokra reagál. A fiatalok nem kényelemből ragaszkodnak ezekhez a tárgyakhoz, hanem mert egy olyan világban élnek, ahol a biztonság, stabilitás és jövőkép nem magától értetődő.
A csecsebecsék világa tehát nem infantilis – hanem egy újfajta öngondoskodás. Egy játékos válasz az állandó bizonytalanságra, amit a Z generáció érzékel és átél.
