Az iskolai egyenruha mára csak kevés iskolában kötelező. Pedig a szüleink még álmodni sem mertek róla, hogy kék köpeny nélkül, divatos szettekben induljanak el a tanórákra.
Mi, a ’90-es évek gyermekei, már el sem tudtuk volna képzelni, hogy a vasárnap este kikészített sötétkék egyenruhánkba bújva induljunk el hétfőn reggel az iskolába. Pedig néhány tíz évvel ezelőtt a szüleinknek ez teljesen természetes volt. A rendszerváltás előtti években nemcsak a felnőttek, de a gyerekek élete is teljesen más volt, mint manapság.
A nyári táborokról, az úttörő és kisdobos rendezvényekről mindannyian több történetet hallhattunk a szüleinktől. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy a nagymamád padlásán te is megtaláltad már anyukád vagy apukád régi iskolai uniformisát, amibe belebújva úgy érezted magad, mintha te lennél Oz, a nagy varázsló.
Jobb emberré nevel, vagy megöli az egyéniséget?
Az egyenruha viselése amilyen hasznos, talán annyira káros is lehet. Határozottan az egyik legnagyobb előnye az, hogy mivel minden gyerek ugyanabban a szettben jár hétfőtől péntekig, ezért biztos, hogy nem csúfolják ki azt a tanulót, aki esetleg nehezebb anyagi helyzete miatt kevésbé menő, ne adj’isten kopott ruhákban tudna megjelenni a tanórákon. Mivel mindenki egyformában van, nem lehet kivételezés iskolás és iskolás között. Ám abban valószínűleg sokaknak igaza van, hogy kárt okozhat a gyerekek egyéniségének egészséges fejlődésében. Vannak akik bizton állítják, hogy jobb emberré nevel, mások szerint pedig megöli az egyén identitását. De mégis, kinek van akkor igaza?
Kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy az uniformis viselésének a története a Szovjetunióba nyúlik vissza, ám már sokkal korábban megjelent. Egészen 1834-re datálható, ekkor készültek az első tornatermi- és diák egyenruhák. Elsőként csak a fiúk viselték, majd a lányok oktatásában is szerepet kapott.
Hazánkban a 70-es és 80-as években volt csak kötelező az iskolaköpeny, azóta viszont semmilyen korlátozás nem vonatkozik a gyerekek iskolai viseletére. Bár még mindig akadnak olyan iskolák, ahol egy-egy ünnepségre megkövetelik az egyenruha viselését. Ez általában egy fekete/sötétkék-fehér szettet jelent, amin megtalálható az iskola logója, emblémája.
Az egyházi iskolák kimondottan nagy gondot fordítanak az öltözködés kontrollálására. Ezért még azt is pontosan meghatározzák, hogy a lányok szoknyája meddig érhet, (jellemzően térd alá) sőt, még a zokni hossza is szigorú szabályokhoz kötött, a dekoltázs takarása pedig legalább olyan fontos, mint a formás fiatal comboké. Vannak helyek, ahol a smink is tiltólistán van, így volt ez anyáink fiatal korában is, akkoriban körmössel jutalmazták, ha valaki fel mert tenni az ajkaira egy akkor divatba jött, úgynevezett szőlőzsírt. Egyes helyeken annyira nagy a szigor, hogy az ékszerek viselése sem lehetséges.
Itthon egyre ritkábban találkozunk ilyen keménykezű vallási iskolával, ám külföldön több olyan intézmény is létezik, ahol kötelező az uniformis viselése a mindennapokban. Ezekkel az iskolákkal kapcsolatban az első gondolata mindenkinek az lehet, hogy puszta sznobizmusból kötelezik a gyerekeket az egyforma öltözékre. Gondoljunk csak a sokunk által imádott Szívek szállodája Roryjára, aki a sorozatban büszkén hordja a magángimnázium csinos uniformisát. Nagyon sok külföldi iskolában viszont egyáltalán nem a rongyrázás, inkább a hagyománytisztelet az oka ennek a szabálynak.
Iskolai divat külföldön
Japánban, például mai napig a legtöbb iskola megköveteli az egységes szettet. A japán diáklányok viselete, az úgynevezett seifuku, egy fehér matrózgalléros blúzból, és egy kockás szoknyából áll. Ebben ők pontosan úgy néznek ki, mint az anime babák, amiknek köszönhetően más, uniformist nem követelő országokban is a hétköznapi divat részévé vált ez a dress kód, hiszen az animék kultuszként fertőzték meg a fiatalokat.
Az angliai Nyugat-Sussex-ben úgy festenek a diákok, mintha beszabadultak volna a Harry Potter filmek jelmeztárába. A szigorúan fekete blézer és nadrág vagy kockás szoknya, a vakítóan fehér ing és a csíkos nyakkendő kombinációjához már tényleg csak a varázspálca hiányzik.
Indonéziában az uniformisnak több funkciója is van. A diákok egységesítése mellett azt is megmutatja, hogy egy tanuló éppen hol tart a tanulmányaiban, ugyanis a színe az osztályok elvégzésével folyamatosan változik. Alapvetően mindenki ugyanazt a fehér inget viseli ám az alsó része más-más színű lehet. Az általános iskolásoké piros, a gimnáziumba érkezők sötétkék, a végzősök pedig szürke színnel büszkélkedhetnek. A színek jelentőségének a hagyománya náluk az érettséginél teljesedik ki, amikor is azzal ünneplik meg a sikeres vizsgákat, hogy festékfújóval színesre festik egymás fehér ingét.
A Dél-Koreai iskolákban olyan menő egyenruhák is vannak, hogy több divatmárka is örömmel inspirálódik belőlük. A legtöbb helyen a kis általános iskolásoknak még nincs megszabva, hogy mibe lépjék át az iskola küszöbét, de a középiskolákban már kötelező a blúz, blézer, nadrág/szoknya és nyakkendő alkotta uniformis, ami divatosabb, mint gondolnánk.
Ez is érdekelhet
Tanársegéd voltam Angliában: ezt láttam az angol iskolákban
Az angol iskolákat legtöbben úgy képzelik el, mint ahogy a Harry Potterben látták: iskolai egyenruha, házak, színek. Ez egyáltalán nem áll messze az igazságtól, sőt! Az angliai iskolákban az élet tényleg játék és mese! A cikket, IDE kattintva tudod elolvasni.
