A légiutaskísérők munkáját azóta övezi valami megfejthetetlen misztikum, mióta az ember a föld után meghódította az eget is. A mindig csinos, tettre kész nők sziluettjét fedő ruhadarabok megtervezése nem egyszerű feladat, mivel a 2. világháborút követően már nem csak a praktikum, hanem a csinos praktikum a dizájnerek hívószava. Épp ezért a légitársaságok nem bízzák a véletlenre a munkát: a történelem legszebb légiutaskísérő-szettjeihez olyan nevek köthetők, mint Oleg Cassini, Coco Chanel, Dior vagy Don Emilio Pucci.
A felsorolt nevek közül az orosz arisztokrata, Oleg Cassini volt az első, aki a TWA (Trans World Airlines) számára elegáns összeállítást készített 1955-ben. Cassini kétféle színben gondolkodott: míg a nyári kollekcióhoz a repülőgéptársaság olajzöldjét használta fel, addig a téli változathoz a középbarna színt választotta.
Mindössze 10 év kellett ahhoz, hogy Cassini munkáját újabb nagyágyú kövesse: Don Emilio Pucci a Barniff International légitársaság számára készítette el szivárványszínű kollekcióját 1965-ben. Érdekesség, hogy Pucci összességében 6 összeállítást álmodott meg a repülőgéptársaság számára 1965 és 1974 között. Ruhái olyannyira elnyerték a közönség tetszését, hogy az 1968-as Barbie kollekciónak külön verziója készült a Pucci ruhákba öltöztetett légiutaskísérőkről. Pucci egyik legnagyobb innovációja az úgynevezett „bubble helmet”, azaz buborék sisak volt. A fejfedő lényegében egy átlátszó bukósisakként funkcionált, hogy a légiutaskísérők megkíméljék frizurájukat a széltől, miközben a terminálból a repülőgép felé igyekeznek. A ruhák tervezésekor használt geometrikus színkavalkád Pucci-mintaként vonult be a divattörténelembe.
Ezt követően a tervezők vérszemet kaptak, és előszeretettel terveztek különféle stílusú kollekciókat a stewardessek számára. Coco Chanel 1966-ban kötött szerződést az Olympic Airways tulajdonosával, Aristotle Onassisszal. Chanel megtartotta a korábbi tervező, Jean Dessés kis méretű, kerek kalapját, ám az egyenruhát saját stílusával, a Pán Péter gallérral és egy apró fekete nyakkendővel egészítette ki.
Szintén az Olympic Airlines-szal folytatott közös együttműködést a tavaly elhunyt Pierre Cardin is. Cardin egy miniruhát, köpenyt és egy futurisztikus fejkendőt is tervezett a stewardesseknek a társaság türkizkék színeiben.
A hatvanas években a haute couture annyira népszerű lett a légitársaságok körében, mint a 2016-os futball-világbajnokság után Király Gábor mackónadrágja, így nem csoda, hogy a spanyol Cristóbal Balenciaga is Chanel és Cardin nyomdokaiba lépett. Balenciaga az Air France-nak tervezett egyenruhákat: a dizájn során igyekezett figyelembe venni a szépség mellett a kényelmi funkciókat is. Szofisztikált és kényelmes öltözéket hozott létre, amit kiváltság volt viselni. Az 1933 óta működő Air France egyébként sosem bízta a véletlenre a légiutaskísérők megjelenését, hiszen Balenciagán kívül Dior, Jean Patou, Nina Ricci, vagy Christian Lacroix is készített egyenruhát a francia légitársaságnak.
A fapados járatok – és önmagában a repülés – széleskörű elterjedésének köszönhetően manapság inkább a prémium légitársaságok engedhetik meg maguknak, hogy a stewardesseket különleges darabokba öltöztessék.
A Virgin Atlantic például Vivienne Westwoodot kérte fel 2014-ben egyenruháinak megalkotására, amelynek eredményeként a tervező egy gyönyörű tűzpiros kollekciót álmodott meg. „Mindig úgy gondoltam, hogy a légiutaskísérőket gyönyörű ruhákba kell öltöztetni. Úgy vélem, Viviennek ez maximálisan sikerült” –, nyilatkozta a Virgin Atlantic igazgatója, Richard Branson a kollekcióról.
„A különböző textúrákat a vörös eltérő árnyalataival kombináltam, így a végeredmény irizáló hatást kelt a fényben; de mégis, inkább az anyagokra, semmint a színekre helyeztem a hangsúlyt” –, mondta saját munkájáról Westwood.
A Virgin Atlantic mellett a Delta is igyekszik tartani a lépést a divattal: 2018-ban Zac Posen tervezte meg több mint hatezer dolgozó számára az új kollekciót. A procedúra több mint 3 évig tartott, s Posen elmondása szerint élete egyik legnagyobb megtiszteltetése volt a felkérés: „A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy összeegyeztessem a saját stílusomat a légitársaság szükségleteivel. Összességében viszont nagyon jól szórakoztam!”
Akár stewardessnek akár légiutaskísérőnek hívjuk őket, egy bizonyos: ez a látszólag elbűvölő, mindössze csinos arcot és egységes formákat megkívánó munkakör igazi kihívásokkal is járhat. A havonta megtett számtalan óra, az utasokról való gondoskodás és az éber jelenlét a repülő-közlekedés egyik legfontosabb értékévé teszik a személyzetet. A légiutaskísérők ruhái pedig nem kizárólag a társaság színvonalát, vagy az adott korszellemet jelenítik meg, hanem sokszor az utazásunk egyik fontos emlékét is ezeknek a színeknek és formáknak köszönhetjük.