Ahogy annak rendje és módja szerint lenni szokott, visszatekintve évszázadokkal azelőttre megdöbbentő dolgokkal igyekeztek a nők és férfiak ápolt és vonzó megjelenésűek maradni. Az emberi találékonyság évezredekkel ezelőtt is toppon volt, de lássuk miből lett a cserebogár.
Őseink szépségápolási trükkjei egyébként nagy találékonyságra utalnak, mert mesterei voltak a sminkelésnek, haj-és bőrápolásnak annak ellenére, hogy igaz szűkösek voltak a rendelkezésre álló lehetőségek. Mióta világ a világ és az ember felegyenesedett első dolga az volt, hogy szépség- és testápolás termékeket készítsen, így nem túlzás kijelenteni azt, hogy mindez egyidős az emberiséggel.
Kleopátra és a kelet
Ha a szépégápolás hazáját szeretnénk megnevezni, egyértelműen Egyiptom lenne az, habár a rómaiak és görögök is sokat tettek hozzá a mai értelemben vett kozmetikához. De az első és legrégebbi szépségápolási termék Kleopátra idejéből való. A hajra az illatos olajok, az arca piros rúzsszerű készítmény, a körmökre pedig kezdetleges vörös lakk került az ő idejében.
A hajhullásra a görögök és rómaiak találtak ki korszakalkotó megoldást: a parókát. Az első parókát nekik köszönhetjük, ugyanis a hajvesztés problematikáját ezzel akarták orvosolni, illetve a kopasz foltok befestésével. A furának tűnő dolog igen nagy népszerűségnek örvendett, annak ellenére, hogy nyilván nem hozta azt az esztétikai hatást, mint a paróka. A másik találmány a hajszőkítés volt, amit a rómaiak kezdték el, igaz jobb híján vizelettel, de az is elérte a kellő hatást.
A haj egyébként más jelentőséggel is bírt. A görögök isten ajándékának tartották a hosszú hajat és csak a kiváltságosok hordhatták megnövesztve tincseiket. A rabszolgák haját rövidre nyírták. A frankoknál más jelentése volt a felkötött hajnak: szüzességük jeleként a hajadon nők kiengedve vagy hosszú fonott copfokban hordták hajukat, míg az asszonyoknak illett felkötni.
A görögöknél az egyiptomiakhoz hasonlóan nagy kultusza volt a szépség és hajápolásnak. Előbbi esetében nem csak a sminkelése, hanem a száj higiéniájára is nagy hangsúlyt fektettek, horzskövet, krétát és mészport használtak a fogtisztításhoz. Utóbbi az a hajápolás az olajok és különféle növényekből készített kezdetleges samponok formájában teljesedett ki.
A keleti népek test-és hajápolási szokásairól viszont keveset tudni. A kínaiak féltve őrizték titkaikat, míg a közelebbi népcsoportokról azt lehet tudni, hogy nekik is megvoltak a maguk fortélyai. Balzsamligetek, mirhahegyek, levendula, ricinus, gránátalma – mind szolgálatában állak a szépségnek, ám a többi keleti nép féltve őrizte tudását.
A tetűtől a hajkapszuláig
Az első tojásos, kamillás pakolások után egyre inkább felismerték a különböző növényekben és gyógynövényekbe rejlő erőt. A rokokó korszak beköszöntével egy kicsit ugyan újra megtorpant a hajápolás (akkor a hatalmas méretű hajak lehetetlenné tették a fej mosását, ezért viselőik eltetvesedtek), de szépen lassan azért halad előre.
A modernkor kapujához érve tudományos alapokra helyezték a hajápolást, és a már mesterséges körülmények közt előállított samponok és balzsamok kerültek a figyelem középpontjába. Az étrendkiegészítők és hajtápláló kapszulák az 1900-as éveket követően láttak napvilágot, amikor még épp a csukamájolaj láz tombolt.
Kép forrása: Pixabay.com
