Programozott romantika – a boldog kapcsolat titka, vagy halottnak a csók?

Egy új kapcsolat hajnalán minden pillanatunkat a másikkal akarjuk tölteni. Az életben semmi másnak nincs helye, csak a romantikának, és egy nap, egy hét, egy hónap is kevés arra, hogy kielégüljön a másik társaságára való vágyakozásunk.

Az elmúlt egy évben sokan találhattunk magunkat abban a helyzetben, hogy a régi vágyunk végre teljesült, és sülve-főve együtt lehettünk kedvesünkkel. Aztán közbejött a nagybetűs élet, és egy évvel később már tudjuk, hogy a karantén a legtöbbünk számára nem a végeláthatatlan romantikázást, a hosszú, semmittevéssel töltött napokat, a Netflix unalomig történő lapozását vagy új hobbik felfedezését jelentette. Ezekkel az ígéretekkel ellentétben nagyjából a banánkenyér kérészéletű mániája után beköszöntött a ködös munkamánia, és egy évvel később nyugodtan kijelenthetjük, hogy elfelejtettük, mikor kell abbahagyni a munkát.

A legtöbben nemcsak a megspórolt napi 1-2 óra utazást hanem az ebédidőt, az esti szociális programokat, a vacsoraidőt és az egyéb tevékenységeinket is feláldoztuk azért, hogy többet dolgozhassunk. Így lett a napi 8 órából aztán 10, majd 12, majd sokunknak 16.

A laptop bántóan hideg kék fehér fénye mögül néha ki-kipillantunk, hogy megvan-e még a másik, majd nyugtázzuk, hogy ő is ugyanúgy nyálcsorgatva nyomkodja a billentyűzet gombjait a szoba másik sarkából. Hónapok telnek el így, mire rájövünk, arra sem emlékszünk már, hogy mikor voltunk utoljára randizni.

Randi
Kép forrása: Giphy

Ez az állapot nem újkeletű dolog. Dr Harville Hendrix kutatása során megállapította, hogy a szerelemnek öt szakasza van.

Az első szakasz a minden határt átszakító romantikus szerelem, amikor semmi másra nem tudunk gondolni, csak a másikra. Ez elsősorban egy kémiai egyensúlytalanságból ered, ami ösztönösen beindul, viszont épp ezért ez még csak egy kezdeti szakasza a szerelemnek – sokkal inkább csak vágy. Ebben az első szakaszban nem védekezünk, átadjunk magunkat a másiknak, ezáltal betekintést nyerünk egymás személyiségébe, amibe aztán beleszeretünk.

A második állapot, amikor ez a kémiai egyensúlytalanság elkezd feloldódni, és megváltozik az agy kémiai összetétele. Eddigre már megtanultuk, hogy a boldogságunk forrása a másik személy, ezért ha ez változik, őt okoljuk – pedig ez egy teljesen természetes folyamat. Itt elkezdődhetnek hatalmi harcok, frusztráció, úgy érezhetjük, hogy elvesztettük azt, akibe beleszerettünk.

Valójában az egyetlen dolog, amit elveszítettünk, az a kémiai egyensúlytalanságól eredő mámor. Visszatérnek a védekező reflexeink, és hirtelen nem értjük, hogy a másik mit miért csinál. A gyengédség, a gondosság eltűnhet, belemenekülünk a munkába vagy más dolgokba. Azok a párok, akik ebben a szakaszban ragadnak, egy idő után feladhatják a küzdelmet. Dr Hendrix viszont rájött arra, hogy minden kapcsolat átesik ezen a szakaszon, tehát a konfliktus önmagában nem probléma, annak a megléte nem jel arra, hogy “már nem működik” a kapcsolat. Épp ellenkezőleg, a kapcsolat “még nem működik”. Sajnos a társadalmunk arra nevel bennünket, hogy egy kapcsolatnak magától működnie kell, különben “nem passzolunk”.

Épp ezért sosem tanuljuk meg, hogy hogyan tudunk kapcsolatban élni, hogyan tudunk a második fázisból a harmadik fázisba lépni. Általában egy külső inger löki a kapcsolatokat ebbe az új fázisba. Egy könyv, egy tréning, vagy párterápia. Ez az új információ segít megérteni a kapcsolatban meglévő szakadékokat, és megérteni azt, hogy a másik, akibe beleszerettünk, még mindig ugyanaz az ember.

Szerelem
Kép forrása: Giphy

Ebben a fázisban jön az elhatározás, hogy tudatosan változtatunk a kapcsolatunkon. Rájövünk, hogy lehetne ez több is, mint ami, de arra is, hogy van rá lehetőségünk, hogy megváltoztassuk. Amíg teljesen normális feszültnek, zavartnak lenni ebben a szakaszban, elkezdünk felelősséget vállalni a saját viselkedésünkért. Nem azzal, hogy megteszünk mindent amit a partnerünk kér, hanem azzal, hogy kicsit kinyújtjuk a komfortzónánk határait, hogy elengedhessük a saját védőfelszerelésünket.

Ebben a szakaszban kulcsfontosságú a kommunikáció, hogy megismerjük egymás félelmeit, traumáit, szükségleteit, hogy együtt találjunk olyan módokat, amivel a valódi problémákat tudjuk kezelni.

A negyedik fázisba idővel teljesen természetes módon lépünk át, ahogy beépülnek az új szokások, a kommunikáció a kapcsolatunkba. Ebben a transzformációs szakaszban valódi partnerekké válunk a másikkal, tudatosan dolgozva minden nap azon, hogy egyre közelebb kerüljünk egymáshoz.

Az ötödik fázis ennek az átalakulásnak a vége, egy mély, felemelő, tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatot jelent. Két teljes értékű egyén, akik együtt vannak, megosztják egymással az életük örömeit, a gyengédséget és a csodákat. Ez az ötödik szakasz egy hosszú út eredménye, ahol éveket töltünk egymás megismerésével.

Ennek a része a programozott romantika – ami csak egy eszköz ahhoz, hogy a harmadik szakaszban lévő párok elinduljanak a megismerés felé. Így a címben feltett kérdésre Dr Hendrix talán azt a választ adná, hogy ha önmagában annyit teszünk a kapcsolatunkért, hogy szerdánként leülünk vacsorázni egy bor mellett, akkor az halottnak a csók. De ha egy lehetőségként éljük meg, hogy jobban megismerjük a másikat, és kommunikáljunk egymás felé – még akkor is, ha eleinte ez nehezen, fájdalmasan és kellemetlenül megy -, akkor a szerda esték lehetnek a kapu egy boldog, kiegyensúlyozott, élethosszig tartó kapcsolat felé.

Borítókép forrása: Freepik

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Amiről mindenképp beszélni szükséges egy kapcsolatban