Több kutatás vizsgálta az elmúlt években, hogy miért szabotálják a boldogságunkat rokonaink, ismerőseink.
Sokan előszeretettel hangot adnak véleményüknek, amikor hozzátartozóik szerelmi életéről van szó, pontosabban arról, hogy kivel kellene és nem kellene randizniuk. A kéretlen véleménynyilvánítók egy része idővel elcsendesedik, míg mások addig ügyeskednek, amíg szabotálják a boldogságunkat. Még rosszabb, amikor ezek az emberek a legközelebbi barátaink vagy családtagjaink. Közelmúltbeli pszichológiai kutatások azt vizsgálták, hogyan befolyásolják a romantikus kapcsolatot az azt ellenző személyek, illetve milyen személyiségtípus hajlamos a leginkább beleütni az orrát mások szerelmi életébe.
Beleszólás a kapcsolatba
A romantikus kapcsolatok alapvető jellemzője az intimitás, illetve ebből adódóan az, hogy csupán két emberre tartoznak. Ám legyen bármilyen nagy a szerelem, egyetlen pár sem bújhat el örökre egy lakatlan szigetre, hiszen mindketten egy baráti és családi közösséghez tartoznak, melynek tagjai időnként olyan dolgokat mondanak vagy tesznek, amelyek befolyásolhatják a párkapcsolat tartósságát. A választottunk iránti ellenszenvnek számos oka lehet, így eredhet őszinte szeretetből és törődésből, ám gyakoribb sajnos, hogy a rokonok vagy barátok saját negatív tapasztalataik/előítéleteik miatt szabotálják boldogságunkat.
Bár mai világunk jóval nyitottabb és elfogadóbb, mint nagyanyáink, dédnagyanyáink idején, a kutatók szerint még mindig gyakori, hogy egyes családokban helytelenítik, ha gyermekeik, testvéreik vagy unokáik egy velük ellentétes rasszhoz tartozó személlyel randizik. (Annak ellenére, hogy kutatások szerint a rassz fogalmának nincs tudományosan igazolható alapja, és leginkább azért beszélünk róla, hogy fölcímkézzük, beskatulyázzuk embertársainkat.) Egy, a Journal of Family Issues szaklapban megjelent tanulmány pedig azt mutatja, hogy a főiskolai hallgatók kisebb valószínűséggel alakítanak ki kapcsolatot másfajú társaikkal, ha családjuk kifogásolja ezt.
Miért szabotálják a boldogságunkat a rokonok, ismerősök?
Úgy tűnik, hogy egyesek képtelenek nem szabotálni a boldogságunkat: egy felmérés arra az eredményre jutott, hogy az egyetemisták 56 százaléka már beleavatkozott azzal a szándékkal rokona, barátja kapcsolatába, hogy szétválassza a párt. A Journal of Social and Personal Relationships által közzétett másik kutatásban a kutatók olyan személyek családtagjait és barátait kérdezték, akik kifogásolták az érintettek párkapcsolatát. A megkérdezetteknek nyilatkozniuk kellett antiszociális személyiségjegyeikről, beleértve azt is, hogy mennyire nárcisztikusak és szadisták.
A nárcizmus alapvető jellemzője az énközpontú életfelfogás. Az érintettek hajlamosak azt gondolni, hogy saját intelligenciájuk, vonzerejük, kompetenciájuk és képességeik páratlanok, illetve általában rafináltak és társaságkedvelők. Ezzel szemben a szadista ember számára örömet vagy élvezetet jelent, amikor valaki másnak fájdalmat okoz. Az ilyen személyiség általában kegyetlen, brutális, és gyakran vonzódik az erőszakos sportokhoz és videojátékokhoz.
A kutatók ezután arra kérték a családtagokat és barátokat, hogy értékeljék, milyen mértékben avatkoznak be az adott személy párkapcsolatába. Merthogy arra is kíváncsiak voltak, hogy valóban alááshatja-e a kapcsolat iránti elkötelezettséget a család és a barátok rosszallása? Ugyanitt felmerül a kérdés, hogy mi segíti elő az elkötelezettséget egy párkapcsolatban? A szakértők az alábbi három kitételt állapították meg.
- Az elégedettség: minél inkább kielégítik egymás szükségleteit a felek, annál valószínűbb, hogy a kapcsolatban maradnak.
- A befektetés mértéke: minél több időt és pénzt ölnek a felek a kapcsolatukba, annál elkötelezettebbek egymás iránt.
- Amikor nem vonzó számukra egy új kapcsolat alternatívája: ha a felek úgy gondolják, hogy megtalálták a számukra ideális partnert, akkor általában nagyon elkötelezettek kapcsolatuk iránt. Ám ha úgy vélik, hogy az egyedülállóság vagy egy új kapcsolat kialakítása valaki mással jobb választás lehet, akkor már kevésbé elkötelezettek.
A kísérlet eredménye alapján a nárcisztikus családtagok nagy valószínűséggel beleavatkoznak a párkapcsolatba azáltal, hogy aláássák a fent említett elkötelezettség előrejelzőit. A megkérdezett nárcisztikus családtagok vélhetően azt gondolták, hogy ők tudják a legjobban, mire van szüksége hozzátartozójuknak, ezért gyakran előbb kielégítették rokonuk érzelmi szükségleteit, még mielőtt partnerüknek esélye lett volna erre. Hajlamosak voltak továbbá korlátozni a pár befektetési lehetőségeit, valamint előszeretettel hangoztatták, hogy szerettük ennél jobbat érdemel.
A szadista barátok hasonlóan teljesítettek a teszten. Ők feltehetően annyira nem kedvelték barátjuk párját, hogy beleavatkoztak a kapcsolatukba a szakítás reményében. Összegezve tehát ha a nárcisztikus családtagok vagy szadista barátok nem hajlandók meghívni választottunkat mondjuk egy közös étkezésre, esetleg kerek-perec kimondják, hogy jobb lenne az életünk, ha valaki mással randiznánk, akkor ezzel szabotálhatják a boldogságunkat.
Honnan ismerhető fel a hisztrionikus személyiségzavar?
A hisztrionikus személyiségzavarban szenvedők – és környezetük – élete egy folyamatos érzelmi hullámvasút, amiről segítség nélkül képtelenség leszállni. Cikkünkből még többet megtudhatsz róla.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
