Sokak számára bizonyára ismerős a helyzet, amikor egy kellemesnek ígérkező randi végül csúfos véget ér, miután szóba kerül az ex.
Félreértés ne essék, ez önmagában még nem probléma, hiszen a volt szerelmek valamilyen formában mindig szóba kerülnek egy bimbózó kapcsolat elején. Csakhogy nem mindegy, milyen gyakran, ahogy az sem, hogy hogyan beszél róluk kiszemeltünk.
Megosztó téma az exekről beszélni
Rose Stokes, a Refinery29 szerzője megkérte a Twitter felhasználóit, mondják el véleményüket arról, ha párjuk az exéről beszél. Nem kellett sokat várnia a válaszokra, és mint kiderült, a válaszadók jellemzően két táborra oszlanak: valaki kimondottan rosszul érzi magát emiatt, és inkább kerüli a témát, míg mások kvázi lehetőséget látnak ebben a beszédtémában. Hiszen ahogy valaki a volt kedveséről beszél, az sokat elárulhat arról is, hogyan viselkedik majd egy új kapcsolatban. De mi számít „egészséges mennyiségnek” azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran beszédtéma az ex, és mik az intő jelek?
Nem feltétlenül jelent rosszat, ha az exéről beszél a párunk
Yuko Nippoda, pszichoterapeuta és az angliai Council for Psychotherapy (UKCP) szóvivője szerint egy új kapcsolat izgalmas és ösztönző lehet, ugyanakkor el is bizonytalaníthatja a párokat. Nippoda szerint ha valaki túl sokat emlegeti exét az új kapcsolatában, az azt is jelentheti, hogy az érintett nem szeretné megismételni a múltban elkövetett hibákat, inkább jobban megismerné partnerét. Hozzáteszi: ha az exekről való beszélgetés segíti a párkapcsolat alakulását, akkor ez a téma releváns, sőt szükséges lehet, ettől függetlenül a pároknak ebben is meg kell találniuk az egészséges egyensúlyt.
Michaela Thomas, klinikai szakpszichológus szerint azonban ez nem is annyira egyszerű. Hiszen a téma teljes elkerülése gyanús viselkedésként értelmezhető, és azt sugallhatja, hogy valami fájdalmas dolog történt a múltban, valami olyasmi, amit az érintett szégyell – talán érzelmileg és/vagy fizikailag bántotta előző párját, vagy esetleg megcsalta. De az is előfordulhat, hogy nem akarja olyan szinten bevonni mostani életébe a múltat, nehogy az beárnyékolja a mindennapokat.
Kik beszélnek gyakrabban az exükről?
Egy 2019-ben publikált osztrák tanulmány megállapította, hogy a férfiak általában pozitívabban viszonyulnak volt partnereikhez, mint a nők. A szerzők szerint ennek számos szociokulturális oka lehet, így például az, hogy a férfiak érzelmi és gyakorlati szükségleteik miatt jobban függenek a nőktől mint fordítva, más részről pedig a nők gyakrabban számolnak be olyan problémás viselkedésről, ami végül szakításhoz vezetett, úgy mint a hűtlenség, a kábítószerrel való visszaélés, valamint a mentális vagy fizikai bántalmazás. A tanulmány alapvetően azt találta, hogy azok, akik szakítás után is vágyakoznak egykori partnereikre, nagyobb valószínűséggel nem tudnak kiteljesedni egy új kapcsolatban, hiszen még nem dolgozták fel régi sérelmeiket.
A továbblépéshez azonban nincs jó vagy rossz út. Az, hogy az új társ hogyan érzi magát, amikor párja exével kapcsolatos történeteket hall, az leginkább saját érzelmi élményeitől és kapcsolati biztonságának szintjétől függ. Az a fontos, hogy párként hogyan kommunikálnak ezekről a kérdésekről. „Ha az új társunknak fáj, ha az exünkről hall, inkább legyünk kíváncsiak a miértekre, és ne kapjuk fel rögtön a vizet” – magyarázza Thomas. „Aggódik, hogy jobban szeretjük egykori kedvesünket mint őt? Esetleg attól fél, hogy még nem vagyunk túl az exünkön? Ilyenkor igyekezzünk megnyugtatni őt azzal, hogy elmondjuk, végérvényesen magunk mögött hagytuk a régi kapcsolatot.” – teszi hozzá a szakember.
Thomas azt tanácsolja, hogy ne zárjuk le teljesen a beszélgetést, különösen akkor, ha olyan fájdalmas vagy traumatikus élményeink voltak, amelyek megosztásával párunk megértheti, hogy kik vagyunk most és, hogy fájdalmaink ellenére szükségünk van rá. „Ha az, ahogyan korábban bántak velünk befolyásolja azt, akik most vagyunk, akkor erre kell koncentrálnunk, amikor történeteket osztunk meg az exünkről” – magyarázza – „különösen, ha volt szerelmünk fizikailag vagy érzelmileg bántalmazott minket- ez mindig releváns információkat jelent új kedvesünknek.” Thomas emellett egyetért azzal, hogy a kommunikáció kulcsfontosságú, valamint azzal, hogy az előttünk álló dolgokra kell összpontosítanunk. „Ne akarjunk lemaradni valami szépről az itt és most-ban, mert a múltban ragadtunk” – mondja. Ahogy fogalmaz, magunktól nehéz megmondani, mi számít elfogadható gyakoriságnak az exekről való beszélgetést illetően, ezért fontos, hogy ne féljünk erről megkérdezni párunkat.
Mik az intő jelek?
Túl sok a titok: Tracy K. Ross párterapeuta szerint, ha a pár egyik tagja feltűnően titkolózik, elképzelhető, hogy el akarja hallgatni az igazságot a szakításról, leendő kedvese előtt pedig emiatt rejtve marad, hogy mi nem működött a korábbi kapcsolatban, miért ért véget a szerelem. Aki egyáltalán nem hajlandó beszélni erről, az arra utalhat, hogy még nincs túl a dolgon, vagy valami rejtegetnivalója van az előző viszonyt illetően.
Mindenért az exet hibáztatja: ha valaki minden baj okozójának az exét tartja, állandóan szidja őt, vagy folyamatosan saját sérelmeiről beszél, az szintén nem túl jó jel. Egyrészt egészségtelen kapcsolatra és hozzáállásra utal, valamint arra, hogy nem akar felelősséget vállalni saját tetteiért, nem ismeri el, hogy egy kapcsolat két emberen múlik. Persze megtörténhet, az előző szerelem tényleg csúfos véget ért, például megcsalták, de ha hosszú idő után is indulatosan mesél róla, és szemmel láthatóan még mindig megviselik a történtek, akkor nem biztos, hogy készen áll egy új kezdetre.
Idealizálja egykori kedvesét: a másik véglet, amikor valaki a tökéletes társként beszél régi szerelméről, gyakran felidézi a közös emlékeket, vagy hosszasan nosztalgiázik, az szintén arra utal, hogy nincs túl korábbi partnerén. Mindemellett azt is jelezheti, hogy számára még mindig az ex a tökéletes társ, ezért hasonló párra vágyik. Akivel szemben azonban irreális elvárásokat támaszthat, egykori partnere iránti érzései pedig nem engedik, hogy egészséges kapcsolatot alakítson ki.
Állandó hasonlítgatás: aki nonstop az exéhez méricskéli újdonsült randipartnerét, párhuzamokat von köztük, vagy direkt olyan vonásokat, tulajdonságokat hangsúlyoz, amelyek a következő jelöltben nyilvánvalóan nincsenek meg, az ugyancsak intő jel, és azt sugallja, hogy még mindig volt szerelmére vágyik, és a következő társát is az ő képére szeretné formálni. Egy egészséges kapcsolat azonban így nem lehet működőképes, hiszen a feleknek olyannak kell szeretniük és elfogadniuk egymást, amilyenek valójában.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
