Az ember és a kutya több ezer éve egymás társa, azonban a kutyák oktatása és kiképzése csak a 19. századtól öltött intézményes kereteket. Azonban nemcsak a foglalkozásokhoz kötődő képzés a fontos, hanem a „civil” ebek tanítása is, melyre a legjobb hely a kutyaiskola.
Kezdetben erőszakkal vették rá a kutyákat, hogy azt csinálják, amit gazdájuk elvárt tőlük, szerencsére ma már ilyenről szó sincs.
Mindenki számára ismerős lehet Ivan Petrovics Pavlov neve, főként a „pavlovi reflex” kifejezés miatt, ugyanis ő vizsgálta először kutatásokkal az ebek viselkedésének motivációit, mintegy inger-válasz reakciókként.
Itthon Csányi Vilmos biológus és etológus nevéhez kötődik a kutyákkal való foglalkozás, akinek karrierjét az emberi és állati viselkedés tanulmányozása tette ki. Ő jött rá arra, hogy a kutyák természetes környezete maga az emberi világ, így ezen a kontextuson belül kell őket vizsgálni, sőt, arra is, hogy sokszor nem állatokként, hanem kisgyerekekként viselkednek. A kutyák szőrös gyerekek – Bukfenc és Jeromos a tudomány szolgálatában című könyvében a laikusok számára is érdekesen, mégis szakszerűen ír a kutyalélek rejtelmeiről.
De miért is fontos kiskedvencünk oktatása, miért nem „jó úgy, ahogy van?” A kutyaiskolák lényege, hogy a gazdi és az eb megismeri egymást, kialakul köztük egy egységes kommunikáció, ami megkönnyítheti a napi rutint és mindkettejük életét.
Mire számítsunk, ha beiratkozunk egy kutyaiskolába?
A kutyatartás (meg persze általában a háziállatok tartása) nagy felelősséggel jár, hiszen azért fogadunk be otthonunkba egy kiskedvencet, hogy szeretetben, megfelelő körülményeket biztosítva és egyensúlyban élhessünk vele úgy, hogy az a háztartás minden tagjának jó legyen. Vannak, akiknek ez első nekifutásra is megy, ám sokan vagyunk, akiknek kicsit nehezére esik határozottan fellépni a kutyával szemben, és megtanítani neki az alapvető szabályokat – hiszen „olyan aranyosan néz!”. Ekkor jöhet a képbe a kutyaiskola.
A legtöbb helyen személyes és csoportos órákra van lehetőség, ez az adott kutya-gazdipárostól függ. A legjobb, ha már kölyök korában elvisszük az ebet egy ilyen helyre, mert fiatalkorban ő is sokkal jobban tanul, mint később. Tehát nemcsak azokat az ebeket ajánlott elvinni egy ilyen iskolába, akikkel valamilyen probléma van.
A foglalkozásokon szakértő trénerek tanítják meg például, hogy hogyan viselkedjen a gazdi azért, hogy a kutya elfogadja őt dominánsnak, és ne küzdjön vele a főnökségért otthon. Elsajátíthatjuk az alapvető vezényszavakat, megtaníthatjuk a kutyánkat arra, hogyan fogadja az idegeneket, a gyerekeket, más kutyákat, hogyan sétáljon pórázon és anélkül, illetve azt is, hogy mit ehet meg otthon és mit nem. Az oktatók segítségével leszoktathatjuk a papucsok megrágásáról, az udvar felásásáról, vagy a séta közbeni ismeretlen eredetű dolgot megkóstolásáról.
A következő, komolyabb szinteken pedig akadályokat kell legyűrni, feladatokat kell teljesíteni az arra vevő kutyusoknak, mellyel mozgásigényüket is kielégíthetik.
Persze nem csak arról van szó, hogy a kutyaiskola azt sugallja, a kutyát fegyelmezni kell – ugyanúgy feladata a gazdájában tudatosítani kedvence igényeit: mindennapi mozgás, minőségi étrend, kiszámítható napirend, szeretet és következetesség. Hiszen ezek is alapfeltételei a kiegyensúlyozott, boldog együttélésnek.
