A pufók, selymesszürke vagy fekete szőrű csincsilla hamar belopja magát az ember szívébe, de vajon kinek ajánlott otthonra?
A csincsilla úgy néz ki, mint aki egy Disney-rajzfilmből szabadult, amiben a főhős legkedvesebb barátja volt. Az állatkereskedésekben kapható kisállatok őse akár lehetett is, hiszen ez az Andok lejtőiről, Peruból, Bolíviából, Észak-Argentínából származó hosszúfarkú csincsilla. (Van rövidfarkú is, ám ezt nem tudták háziasítani)
Természetes környezetükben 1000-2500 méteres magasságban, nagy családokban találjuk meg, olyan területen, ahol nagy a hőmérséklet-ingadozás, kevés a csapadék és alacsony a páratartalom. Mivel nagy a mozgásigénye, ezért csincsillavásárlás előtt át kell gondolnunk, hogy van-e elég hely egy nagy ketrecnek az otthonunkban, ugyanis arra lesz majd szükség ahhoz, hogy kényelmesen élhessen nálunk. A hőmérséklet biztosítása is fontos, ne legyen több 25 foknál abban a helyiségben, ahol tartani fogjuk.
Mivel éjszaka aktív és nappal alszik, így a csincsillának szüksége van egy olyan szobára, ahol nem zargatják napközben – és ahol ő sem zavar minket éjjel a mászkálásával, ugrándozásával. Ebből kiindulva viszont nem igazán alkalmasak gyermekek számára, mivel nem tudnak majd velük játszani iskola után vagy a hétvégén. Továbbá azért sem a legjobb választás a gyerekeknek, mert puha bundájuk és aranyos kinézetük ellenére nem szeretik a dögönyözést, nem tűrik olyan jól, mint mondjuk egy kutya vagy macska. Családos „múltja” miatt egyedül sem jó ötlet tartani, így aki csincsillára ruházna be, rögtön párban gondolkodjon. Ha egyedül szeretnénk magunkhoz venni, akkor kalkuláljunk azzal is, hogy legalább napi 3-4 órát kell majd vele foglalkozni – még akkor is, ha nyaralni vagyunk – ellenkező esetben depresszióba eshet és elpusztulhat. Gondoljuk át, hogy tudjuk-e ezt biztosítani neki?
Olyannak ajánlott házi kedvencként választani, aki nem csak pár évre ruházna be, hanem a hosszútávú felelősség sem megterhelő a számára, ugyanis fogságban átlagosan 18-22 évet élnek ezek a selymes bundájú rágcsálók.
Mit szerezzünk be otthonra?
A többemeletes ketrecen kívül fontosak a csincsilla számára berendezési tárgyak, így búvóhelyeket, vastagabb köteleket, faágakat, köveket is tegyünk be, hogy otthon érezze magát. Mivel a természetben homokfürdővel tisztítja bundáját és oldja a stresszt, így itt is szükség lesz egy homokkal teli edényre. Fontos: vízzel soha ne fürdessük, mert megfázik!
Szerezzünk be továbbá szénarácsot, önitatót (fontos a friss víz) és egy tálkát a tápnak. A csincsilla alapvető tápláléka a penészmentes, friss széna, mellé pedig száraz eledelként speciális, csak a számára összeállított tápot is adhatunk, de nyúltápot vagy egyebet soha. Ha gyümölcsöt szeretnénk adni neki, módjával tegyük, hiszen a természetben sem talál a sziklás területeken ilyen növényeket. Mivel nem szeretnénk a cukor és nedvességtartalommal tönkretenni a szerveit, jobb, ha csak alkalmanként kínáljuk meg répával vagy almával. Mással inkább ne próbálkozzunk, vagy kérdezzük meg előtte az állatkereskedést!