Nemcsak az időseknek, a gyerekeknek is kijár a tisztelet

Anyaként azt vallom, hogy tiszteletet csak az kaphat, aki maga is ad. Gyermekvállalás előtt azt terveztem, hogy ennek szellemében fogom majd nevelni a gyermekemet és úgy érzem, hogy meg is tudtam valósítani ezt az elképzelésemet. Valószínűleg azért is van ennek hatalmas jelentősége számomra, mert én is hasonló tiszteletet kaptam otthon. Tiszteletteljes közegben felnőni azt jelenti, hogy a gyermekek a nagyon korai életszakaszuktól fogva teljesen természetesnek veszik mindezt: tiszteletet adnak és kapnak. Milyen hatással van ez rájuk? Hogyan tisztelhetjük őket?

Tiszteld gyermeked!

Megválaszthatjuk a párunkat, a munkánkat és még számos döntést hozhatunk sorsunkat illetően, de a családunkba beleszületünk. Szerencsések azok, akik szüleiktől megkapják a feltétel nélküli szereteten kívül a tiszteletet is. Ilyen környezetben nevelkedve jó eséllyel ezt a vonalat fogják képviselni a későbbiekben is. Ugyanakkor arra is érzékenyebbé válnak, hogy felismerjék az ettől eltérő viselkedést.

Sokan azonban a kicsi gyerkőcökre úgy tekintenek, mint kis butuska lényekre. Valójában csak életkori sajátosságuk, hogy még nem képesek a (jól) kifejezni magukat, de attól még sokkal többet értenek és éreznek, mint azt némelyik felnőtt gondolja. Nem mindegy, hogy már kicsi korban mit tapasztalnak meg maguk körül. Mert bár kevés képi emlék marad meg kis korunkból, azonban azok belénk kódolódnak és hatással lesznek az egész életünkre.

Ahhoz, hogy majd felnőttként tiszteletteljessé válhassanak utódaink, hasonló szellemiségű gyermekkorra van szükségük. Ez fogja meghatározni ugyanis későbbi kapcsolódásaikat.

Miért olyan fontos a tisztelet?

Védelemben tartjuk csemetéinket. Mind fizikailag, mind lelkileg burkot növesztünk köréjük, hogy minél kevesebb sebet kapjanak és azt is minél később. Ezen felül igyekszünk megadni nekik a kellő tiszteletet és számukra ez lesz a mérce. Ezzel azt is a kezükbe adjuk, hogy felismerjék, ha mások nem így, nem helyesen viselkednek velük vagy másokkal szemben. Amelyik poronty nem kapja meg a kellő tiszteletet otthon, nagy eséllyel ezt a mintát fogja követni és ez válik számára normálissá.

A világ sokkal békésebb lehetne, ha nagyobb tiszteletet, szeretetet mutatnánk egymás iránt. Ezért fontos, hogy utódainkat olyan közegben neveljük fel, ahol a tisztelet teljesen alapvető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:

• jó példát mutatunk, azaz nemcsak üres szavakat durrogtatunk a levegőbe, hanem aszerint cselekszünk az életünkben is
• már a kommunikációnknak is a tiszteletet kell sugallania ahhoz, hogy mindez hiteles legyen. Mellé jár az értő figyelem és a meghallgatás, amely megteremti a bizalmat. Ez amiatt nagyon fontos, hogy minden gondjukkal, bajukkal felkereshessenek, és ne mást találjanak meg. Ezzel együtt azt is megteremtjük életükben, hogy szabadon kifejezhessék véleményüket. Nekünk pedig kutya kötelességünk azt figyelembe venni és azzal kalkulálni
• Akár a párkapcsolatban, a szülő-gyermek kapcsolat alapját is az őszinteség jelentse. Nem azt jelenti, hogy minden, nem a gyerkőcök korának megfelelő információval traktáljuk őket, hanem éppen ahhoz igazodva osztunk meg velük olyan dolgokat, amelyben érintettek
• Azért, mert még nem mindent értenek, bizony annál mégiscsak többet foghatnak fel, mint azt sok szülő gondolja. Nagyon is okos és érző lények, akik a családi „rezgésekből”, akár szavak nélkül is ki tudják szűrni, hogy mi zajlik körülöttük. Éppen ezért a nagyon fontos kérdésekbe őket is vonjuk be, sőt azt is segíteni kell, hogy életkoruknak megfelelően döntéseket is hozhassanak
• Akármilyen burokban is neveljük utódainkat, a cél mindenképp az, hogy önálló életvitelre képes, felelősségteljes, tisztelettudó, dolgos felnőtté váljanak. Azzal nem támogatjuk őket, ha a burok biztonságában a teljes kiszolgálást tapasztalják meg. Számukra is fontos és jó családi program a közös főzés, takarítás, amelyekkel az életre, a munka és a saját környezetünk tiszteletére tanítjuk őket

Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix