Mi is az a „3P modell”? November 20. a gyermekjogok világnapja

A 3P modell annak kifejeződése, hogy a gyerekeinket minden erőnkkel óvjuk, féltjük, neveljük és támogatjuk. Szeretnénk, ha felhőtlen gyermekkoruk lenne és idővel egészséges felnőtté válhatnának, ezek azonban sajnos nem mindig és mindenhol (voltak) magától értetődőek.

Történelmi gyorstalpaló

A társadalom nagyon sokáig nem különítette el a gyermekkort a kamasz- és a fiatal felnőttkortól, egészen a középkorig nem beszélhetünk a gyermekek iránti érzékenységről. Ez annak tudható be, hogy akkoriban igencsak magas volt a gyermekhalandóság, ezért talán lelki okok is állhattak annak hátterében, hogy szülő és gyermeke között nem alakult ki szoros kapcsolat. Amint az édesanyja vagy dajkája gondoskodása nélkül is képes volt életben maradni, kvázi felnőttként kezelték. A 17-18. századi polgárosodás hozta csak magával azt, hogy a gyermekek tanítására, nevelésére nagyobb hangsúlyt fektessenek.

Az első világháború sok tekintetben vízválasztó volt a világunk számára, és ez igaz a gyermekekkel való törődésre is. A harcok következtében százezrek maradtak árván, az ő megsegítésükre hozták létre a mai napig is működő Save the Children brit segélyszervezetet. Egyik alapítója, Eglantyne Jebb pedig a Genfi Nyilatkozat szerzője is volt. A Genfi Nyilatkozatot a Gyermekek Chartájaként is emlegetik, az 1924-es dokumentum volt a legelső hivatalos irat, ami tartalmazta a gyermekek jóllétéhez szükséges alapvető jogokat.

Közel harminc évvel később az ENSZ elfogadott egy gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot, amely a fent említettnek egy kibővített változata volt. Viszont nem volt kötelező érvényű a tagországokra nézve, így aztán mintegy ajánlásként szolgált, ami lássuk be, nem sokat segített a gyerekek jogainak helyzetén. A Gyermekek Nemzetközi Évében, 1979-ben elkezdtek előkészíteni egy olyan tervezetet, ami egy átfogó, és immáron kötelezően betartandó törvényről szól. Tíz évvel később, 1989 november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekjogi Egyezményt, melyet a tagországok majdnem mindegyike aláírt azóta, egyet kivéve – és ez az Egyesült Államok.

Miről szól az Egyezmény?

Azoknak a jogoknak a minimumát találjuk meg benne, amiket egy államban biztosítania kell a gyermekek életben maradásáért, fejlődéséért, védelméért és a társadalomban való részvételéért. Ezeket három csoportba sorolják, a “3P modellje” pedig a védelem (protection), ellátás és gondozás (provision) valamint a részvétel (participation). A védelem alatt a fizikai és mentális védelmet kell érteni, például tiltja a bántalmazást, a kizsákmányolást, a gyermekmunkát.

Az ellátás egyértelműnek tűnik, de sokaknak sajnos nem az – egy gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető létszükségletei biztosítva legyenek, legyen az táplálék, tiszta víz, egészségügyi ellátás vagy oktatás. A részvételhez pedig hozzátartozik, hogy a gyermek képességeinek fejlődésével párhuzamosan részt vehessen közösségének életében, és ugyanúgy megillesse a szólásszabadság, a gondolat-, lelkiismeret- vagy vallásszabadság, mint felnőtt társait.

Akkor most már minden rendben?

Egyikünk sem ringatja magát abba a feltételezésbe, hogy az Egyezmény aláírása annak betartását is jelenti. Hiszen

• A világon több, mint kétmilliárd gyermek él, közülük pedig legalább 700 millióan élnek szegénységben. Emiatt nincs biztosítva számukra sem a megfelelő élelmiszer, sem az orvosi ellátás, és sokan iskolába sem járhatnak. A legszegényebbeknek kétszer nagyobb esélyük van arra, hogy még kiskorukban életüket veszítsék, mint gazdagabb kortársaiknak. 
• A gyermekmunka szó kapcsán az az évszázadokkal ezelőtti kép jut eszünkbe, amikor a tizenéves kor alattiakat bányákban dolgoztatták – pedig ez a jelenség egyáltalán nem a múlté. De először tisztázzuk, hogy mit értünk gyermekmunka alatt, hiszen a ház körüli teendőkbe való besegítés, a diákmunka a tanórák után vagy a limonádés stand üzemeltetése nem számít annak. A fogalom azt takarja, amikor a munka mentálisan, fizikailag vagy morális értelemben káros a gyermek egészségére nézve, gátolja fejlődését és megakadályozza, hogy iskolába járhasson. Ma a legdurvábbak közé tartozik az emberkereskedelem, a prostitúció gyermekeket érintő része, a gyermekpornográfia, illetve az olyan munkák, mint a kiskorúak gyárakban, veszélyes körülmények között való dolgoztatása. A divatiparban, a mezőgazdaságban, és számos más helyen is milliók dolgoznak méltatlan körülmények között.
• Hat kicsiből egy háborús övezetben él, Szíriától Dél-Szudánig rengeteg országban vannak veszélynek kitéve fegyveres konfliktusok miatt.
• A koronavírus-járvány miatt rengetegen otthonról kényszerültünk dolgozni, és a jelenléti oktatást online tanítás váltotta fel. Az összezártság pedig még egy jól funkcionáló családban is feszültségeket generálhat, mi történhet akkor egy bántalmazó, mérgező közegben? Az elmúlt egy évben tovább növekedett a családon belüli erőszak, melynek áldozatai között rengeteg gyermek van.

Kik segítenek itthon?

Az első szervezet, ami általában beugrik az embernek a gyermekvédelem kapcsán, az az UNICEF, mely a már említett ENSZ 1946-ban létrehozott Gyermekalapja. Magyarországon is van helyi képviselete, célja pedig az, “hogy minden gyerek egészségesen fejlődjön, védelmet kapjon a kizsákmányolás ellen és a háborús helyzetekben, és egyenlő esélyekkel vegyen részt az oktatásban.”

Az SOS Gyermekfalvak célja, hogy a gyermekek egészséges fejlődése érdekében őket értő és segítő családokat formáljanak. Segítik a gyermekeket és fiatalokat eredményes életkezdésükben és jövőjük kialakításában, és részt vállalnak közösségeik fejlesztésében.

Az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat az állam feladatait látja el,”missziója a gyermekek jogainak érvényesülése érdekében a védelem biztosítása a gyermekek számára, a fejlődésüket akadályozó vagy hátráltató veszélyek ellen. Az intézmény a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatásokkal és a hozzájuk kapcsolódó befogadó otthoni ellátással a családjukat vesztett gyermekek érdekeit érvényesíti, az állami felelősségvállalás garanciájával gondoskodik arról, hogy a gyermekek hátrányai csökkenjenek, esélyeik növekedjenek, jóllétük kiteljesedjék.”

Rajtuk kívül persze számos egyéb civil szervezet tevékenykedik nap, mint nap a gyermekekért, például a Fészek Gyermekvédő Egyesület vagy az Országos Gyermekvédő Liga. Céljuk, hogy a fent említett 3P modell minden eleme érvényesülhessen, és Magyarországon ne éljen elhanyagolásban, bántalmazásban, szegénységben vagy szegregációban egy kisgyerek sem.