Az okoskészülékek meghatározzák életünket, sőt, már a gyerekekét is. Kontroll nélkül azonban autizmus-szerű tünetek jelentkezhetnek.
A televíziót agymosó gépezetnek titulálják, amely rossz hatással van a gyerkőcökre. Van, akiknél ez amolyan dajkáló státuszt kap, hiszen a gyerekek teljes nyugalomban elvannak a tévé előtt. Természetesen mindez akkor érvényesül, ha a felnőttek nem szabnak határokat a tévénézés terén. Ma pedig már messze nem csak a tévé jelenti a veszélyt. Az újabb generáció már olyan világba születik bele, amelyben jelen vannak az okoskütyük is, amelyek az életük részévé válnak. A dajkáló tévé mellett a telefon, tablet, számítógép is besegít a gyerekek lefoglalásában. Kontroll nélküli használatuk azonban romboló hatású, olyannyira, hogy a gyerekeken akár autizmushoz hasonló jeleket is tapasztalhatunk.
Az Esőember című filmig talán nem is volt széles körben ismert az autizmus fogalma. A filmek világából kilépve a valóságba: egyre többen vannak az autizmus spektrum zavarral (ASD) küzdők. A kiváltó ok egyelőre ismeretlen és sokáig nem is tartották külön betegségnek, sokkal inkább a skizofrénia gyerekkori megnyilvánulásaként értelmezték. Az autizmus azonban a születéstől fennálló állapot, csak gyakran a gyermek hároméves kora körül veszik észre az egyre markánsabb jeleket.
Az is lehet, hogy tényleg nem autista a kicsi, de mutathat ahhoz hasonló tüneteket, amelyet környezeti tényezők válthatnak ki. Párhuzamot vonnak például a rohamosan elterjedő mobiltelefonhasználat, a tévénézés és az autizmus között is.
Digitális autizmus
Mi köze ezeknek egymáshoz? Látszólag semmi. Egyre korábban kerül a gyerekek kezébe valamilyen kütyü, valamint megnövekedett a képernyő (televízió, okostelefon, számítógép, tablet) előtt töltött idő is. Emiatt több időt töltenek a csemetéink a különböző eszközök társaságában, amelyek lecsökkentik a melatonin szintet. Ez egy olyan hormon, amely az alvási ciklus szabályozásáért felelős. Egy tanulmány arra mutatott rá, hogy azok a kicsi gyerekek, akik három óránál több időt töltenek valamilyen kütyü társaságában, annak káros hatása megmutatkozhat figyelemzavar, nyelvi nehézség, magatartászavar formájában. Sőt, még a családtagokkal való érintkezés is lecsökken. Olyanfajta tüneteket produkálnak a túl sokat telefonozó, tévéző csemeték, mint amilyet az autistáknál diagnosztizálnak, ezért már neve is van: digitális autizmus.
Mindenki használja, a kérdés csak az: mennyit?
Ne legyünk képmutatók, hiszen ma már mindenki (tényleg mindenki) használ telefont, internetet, így valamilyen szinten függünk az eszközeinktől. A felnőttekben már kialakulhat egy kontroll, sőt vágy is van arra nézve, hogy megszabaduljunk a folyamatos online jelenléttől. Jól esik néha kikapcsolni minden készüléket. A gyerkőcök azonban a képernyő előtt ragadhatnak. Van, hogy a szülő utolsó segítsége a televízió, vagy az okostelefon dajkáló funkciója: a szerkezet elé ültetve a kicsi is nyugodtan van, a felnőtt eközben elvégzi a dolgát. Könnyen lesz a tervezett néhány percből akár több órányi képernyő előtti ücsörgés.
A kicsi gyerek legszűkebb nevelő-oktató közege a család. A szülőktől, testvérektől látja és hallja azokat a viselkedési formákat, amelyet aztán utánoz és követ. A tablet, telefon, számítógép erre nem képes még akkor sem, ha interaktív játékokat játszik rajta. A gépek ugyanis egy-egy gombnyomásra vezérelt séma szerint működnek. Habár ez is egy reakció, mégsem olyan életszerű, mint amit a környezetből nyer. A túl sok kütyüzés azt is jelenti, hogy a gyerek irányítja az adott eszközt, játékot. Ebből azt tanulja meg, hogy ő vezényel, de nincs kapcsolat és kommunikáció más emberekkel. Egy nem valós világban találja magát, és ha a szülő „ott felejti” azt tapasztalhatja, hogy:
- a gyerek nem hallgat a saját nevére,
- a hagyományos játékok teljesen érdektelenné válnak,
- nincs türelem más játékokhoz, más emberekhez,
- dührohamot kap,
- frusztrált.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása szerint kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlott a képernyő nézése, és a 2-5 év közötti gyerekek is maximum egy órát töltsenek így.
A koronavírus miatti korlátozásoknak köszönhetően a távoli családtagokkal való kapcsolattartás az online térben valósult meg. Rászoktunk arra, hogy videócseten beszéljünk a nagyszülőkkel, rokonokkal. Nemcsak az oktatás zajlott az interneten keresztül, hanem a kommunikáció, kapcsolattartás is. A semminél persze jobb volt, és a gyerekek interakcióhoz is jutottak, de mégsem úgy, mint a valóságban. Már megszűntek a korlátozások, de az interneten keresztüli érintkezés ugyanúgy megmaradtatott. A gyerekek valós interakciós köre folyamatosan csökken.
A szülők akkor gondoskodnak felelősen gyermekeikről, ha a modern technikai vívmányokat nem bébiszitterkedésre használják fel. A szülő és csecsemője közötti szemkontaktus nagyon fontos nemcsak a kötődés kialakulása miatt, hanem a tanulási folyamatok miatt is. Ha a szülő és gyermeke közötti szemkontaktus azért csökken, mert a felnőtt folyton a telefont bújja, az nemcsak rossz mintaként szolgál, de a kapcsolatukra nézve is káros lehet. Egy kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy a szülő gyakori telefonhasználata milyen hatással van a kisbabára. A kicsik vizsgálata mellett a szülők váróban mutatott viselkedését is figyelték. Várakozás közben 66%-uk 1-20 alkalommal ügyködött telefonon, ahelyett, hogy csemetéjére figyelt volna: volt, aki a várakozással töltött idő 10-50%-át és volt, aki még ennél is több időt szentelt telefonjának gyermeke helyett.
Összefüggést találtak a gyerekek nyelvi késése és a szülő gyakori telefonhasználata között. Amíg a kütyüre összpontosítanak, nem tudnak a csecsemőjükre koncentrálni és elveszítik a kicsikkel közös figyelmet. Ezek mind hozzájárulhatnak az autizmus-szerű jellemzők kialakulásához.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
