Mikor ez az írás megjelenik, valószínűleg már három kisgyerek boldog anyukája Tápai Szabina. Ugyanis a kiírt időpont előtt egy nappal beszélgettem az egykori EHF kupa-győztes kézilabdázóval az új családtag érkezéséről, gyereknevelésről, és hogy ő hogyan éli meg az anyaságot.
Túl vagytok a gyönyörű babaváró bulin. Olyannak sikerült, amilyennek megálmodtad?
Sokkal jobban! Igazából minden képzeletemet felülmúlta, pedig teljesen rábíztam magam a barátnőimre és a dekoratőrre. Én csak a dátumot határoztam meg és azt szerettem volna, hogy a saját otthonunk kertjében meghitt, családias környezetben jöjjünk össze a csajokkal – és az az igazság, hogy nem is kívánkoztam már a nyári kánikulában utazni, vagy étterembe menni ekkora pocakkal. De nagyon megható pillanat volt kilépni a gyönyörűen feldíszített, francia fellegvárrá változott kertünkbe, ahol ott vártak rám a számomra fontos emberek.
Mivel töltöd az utolsó napokat, hogy készülsz a nagy találkozásra?
Az utóbbi napokban elvégeztük az utolsó simításokat: kimostuk a textileket, ruhákat, és a babaágy is készen várja a most már bármikor érkező új családtagot. De azért magamra is fordítok időt a nagy készülődésben. Tegnap még gyorsan elmentem fodrászhoz és manikűröshöz, mert nem lehet tudni, három kisgyerek mellett mikor adatik meg újra a lehetőség. (nevet) És persze pihenek, amennyit csak tudok.
Az első gyerek érkezésénél általában halálra stresszelik magukat a szülők, hiszen ezzel egy új élethelyzet áll elő. A másodiknál már magabiztosabban kezelik a dolgot, a harmadiknál pedig szinte kisujjból kirázzák. Te is érzed magadon ezt a dinamikát? Milyen voltál az első gyermeked érkezésénél, és ahhoz képest milyen érzések vannak benned most?
Szerencsére Gáborral mindketten elég higgadtak és lazák voltunk már Benit várva is. Nem a stressz, hanem sokkal inkább az izgatott várakozás volt ránk jellemző akkor, és persze a másik két gyermekünk esetében is. Így inkább a születést követő időszakot érzem másnak, hogy például Millánál, a második gyermekünknél már mennyivel rutinosabban kezeltem bizonyos helyzeteket, könnyebb volt kitalálnom, éppen mire van szüksége. A második és a harmadik gyerek között ilyen értelemben nem számítok nagyobb különbségre – aztán ki tudja, érhetnek még meglepetések.
Milyen elvek, értékrend szerint próbáljátok nevelni gyermekeiteket?
Nem vagyunk semmilyen most divatos gyermeknevelési irányzatnak a követői, mert ezek a trendek mindig változnak. Ami viszont szerintem örök, azok a szülői ösztönök. Hogy ha egy anya ráhangolódik a gyermekére akkor megérzi, adott pillanatban mit kell cselekednie. És úgy gondolom, minden kívülről jövő instrukció ezt a belső hangot csendesíti el. Tapasztalatlan anyaként Benivel még előfordult, hogy a könyvekhez nyúltam válaszokat remélve, de néhány próbálkozás után rájöttem, hogy ez nem az én utam. Így amit mi követünk az egy teljesen normális, átlagos értékrend. Arra azért mi is figyelünk, hogy a gyerekek ne töltsenek túl sok időt a digitális eszközök társaságában, de szerencsére egyébként is sokkal szívesen játszanak kint a kertben, vagy pancsolnak a medencében. És persze próbáljuk a sport szeretetére nevelni őket.
Mit jelent a családotokban a sport? A gyerekeknek mit szeretnétek átadni belőle?
Nyilvánvalóan nagyon fontos része az életünknek, és azt szeretnénk, hogy a gyerekek elsősorban a mozgás öröméért sportoljanak. Nem feltétlenül szeretnénk belőlük élsportolókat nevelni, mert minden szépsége ellenére mi tudjuk, milyen nehézségekkel jár ez a hivatás, és mennyi buktatón át vezet az út a dobogóig. De ettől függetlenül ha valamelyik gyermekünk tehetséges lesz és egy napon azzal áll elénk, hogy sportoló szeretne lenni, mi teljes mellszélességgel támogatni fogjuk.
Minden helyzetben egységfrontot alkottok Gáborral? Vagy előfordul, hogy bizonyos esetekben máshogy vélekedtek, egyikőtök esetleg szigorúbb, míg a másik engedékenyebb?
Összességében igyekszünk egységesen fellépni, de ettől függetlenül nálunk abszolút játszik a „jó zsaru, rossz zsaru” felállás. Gábor keményebb, szigorúbb, én viszont sokkal lágyszívűbb vagyok, akit bármikor kenyérre lehet kenni – és ezt a gyerekek ki is használják. (nevet)
Számodra mi a legnagyobb kihívás az anyaságban?
Ezzel most megfogtál. Az első dolog, ami eszembe jut, hogy talán türelmesnek lenni – erről rengeteget tanultam a gyermekeimtől. De ha a három gyerekre gondolok akkor biztos, hogy az időbeosztás, az idővel való megfelelő gazdálkodás, ami egy soha véget nem érő feladat.
És amikor elfáradsz, hogyan töltekezel?
Alapvetően elég jó gondolkodással vagyok megáldva, és ez önmagában hatalmas előny a kritikus pillanatokban. De emellett sokat gyakorlom az önfejlesztést, hogy tudjak minden helyzetben pozitívan gondolkozni, a meditáció pedig segít a befelé figyelésben. De sokszor az is elég, ha csak elmegyek egy kozmetikába, ahol csend és nyugalom van.
Ha tehetnéd, milyen életet kívánnál a gyermekeidnek felnőttként?
Amit minden szülő: hogy legyenek boldogok és egészségesek. Ennél több nem kell.
