Kire bízzuk rá a csemeténket, és hogyan bizonyosodjunk meg arról, hogy a „tökéletes” embert találtuk meg?
Minden friss szülő életében eljön az időszak, amikor szeretne elszabadulni otthonról és saját programot tervezne, de az is megesik, hogy hirtelen adódik egy olyan helyzet, ami miatt szükség van valakire, aki vigyáz távollétében a kicsire. Míg a nagyszülők és barátok sokszor szívesen jelentkeznek erre a feladatra, mégsem kérhetjük meg őket folyton-folyvást a gyerekfelügyeletre. Egy idegenre rábízni a gyermekünket azonban hatalmas stresszt okoz, és nagy felkészüléssel fogunk belevágni, hogy jó szakembert válasszunk.
Miket kell átgondolnunk?
- mennyi időre, milyen gyakran szeretnénk, ha vigyázna a gyerkőcre
- fontos-e, hogy nő vagy férfi az illető
- számít-e a kora
- számít-e, hogy egy ismerősünk gyermekére is vigyázott már
- hány gyermekünkre kell vigyáznia
- szeretnénk-e, hogy főzzön is a gyerekekre, amíg nem vagyunk otthon
- csak lakáson belüli elfoglaltságról lenne szó, vagy a fuvarozás is a feladata lenne (óvoda, iskola, szakkörök)
- mik a gyermekünk igényei, milyen típusú emberekkel jön ki jól
Mik a fontos kérdések, amikről tájékozódnunk kell?
- a tapasztalat – hány gyermekre vigyázott már, milyen korúakra, mennyi ideig
- diákmunkásként végzi vagy van-e releváns végzettsége – egyik mellett sem tesszük le a voksunkat, mert a szülő dönt
- mennyire rugalmas – felhívhatjuk-e akár aznap délutáni halaszthatatlan program esetén
- meddig ér rá – csak délutánonként, akár alvásidőig, vagy azon túl is?
- mennyi az óradíja
Ha mázlink van, akkor van a családi vagy ismeretségi körben olyan valaki, aki tud ajánlani egy szuper bébiszittert, így első körben őket szoktuk megkeresni. Ha nincs, akkor irány az internet, ahol rengeteg erre épülő oldal létezik – ezek talán a legjobbak, mert itt részletesen be tudjuk állítani a keresési feltételeket. Vagy pedig átböngészhetjük az anyukás csoportokat, és a településünk/kerületünk Facebook-közösségeit. A megfelelőnek tűnő jelöltekkel való kapcsolatfelvétel után jön a személyes találkozó, ahol meggyőződhetünk róla, hogy élőben is megvan-e a kölcsönös szimpátia. Itt a részleteken túl megbeszélhetjük mindkét fél igényeit, megismerkedhetnek a csemetével, és sor kerülhet egy próba-felvigyázásra is. Itt aztán kiderül az is, hogy nemcsak a szülő, a gyermek is kedveli-e a jelöltet.
Ha mindez megvan, a végső tanácsunk az, hogy hallgassunk az ösztöneinkre. Mert lehet, hogy valakinek csillogó önéletrajza és referenciája van, tökéletesen válaszolt az összes feltett kérdésre, de valami hibádzik. Bízzunk tehát magunkban és a megérzésünkben.