Hogy miért fél a gyerek a sötétben, a szülők többsége előtt rejtély, a leszidás és/vagy a félelmének elodázása azonban csak elmélyíti a szorongást.
Való igaz, a kicsik sokszor indokolatlan dolgoktól tartanak, mint például a porszívó, a vihar vagy a szörnyek. A sötéttől való félelmük azonban teljesen jogos, hiszen a felnőttek sem szeretnek éjszakánként egyedül bolyongani. De miért fél a gyerek a sötétben, és ami a legfontosabb, mit tehet a szülő ilyenkor? Dr. Kim Metcalfe, pszichológus és az óvodai nevelés nyugalmazott professzora, Kayla O’Neill fejlődésterapeuta és szülői coach, valamint Abigail Gerwitz gyermekpszichológus tanácsai.
Miért fél a gyerek a sötétben?
Dr. Metcalfe szerint a sötétségtől való félelem már egészen korán, a kicsi kétéves kora körül jelentkezhet, és akár ötéves koráig végigkísérheti a mindennapjait. De miért fél a gyerek a sötétben? A professzor válasza, hogy a kisgyerekek általában attól félnek, amit nem értenek. Természetesen előfordulhat olyan konkrét esemény is, amikor a gyerek hirtelen megijedt valamitől a sötétben, vagy valahol ijesztő történetet hallott/látott az ágy alatt lapuló szörnyekről. O’Neill egyetért ezzel, illetve hozzáteszi, hogy az sem ritka, hogy a nyugtalanság minden ok nélkül jelentkezik. Ami ahhoz vezethet, hogy a szülők nem veszik komolyan a problémát.
Hány éves korban jelentkezhet először a rémület?
Abigail Gerwitz dr. Metcalfe-el ellentétben úgy látja, hogy nincs kifejezett életkor, amikor a sötétségtől való félelem kialakulhat a gyerekekben. Szerinte minden annak függvénye, hogy a kicsi veleszületett természetéből adódóan mennyire hajlamos a szorongásra. Ha nagyon, akkor az ijedtség korábban, minden ok nélkül jelentkezhet. Míg a kevésbé szorongóknál a félelem többnyire egy előzetes negatív élmény hatására alakul ki. Hozzáteszi: a szorongás jeleit alapjáraton a gyerek kilenc éves kora körül lehet először felfedezni.
Legyőzhető a félelem? És ha igen, hogyan?
Mindenekelőtt érdemes beszerezni egy éjszakai fényt (még jobb, ha közösen megyünk vásárolni és a gyerek választhatja ki a neki legjobban tetszőt), majd hetente ellenőrizzük, hogy vajon képes-e elaludni anélkül is. Dr. Metcalfe szerint a legfontosabb a türelem, és a rugalmasság, vagyis a szülő ne ragaszkodjon ahhoz az elképzeléshez, miszerint most már x idő is eltelt, ideje végre a gyereknek sötétben aludnia. Ehelyett célszerű a kicsi igényeire koncentrálni, és olyasmiket kérdezgetni tőle, hogy „Mitől félsz?; „Mit tehetünk ez ellen?” Ha a félelem szemmel láthatóan nem hagy alább, esetleg krónikussá válik, akkor érdemes szakember segítségét kérni még a probléma súlyosbodása előtt.
Az is előfordulhat, hogy hiába kérdezik, a gyerek nem tud beszélni a félelmeiről. O’Neill ezért azt javasolja, hogy a szülő hozza fel a témát például meseolvasás közben, amikor a főszereplő is ezzel küzd. Azzal, hogy éjszakai fényt helyeznek a szobájába, türelmesek vele, illetve nem engedik, hogy lefekvés előtt ijesztő tartalmat nézzen, segíthet leküzdeni a gyerek félelmét.
Ismerjük el az érzelmeit: Gerwitz azt tanácsolja, hogy segítsünk gyermekünknek azonosítani, és nevükön nevezni az érzéseit. Mert miután kimondták, mi zavarja őket, könnyebb beszélni róla, és esetleg azt is megoszthatjuk velük, hogy gyerekként mi is féltünk a sötéttől.
Próbáljunk közösen megoldást találni: miután azonosítottuk a problémát, működjünk együtt velük annak érdekében, hogy kevésbé féljenek, és dolgozzunk ki közösen egy tervet, hangsúlyozva, hogy ők találhatják ki, merre tovább, mi csupán afféle csendes társként támogatjuk őket. Ezzel már elvonjuk a figyelmüket, és erősítjük motivációjukat a félelem leküzdésére. Gerwitz azt mondja: „Ez képessé teszi őket arra, hogy megtanulják kezelni a félelmeiket.”
Soha ne nevessük ki, és ne szidjuk le a félelme miatt: ahogy Gerwitz fogalmaz, a gyerekek már enélkül is kiszolgáltatottnak érzik magukat. Ha megbüntetik vagy kinevetik őket, akkor ebből azt szűrik le, nem bízhatnak az érzelmeikben, vagy ami még rosszabb, hogy az érzelmek önmagukban veszélyesek. Bármilyen félelem leküzdése olyan folyamat, amelyet gyakran még a felnőttek sem kezelnek a legjobb módon, ezért legyünk türelmesek. „Rengeteg gyerek fél a sötéttől – ez teljesen normális” – mondja Gerwitz.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
