Önkontroll. Felnőttként rendelkezünk ezzel a képességgel, de szülői mivoltunkban mintha azt sem tudnánk, hogy az mi fán terem, ha beindul a hisztigép.
A feszültséget kiiktatni nem tudjuk az életünkből, de annak negatív hatását minimalizálni vagy megszüntetni képesek vagyunk. Ehhez hatékony megoldást találhatunk a hobbinkban, a sportolásban, a meditációs gyakorlatokban, a relaxációban. Mindez egészen addig jól működik, amíg szülőkké nem válunk. Nem mintha anya- vagy apaként nem mozoghatnánk, nem hódolhatnánk kedvenc tevékenységeinknek, de tedd a szívedre a kezedet: mikor volt utoljára egy szabad órád ezek közül valamelyikre? Nem csoda, ha fejlett önismerettel rendelkezve sem mindig tudunk 100%-san megfelelő példát mutatni gyermekeinknek.
Sír, dühöng, hisztizik? Mutass példát!
Te pedig tovább feszíted a saját idegszálaidat és a gyermekedét is azzal, hogy letorkollod, rákiabálsz, megfenyegeted, bünteted, miközben a gyerkőc viselkedésének nem az a fő mozgatórugója, hogy téged kikészítsen, hanem valami bántja, sérti. Megértésre és szeretetre vágyik.
Ugye, most egy kicsit te is beleélted magad a legutóbb megélt ilyen helyzetbe?! Nem megölelted, hanem leszidtad? Helytelen!
Senki felett nem fogunk azonban pálcát törni és ítélkezni, hiszen emberek vagyunk. Annak ellenére, hogy felnőttünk, számos tapasztalat van a hátunk mögött, még mi is tudunk hibázni. A gyermek-szülő közötti veszekedés sok esetben főleg a temperamentumok összecsapását jelenti. Elvileg a szülők már ki tudják fejezni érzelmeiket, képesek azok felett uralkodni is. A gyerekek jócskán kapják az ingereket és a leckéket, de most tanulják az érzelmeket megélni és feldolgozni is. Sőt, a gyerekek a szüleiktől tanulnak elsődlegesen, ezért nekünk kell okosan reagálni.
Sír, dühöng, hisztizik? Öleld meg!
Legszívesebben egy nevelő célzatú pofonnal látnád el gyermeked hátsóját viselkedése miatt? Kinek ne fordulna meg ilyen az eszében, de megtenni már nem tesszük. Ilyenkor kerekedjen felül felnőtt tapasztalatod, önuralmad és a gondolataid tartalmát fordítsd át az ölelés gyakorlatára. Az erőszak semminek nem lehet jó megoldása. Amikor épp a tűréshatárodon átbillennél, fordulj onnan vissza!
Gyermeked nem szándékosan gonoszkodik veled, és nem arra tette fel az idejét, hogy téged bosszantson. Bánata, fájdalma, sérelme van és kinek a segítségében bízhatna, ha nem a tiédben? Az ölelésnek gyógyító ereje és üzenete van. Meggyógyítja a lelken képződött sebeket és azt közvetíti a kicsi felé, hogy szereted őt, megvéded és vele vagy mindig.
Ha fejlett önismerettel rendelkezel, akkor azt is észreveheted, hogy ha a kelleténél kevesebb időt fordítasz gyerkőcödre. Lehet, hogy mégiscsak szándékosan igyekszik a gyufát kihúzni? Talán pont azért viselkedik így, hogy rá figyelj. Ha ekkor sem borul el az agyad, hanem felismered a tettek mögötti okokat, akkor azonnal öleld meg gyermekedet! Amennyiben ezt a szerető módszert alkalmazni tudod minden hasonló viselkedésénél, a gyermeked rá fog döbbenni, hogy rosszalkodni sem szükséges ahhoz, hogy szeretet kaphasson.
Állj be te is az ölelkező szülők sorába! Meglátod, hogy milyen pozitív irányba fog változni a gyermeked viselkedése.
Borítókép forrása: Pexels
