„Anya, ma Póni úr is velünk eszik!” – mondja a négyéves az üres székre mutatva. A képzeletbeli barátok sokak gyermekkori társai, de vajon aggódnunk kell-e emiatt szülőként?
A gyermekkori képzeletbeli barátok jelenléte a pszichológia szerint teljesen normális és egészséges része a gyermeki fejlődésnek – még akkor is, ha ezt számos szülő aggasztónak találja. A legtöbb kutatás azt mutatta ki, hogy nincs aggodalomra ok, sőt, a hét év alatti gyermekek több, mint felének van ilyen társa.
Egy ilyen cimbora sokféle formát ölthet, lehet az egy plüssállat vagy játék, de lehet egy láthatatlan ember, négylábú vagy varázslatos lény is. Annak ellenére, hogy nem tűnik természetesnek, ha a gyermekünk olyan „valakivel” beszélget, aki ott sincs a szobában, számos előnye van a képzeletbeli pajtásnak.
- Magasabb szintű társadalmi kogníció, vagyis a másokkal kapcsolatos információk jobb feldolgozása
- Közvetlenség
- Nagyobb kreativitás
- Jobb megküzdési mechanizmusok pl. stresszhelyzetekben
- Magasabb szintű érzelmi érettség
Összehasonlítva az ilyen baráttal rendelkező és nem rendelkező csemetéket, a kutatások alátámasztották, hogy nincs köztük különbség a családi hátteret, személyiségvonásokat, a valódi barátok számát és az iskolai teljesítményt nézve. Ez azért fontos, mert korábban a mentális egészség deficitjének jelzéseként gondoltak a kitalált barátokra, de szerencsére ez a gondolkodás mára már túlhaladottá vált.
Hogyan reagáljunk szülőként?
Amikor a gyermekünk elmeséli nekünk a kitalált cimborát, vagy be is mutatja őt, érdeklődjünk felőle. Kérdezzük meg, mi a hobbija, milyen jellemvonásai vannak, és azt is, hogy miről szoktak beszélgetni, miben segíti őt a képzeletbeli barátjuk? Amikor azonban úgy látjuk, hogy ez a barát esetleg káros, követelőzik, és a csemeténk hajlamos őt okolni a hibákért, amit elkövetett, meg kell húznunk egy határt. Ennek nem az a módja, hogy kijelentjük: „Tudom, hogy te csináltad!”, hanem meg kell értetnünk a gyermekkel, a baráttól sem tűrjük el az effajta viselkedést.
Orvoshoz akkor érdemes csak fordulni, ha a gyermek viselkedésében drasztikus változások történnek, ha a barát hirtelen agresszív, félelmetes lesz. Ilyen esetben érdemes felkeresni egy mentálhigiénés szakembert.
Mikor nőnek ki belőle?
A legtöbb gyerek tudja, hogy kitalált barátja csak a fantáziájának szüleménye, így nem kell aggódnunk azon, hogy esetleg nem tudja majd megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Nagyjából hétéves korukig szoktak róluk rendszeresen beszélni, de olyanról is beszámoltak már, hogy 12 éves korú gyermeknek is jelen volt még a képzeletbeli cimborája.
Forrás: https://www.healthline.com/health/mental-health/imaginary-friends