Ijesztő betűszó, amit a rossz, eleven gyerekekre szoktak aggatni – ez volna az ADHD?
Gergő nehezen maradt nyugton az iskolai tanórák során, sokszor játszott a tolltartójával, billegett a székén, és alsós tanárnénije hiába próbálta meg lekötni a figyelmét különböző feladatokkal, azok is csak ideig-óráig segítettek. Otthon is előfordult háziírás közben, hogy egyszer csak felpattant és mással kezdett foglalatoskodni, amikor pedig szóvá tették ezt neki, hamar eluralkodtak rajta az indulatok.
Egyre több energiát igényelt a napjaik megszervezése, anyukája pedig érezte, hogy itt többről van szó annál, mint hogy Gergő „rossz gyerek”. Hiszen egyébként érdekelte, amit az iskolában tanultak, csak valahogy sosem tudott hosszabb ideig egy feladatra koncentrálni, és hamar elunta magát. Az is megesett, hogy egy feszültséggel teli helyzetben sokkal rosszabbul reagált, mint azt korábban tette, kiabált és csapkodott. Egy anyukás Facebook-csoportban olvasott komment miatt ütött szöget édesanyja fejébe, hogy a kisfia talán ADHD-s, de amilyen ijesztően hangzott ez a betűszó elsőre, utánaolvasva kissé megnyugtatták a tények és a kezelési módszerek.
Mi az az ADHD?
E csinos betűszó jelentése Attention Deficit Hyperactivity Disorder, magyarán szólva figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, mely az iskoláskorú gyermekek nagyjából tíz százalékát érinti. Ez egy neurológiai tünetegyüttes, melyet nem hívunk betegségnek, sokkal inkább állapotnak. Három fő tünete van, amire érdemes odafigyelni, ez pedig a hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzivitás.
A három közül az első az, ami a legfeltűnőbb lehet egy gyermek viselkedésében, hiszen a hiperaktív gyermeknek nehezére esik egy helyben ülni, „mindig pörög”, sokszor más szavába vág és sokat beszél. A figyelemzavar nevében is benne van, hogy a koncentrációval, odafigyeléssel, határidős tevékenységekkel kapcsolatban vannak nehézségei, ez lehet egy tanóra, de ugyanígy egy beszélgetés vagy egy film is. Az impulzivitás pedig arra utal, ha könnyen elveszti a türelmét, látszólag ok nélkül felcsattan és mérges lesz, egyszóval sokkal jobban átadja magát az érzelmeinek, mint az indokolt lenne.
Fontos még, hogy a diagnózishoz ezeknek a tüneteknek 12 éves kor előtt már jelen kell lenniük, minimum fél évig fenn is állnak és legalább két élettérben (iskola, otthon) is megfigyelhetőek.
Mit tehetünk szülőként?
Természetes, hogy egy ADHD-s gyermek nevelése nehézségeket okoz, hiszen sokszor eszköztelennek érzi magát a szülő, sok energiát emészt fel a helyzet és emiatt fáradt, stresszes és tanácstalan. Ezt csak tetézheti a környezet értetlensége, akár a családtagok rosszallása és kéretlen tanácsai, akik szerint csak „nincs rendesen megnevelve az a gyerek!”.
A legfontosabb az, hogy tudatosítsuk magunkban: ez a viselkedésbeli eltérés idegi alapú, semmi köze ahhoz, hogy hogy neveljük a csemeténket, tehát nem a mi hibánk! A második legfontosabb, hogy ha utánaolvastunk, és felmerül a hiperaktivitás-zavar gyanúja, kérjünk segítséget, ugyanis a korai diagnózis nagyban megkönnyítheti a későbbi terápiát. Ezt megtehetjük a helyi pedagógiai szakszolgálatnál, ahol felmérik majd a gyermek viselkedését, elbeszélgetnek a szülővel és az alapján eldöntik, hogy szükség van-e gyermekpszichiáterre (vagyis orvosra).
Nagyon hasznos tud lenni még a szülőcsoporthoz való csatlakozás, ahol sorstársainkkal megbeszélhetjük a családunk tapasztalatait, tanácsokat és ötleteket cserélhetünk a helyzetre vonatkozóan. Lelkileg is megerősít majd minket a tény, hogy nem vagyunk egyedül.
Tévhitek az ADHD-ról
- Nem igaz, hogy csak fiúknál diagnosztizálják, mert lányok körében is megtalálható ez az állapot, csak van, hogy nálunk máshogy jelentkezik: például úgy, hogy a három tünet közül a figyelemzavar lesz a leghangsúlyosabb.
- Csak gyerekeknél létezik ADHD – nem, mert ugyan „ki lehet nőni”, sok esetben felnőttként is megmarad, csak jobban belesimul a környezetbe az illető.
- Ahogyan nem mondjuk egy még diagnosztizálatlan ADHD-s csemetére, hogy „rossz”, ugyanígy nem aggatjuk rá minden neveletlen, vagy eleven gyermekre ezt a betűszót, mintha az felmentené minden alól.
Milyen terápia jöhet szóba?
A terápiáról mindig a szakemberek fognak dönteni, és a gyermek életkorától és az ADHD súlyosságától is függ a módszer. Hat évesnél fiatalabb gyermeknél gyógyszert általában nem szoktak javasolni, sokkal inkább a játékos mozgásfejlesztésre fektetik a hangsúlyt. Hat év felett is hasznos a mozgásterapeuta felkeresése, de ez a fajta terápia már kevésbé válthatja be a hozzá fűzött reményeket ilyen idős korban. Emellett az egyéni sporttevékenység igencsak javasolt, például a víváshoz, falmászáshoz hasonló sportágak.
Gyógyszert abban az esetben írnak fel, ha a komolyabb funkciózavar áll fent, és ez rendkívüli módon megnehezíti a gyermek mindennapi tevékenységeit.