“Mit csinálsz? Tedd le! Megmondtam, hogy ne nyúlj hozzá!”-talán ezek a leggyakrabban ismételgetett mondatok minden kisgyerekes családban. De vajon jól tesszük-e, ha minden veszélyesnek tűnő dologtól tiltjuk, óvjuk a gyermekünket?
A szülőség olyan kihívások elé állítja az embert, amilyenekkel korábban még nem találkozott: megtalálni a megfelelő szavakat bizonyos szituációkban, elmagyarázni olyan dolgokat, amelyekbe korábban nem is gondoltunk bele. Hasonló a helyzet a “szabad-nem szabad”, “lehet-nem lehet” fronton is.
Gever Tulley, a Brightworks School megalapítója szerint hagynunk kellene a gyermekünknek, hogy saját maga (kárán) fedezze fel a világot. Ez természetesen nem azt jelenti, életveszélyes dolgokat engedünk meg neki, mindössze arról van szó, hogy hagynunk kell a csemeténket, hogy megtanuljon boldogulni különféle eszközökkel, és szerezzen saját tapasztalatokat annak érdekében, hogy kreatív, magabiztos felnőtt legyen, aki bármilyen helyzetben feltalálja magát.
Kés, villa, olló gyerek kezébe nem való! Vagy mégis?
Tulley iskolájában például a gyerekek barkácsolnak: kalapácsot, fűrészt, ollót, vagyis minden olyan eszközt használnak, amiről azt tanultuk, gyerek kezébe nem való. Vagy mégis?
A Brightworks School atyja szerint elsőként fontos lenne megtanítani a gyermekeknek, hogyan bánjanak (jól) a tűzzel. Ha megtanulják kontrollálni a természet egyik legelementárisabb erejét, megértik, mi kell ahhoz, hogy a tűz belobbanjon, gyulladjon vagy éppen kiégjen. Vagyis: játsszanak a tűzzel!
Másrészt kiemeli a zsebkés, vagy (hazánkban inkább) svájci bicska használatának fontosságát. Tulley szerint a balesetek nagy hányada azért következik be, mert a gyermek soha életében nem került ilyen eszköz közelébe, így amikor mégis használja, azt nem rendeltetésszerűen teszi. Fontos, hogy beleültessük a fülébe a bogarat: „mindig a testedtől elfelé vágj, tartsd élesen a pengét!”
Tulley szerint a legutoljára talán az ókorban használt lándzsadobást is vissza kellene hozni a köztudatba. Ugyan én magam nem láttam még magyar családot lándzsát dobálni a Margit-szigeten, de az előadó szerint az agyunk alapvetően dobásra van programozva. A mozdulat azokat az agyi lebenyeket stimulálja, amik az éles látásért, 3D-s megértésért, illetve a strukturális problémamegoldásért felelősek.
Az alapvetően informatikus végzettségű Tulley a szétszedett berendezések szerelmese. Véleménye szerint mielőtt kidobnánk egy eszközt, érdemes azt szétszednünk gyermekünkkel.
No, nem mintha újra össze akarnánk rakni (habár ennek a gyakorlatnak több értelme lenne), hanem érdemes összedugni a fejünket, és kitalálni, egyes alkotóelemek vajon mire szolgálhatnak. Ez a gyakorlat stimulálja az agyat, és a képzelőtehetséget. A gyermeknek komplex tudása lesz egy-egy szerkezet működéséről.
Előadásának egyik talán legfontosabb pontja: Tulley szerint érdemes a gyerekekkel átbeszélni és értelmezni egyes törvényeket. Meddig mehetnek el, mi az, ami már törvényszegésnek minősül, főleg egy digitalizált világban, ahol már egy iTunesról letöltött dal CD-re írása törvényszegésnek minősül.
Gever Tulley tanácsait érdemes átgondolni, és ahogy az minden ilyesmivel lenni szokott: azt megszívlelni belőle, ami számunkra és gyermekünk számára befogadható.
Borítókép forrása: Unsplash
