A tehetetlen, viszonylag fejletlen, a nap nagy részében alvó újszülött baba számára még nem olyan jelentős a látás minősége. A méh fényáteresztő képességének hála valamennyire már ismerős számára, de a kinti világ más. Ahhoz alkalmazkodni és fejlődni kell.
A szem az egyik legfontosabb érzékszervünk, amelyre nagyban támaszkodunk. A gyermekek 3 éves korukig rengeteget fejlődnek, változnak és ebbe a látás minősége és módja is beletartozik.
Hogyan és mit lát a baba?
Az első hónapban: az újszülött csecsemők látása nagyon behatárolt a születés utáni időszakban. Az első hónapban alig néhány centiméterre látnak csak tisztán. Vagyis az édesanyja arcát és azokét látják élesen, akik közvetlen közel hajolnak hozzájuk. Ez a tárgyak esetében is így van, csak a közelieket észlelik megfelelően. Amiatt van, mert a szem sugárizmait még nem tudják megfelelően használni, enélkül pedig fókuszálni sem lehet. A fény érzékeléséért és a színlátásért felelős csapok sem fejlődtek ki teljesen, így idő kell mire színessé válik a világ. A nagy kontrasztú, erős színekre reagálnak leginkább, de a finomabbakra már nem. A csecsemő szórakoztatásához használt fekete-fehér kontrasztos babageometriai kártyák vagy könyvecskék azért varázsolják el a kisbabákat, mert a színek közötti különbség erős. Ráadásul minden fejjel lefelé érzékelnek a kezdeti időszakban, mert az agy csak később „tanulja meg”, hogy fordítani kell 180 fokot a látottakon. Az első hónap végére azonban már kissé javul az észlelés, de még mindig csak kis hatótávolságban tudják élesen érzékelni a tárgyakat, azokat viszont nagyon figyelik.
1-3 hónapban: folyamatosan fejlődésnek köszönhetően már képessé válnak arra, hogy a mozgó tárgyakat fejükkel és szemeikkel is kövessék. Már annyira tisztul a látásuk, hogy felfedezni az arcok részleteit és a színlátásuk is sokat finomodik, már nem szürke az egész világ.
4-6 hónapban: a fejlődés megállíthatatlan és nemcsak az izmok, az idegrendszer erősödik, hanem egyre távolabbi tárgyakat látnak élesen és már a háromdimenziós mélységérzetük is kialakul. A mozgásra is sokkal aprólékosabban figyelnek, mert már észlelik az arcokon megjelenő mimikákat. Egyértelműen tudják, hogy a hozzájuk közel hajoló arcok kihez tartoznak.
6-12 hónapban: a mélység és távolság megbecsülése pontosabbá válik és már a két szemükkel egyszerre képesek fókuszálni. Erre szükségük is van, hiszen ebben az időszakban már kezd kitárulni a világ és mindent meg szeretnének ismerni. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően már a térlátás feltételei is adottak. A kicsik tényleges szemszíne megváltozhat, mert ekkor kezdődik a melanin termelése a szivárványhártyában. Az első év végére pedig megtanulnak tájékozódni a közvetlen közelükben.
Ha nem így működik?
Egyes betegségek, eltérések csak akkor lesznek egyértelműek, ahogy telik az idő. Fontos figyelni a csecsemőket annak érdekében, hogy az esetleges probléma kezelése időben megkezdődhessen.
Amire érdemes figyelni: az, hogy az első hónapokban a szemtengelyek néha összecsúsznak, vagyis kancsal a kicsi, még nem gond. Mindez természetes a fejletlenség miatt. Ha azonban hosszú időn át így van, akkor gyanakodni kell. Árulkodó jel lehet az is, ha egy-egy tárgy nézésekor a kicsi feje eldől, mert arra lehet következtetni, hogy az egyik szemét jobban használja, mint a másikat, vagyis a két szem fejlődése eltérő. Ugyancsak jel lehet az irritált, vörös szem, a túlzott könnyezés esetleg a szemek remegése.
Hogyan lehet a csecsemők látását mérni?
Davida Teller, a Washingtoni Egyetem professzora volt az, a csecsemők látását vizsgálók úttörője. Ő volt az, aki egy olyan vizsgálati rendszert szabványosított, amellyel a kicsi gyerekek látását lehet mérni. Ezt használják a gyermekoptikában is. A kártyákból álló módszer szemdiagramként működik és azokat a kicsiket lehet ezzel vizsgálni, akik még nem ismerik a betűket és a számokat, így a tábláról sem képesek azt még leolvasni. A kártyákon fekete-fehér csíkokból álló rácsok vannak, amelyek odavonzzák a baba tekintetét, ahogy azt észlelik. Ha a csíkok túlságosan finomak, halványak lesznek, a baba nem nézi tovább a kártyát. A rácsok mérete is változik és a látás különböző szintjeinek felelnek meg. A lapok mindegyikén van egy lyuk, így az orvos számára lehetővé válik annak megfigyelése, hogy a csecsemő nézi-e a rácsot vagy sem. A kicsik látásmérését Tellernek köszönhetjük, ugyanakkor a professzor másik fő területe a babák színlátása volt. Munkája során jött rá, hogy az újszülöttek még nem rendelkeznek színlátással. Csak 2 hónapos korukban képesek megkülönböztetni a nagyobb kontrasztú árnyalatokat. Később aztán egyre érzékenyebbé válnak a kisebb színkülönbségekre is.
