“Azt mondták, nem szültem, pedig igen”

Kata története lehetne bármelyik császáros kismama története. Még ma is sokakban él ugyanis az a berögződés, hogy a császármetszés nem számít igazán szülésnek, így sokan császárosként kerülik is a szülés kifejezést. Mint Kata az első baba után.

Soha nem felejtem el, amikor egy nyári kerti partin a családi jóbarátunk, Miklós a várandós feleségét átkarolva kioktatott arról, hogy márpedig a császármetszés nem szülés. Tájékoztatott a maga fennhéjázó modorában arról, hogy csak kivették belőlem a gyereket. Persze még dolgoztak bennem a hormonok a szülés után, de szerintem akkor is elsírom magam, ha nem egy hónappal azelőtt szülök. A sors fintora, hogy három hónappal később császármetszéssel született Miklósék kisfia, mert farfekvéses maradt… Persze nem hívtam fel kárörvendve, hogy milyen volt vajon a feleségének ez a “csak kivették belőle a gyereket” élmény. Persze hazudnék, ha azt mondanám, csodás szülésélményem volt. Valójában nagyon nehezen éltem meg a műtét utáni reszketést, az iszonyatos sebfájdalmat, a gyengeséget, hogy alig bírom kézben tartani a gyerekem. És persze a tejem is későn indult el. A második császármetszésemnél már tudtam, mire számítsak, így ez könnyebb volt.

Forrás: Pixabay

A harmadik volt a legcsodálatosabb

Mégis, a harmadik babám születésekor éltem át a legcsodálatosabb élményt. Pedig ő is császárral született. Napokkal a műtét előtt rémálmaim voltak, hogy csak fekszem tehetetlenül a műtőasztalon, hogy úgy vágják fel a hasam, hogy a tudatomnál vagyok vagy hogy nem hat majd rendesen a gerincérzéstelenítés és érezni fogom a vágást… A műtőben kaptam is egy kis nyugtatót, mert annyira remegtem. Az orvosom és az aneszteziológus felváltva nyugtattak, ez nagyon jól esett, végül sikerült is ellazulnom. Nem éreztem semmit és elmaradt az a kellemetlen húzó érzés is, ami az előző két császár közben volt. Az aneszteziológus végig közvetítette, mi fog történni, így tudtam, hogy hamarosan megpillantom a kisbabám. Egyszer csak hallottam, ahogy az orvos mondja: Gyere kicsikém! Utólag elmesélte, hogy Emma magától bújt ki, engedte, hogy egy kicsit dolgozzon a baba is, így egy kicsit olyan volt, mintha természetes szülésben lett volna részem. A lábadozás is hihetetlenül gyorsan ment, négy órával a műtét után lezuhanyoztam és elsétáltam Emmáért. A három szülésem közül ez volt a legcsodálatosabb és örökké hálás leszek az orvsomnak, hogy átélhettem ezt az élményt.

Borítókép forrása: Pixabay

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Ami nincs az nem fájhat? Dehogynem. Tudj meg többet a babák fogzásáról!