Mit tehet egy szülő, ha azt veszi észre, hogy gyermeke bódult állapotban érkezik meg egy buliból, vagy ha éjszakákon át számítógépezik? Tiltás és eltiltás, vagy nyílt kommunikáció a megoldás? Miért fontos, hogy fiatalkori szerhasználat esetén az okokat, körülményeket vizsgáljuk meg szülőként először, és ne felejtsünk el magunkra és a környezetünkre is figyelni?
A szenvedély hajtóerő, indukátor, de csak egy vékony határvonal választja el a függőség destruktív állapotától. Az egyik teremthet és örömforrás is lehet, míg a másik mindössze egy rövid ideig válhat boldogítóvá, ezen túl csak rombolni képes.
Az identitásukat kereső, illetve annak kialakításán munkálkodó fiatalkorúak többsége legalább egyszer kipróbált, vagy ki fog próbálni valamilyen tudatállapot-módosítót. A modern társadalom addiktivitást elősegítő terepe ezeket a szereket szinte tálcán kínálja nekik.
A fiatalkori szerhasználatok szerencsére nem mindig vezetnek felnőttkori függőséghez. Egy amerikai kutatás szerint, aki 14 éves kor alatt próbál ki bármilyen szert, annak 34 százaléka válik később addiktív szerhasználóvá. Minél később próbálja ki valaki, annál inkább csökken ez az arány.
Mit tehet egy szülő, ha azt veszi észre, hogy gyermeke bódult állapotban érkezik meg egy buliból, vagy ha éjszakákon át számítógépezik? Tiltás és eltiltás, vagy nyílt kommunikáció? Miért fontos, hogy az okokat, a körülményeket vizsgáljuk meg szülőként először, és ne felejtsünk el magunkra és a környezetünkre is figyelni ebben a helyzetben.
Addiktív világ
Amikor még szinte ki sem nyitottuk a szemünket, és féléberen a telefonunkon megszólaló ébresztőt sokadjára is szundira állítjuk, már kezünkben van az az eszköz, ami leginkább jelképezi a 21. század addiktív légkörét. Az addikció ikonikus jelképe a mobiltelefon. Most nem arról fogok írni, hogy ma, szinte minden felnőtt óhatatlanul és kivédhetetlenül is függ valamitől, inkább arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeink ne váljanak felnőttként is „gyakorló” és valódi függővé.
Azért is fontos róluk beszélni, mert éppen a kamaszkor a legérzékenyebb, legsérülékenyebb időszaka a fejlődésnek, ekkor próbálja a gyermeki létből a felnőtt létbe haladó személy az identitását kialakítani. Ezért sem mindegy, hogy ebben az időszakban előforduló kríziseire – ami szinte szükséges velejárója a személyiségfejlődésüknek -, milyen válaszokat tud adni, és azokhoz milyen eszközei vannak.
Korspecifikus jelenség
A ma felnövő generáció hatalmas idegi megterhelésnek van kitéve, a rájuk ömlő és szinte feldolgozhatatlan ingermennyiség miatt. Minket felnőtteket is megterhel ez, csak mi már jobb esetben megerősödve és az identitás-krízisen túljutva éljük világunkat.
A kamaszkor lázadása, a „mindent ki akarok próbálni, amivel a határaimat feszegethetem” attitűdje is arra sarkallja a fiatalok jó részét, hogy kipróbáljon valamilyen tudatmódosítót. Amikor tudatmódosítóról beszélünk, akkor ebbe többek között beletartozik a kábítószer, az alkohol, internet, játék, energiaital, telefon is.
Nézzük a száraz adatokat, amik azt mutatják, hogy milyen arányban próbálnak ki vagy akár használnak rendszeresen tudatmódosítót a fiatalok. (Forrása : Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról – 2015-Elekes Zsuzsanna). A 2014-ben készült HBSC kutatás (Arnold és Németh 2015) eredményei szerint a 9. és 11. évfolyamon tanuló hazai diákok 18,7 százaléka fogyasztott már kannabiszt. Még megdöbbentőbb ez a szám az alkohol, energiaital és az internet használatára nézve: a 2015. évi ESPAD-kutatás eredményei szerint a 9–10. évfolyamos magyar diákok túlnyomó többsége (79%) fogyaszt valamilyen rendszerességgel alkoholt.
A nagyobb gyakoriságú fogyasztás jellemzőbb a fiúkra, és elsősorban tömény ital formájában történik. Az utolsó fogyasztási alkalomra vonatkozó mennyiségi adatok alapján az egy alkalommal elfogyasztott mennyiség tiszta szeszben számolva 79 ml/fő, ami jelentősen meghaladja a felnőttekre vonatkozó hasonló adatokat, és jóval több annál, amit az egészségügyben dolgozó szakemberek elfogadhatónak tartanak. A mennyiségi adatok alapján a tömény ital dominálja a fiatalok alkoholfogyasztását. A diákok közel kétharmada legalább egyszer volt már részeg az élete során, az előző hónapban lerészegedők aránya pedig 22,2 százalék.
A megkérdezett 9-10. évfolyamos fiatalok több mint fele ivott legalább egyszer valamilyen energiaitalt a kérdezést megelőző hónapban, és a diákok közel egynegyede legalább egyszer ivott alkoholt energiaitallal együtt. Az italon túl a netezés jelenti a fiatalok nagy szenvedélyét: akilenc-tizedikesek átlagosan heti 23 órát interneteznek.
Túl a számokon
A száraz tényekről szinte mindenki tud, vagy legalábbis hallgatólagosan sejt. De mit lehet tenni, hogy ne legyenek ennyire magasak ezek a számok, illetve hogyan lehet megelőzni, hogy a mai fiatal generációból minél kevesebben váljanak később függővé?
A legfontosabb a nyílt kommunikáció a témában. Holisztikus szemléletű prevencióra gondolok, amiben részt vesznek a szülők, a tanárok és a diákok, ahol nem csak a büntetőjogi következményeket ecsetelik a lázadó ifjúságnak, akik sokszor többet tudnak már az éppen aktuális szerekről, és akiknek lehet, hogy ciki kimaradni a közös, nagy rohamivásokból.
Igenis beszélni kell arról például, hogy mi az alkoholizmus, mi van akkor, ha a családban valakinek ezzel problémája van, és hogy ez az egész családod érintő kérdés. És beszélni arról is, hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek a szerhasználatnak, milyen hatása van az egyes kémiai és viselkedésbeli függőségnek, hogyan hatnak közvetlenül a testükre és a lelkükre
De a legfontosabbnak azt tartom, hogy ha a gyermekünk kipróbál valamit, és ez kiderül, ne essünk neki, ne bélyegezzük meg, hanem próbáljunk mögé látni, vele lenni, akár szakember segítségét kérve az ártalomcsökkentésről beszélni vele. Persze ehhez az kell, hogy legyen egy nyílt, bizalmi légkör a szülők és az éppen mindent kipróbálni, megtapasztalni akaró gyermekük között.
Minden szerhasználat mögött valamilyen krízis áll, valami feloldhatatlan szorongás, valami lefagyott trauma. Ezek megoldása, feloldása nem megy egyik napról a másikra, de ha nem marad ezekkel egyedül a gyermek, akkor van esélye arra, hogy nem a választott tudatmódosító szere, lesz a Szer-elme…
Mint minden kapcsolódásban a szülő-gyermek kapcsolatban is a legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen odafigyelés, bizalom, nyílt kommunikáció, kölcsönös tisztelet, és nem utolsósorban: keretek. Nem büntető szabályokra gondolok, hanem mindenki által ismert keretekre, amik nem öncélúak, hanem támaszt és támogatást adóak az éppen önmagát kereső kamasz számára, és amik a szülőknek is biztonságot adnak abban, hogy egy elfogadó, szeretetteljes gondozói szerepben tudjanak működni.
Miért fontos a holisztikus prevenció?
Végezetül elengedhetetlennek tartom, hogy abban az országban, ahol közel 800 ezer alkoholista van, ahol 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholista, s ahol 200 ezer gyógyszerfüggőről tudunk, a prevenció során ne csak a kábítószerekről beszéljünk (kb. „csak” 30 ezer kábítószerfüggő van ma Magyarországon), hiszen az alkoholról és a gyógyszerekről sokszor nehezebb lejönni, mint a heroinról! Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy az egyik jobb/rosszabb, mint a másik, inkább azt, hogy legyünk tisztában azzal, hogy Magyarországon hol tartunk éppen tudatmódosító fronton.
A holisztikusság ebben a kontextusban arra vonatkozik, hogy a teljességet vizsgáljuk, és minden szereplőt vonjunk be a prevencióba.
A szerző Füstös Kiberov, felépülési coach
Borítókép forrása: Pexels
