A házi kenyér készítése ugyan ördöngösségnek tűnhet, egyáltalán nem az, csak neki kell állni! Ugyan több óra, míg elkészül, az idő nagy részében intézi magát a kenyér, így nekünk csak be kell segíteni neki!
A házi kenyér az utóbbi időben ismét nagyobb szerepet kapott. A koronavírus kitörése alatt szabályosan divat lett házi kenyeret készíteni, de csak szigorúan kovászból! Az emberek mániákusan álltak neki beszerezni egy darab kovászt ismerősöktől, hogy tovább nevelhessék, a bátrabbak pedig maguk álltak neki a semmiből elkészíteni ,,bio-tamagochit”.
Természetesen én is részese voltam az őrületnek, szereztem kovászt és nevelgettem, de hamar rájöttem, hogy nem az én pályám mérlegen lemérni a megfelelő lisztmennyiséget, és naponta etetni vele, úgyhogy idővel csak rászórtam annyi lisztet, amennyit gondoltam. Ahogy teltek a hetek, reméltem, hogy ettől a módszertől elpusztul, hogy ne kelljen vele foglalkozzam, de nem, teljesen jól elvolt a kovász. Sajnos én nem voltam ennyire el vele, mert nem szándékoztam egy kísérlet miatt beruházni sem szakajtóba, sem spéci sütőtálba. Próbáltam magam megoldani, de a rendszert nem lehet kicselezni: a kovászos kenyér profi felszerelést követel, ezért két kísérlet után úgy döntöttem, hogy hanyagolom a kovászos megoldást.
Szerencsére volt egy nagyon jó élesztős receptem, amit régebben is előszeretettel használtam, bevált recepten pedig minek változtatnék?
Hozzávalók:
- 90 dkg liszt (+ igény esetén még pár deka)
- 2,5 dkg friss élesztő (vagy 15 gramm száraz)
- 1+4 dl langyos víz
- 2 teáskanál só
- 4 teáskanál cukor
- 3 evőkanál olaj
Így készül a házi kenyér
Előkészítek egy nagyobb tálat vagy vájlingot, és beleszitálom a 90 dkg lisztet. Hozzáöntöm a két teáskanál sót és a négy teáskanál cukrot, majd összekeverem.
Egy mérőpohárba mérek 1 dl langyos vizet, hozzáadok 2,5 dkg friss élesztőt (vagy 15 gramm szárazat) majd egy kanállal elkeverem.
A lisztes-sós-cukros keverékhez hozzáöntöm a vízben elkevert élesztőt, és lemérek további öt dl langyos vizet, és ezt is hozzáöntöm az eddigiekhez. A tál oldaláról haladva körkörösen elkezdem vegyíteni az anyagokat, majd amikor elkezd összeállni, gyúró mozdulatokkal összedolgozom. Ha nagyon ragad, akkor apránként szórok hozzá lisztet amíg kell. 10-15 perc alatt össze kell álljon, akkor jó, ha „engedi” hogy egy nagyobb gombócot formáljak belőle.
Ha készen van, konyharuhával letakarom és egy plédbe bugyolálom úgy, mintha lekvárt dunsztolnék. Minél jobban körbeveszi a pléd, annál jobb! Két órán át hagyom kelni.
Az első kelesztés után „leeresztem” a tésztát, azaz megint oldalról haladva leválasztom a tál széléről, és ezzel együtt kinyomódik belőle a felgyűlt gáz.
Újra letakarom konyharuhával, és visszarakom a „dunsztba” ezúttal csak egy órára. 55 perc múlva 100 fokra berakom a tepsit a sütőbe, hogy éppen langyos legyen, majd előveszem a tésztát, ami hasonlóan feljön, mint az első alkalommal.
A tésztát az előzőekhez hasonlóan leeresztem, majd átteszem a tepsire és próbálok belőle kenyeret vagy cipót formázni. Ha kész a cipó-forma, fél órára ismét letakarom a konyharuhával, ráteszem a nagy tálat, amiben készült, majd erre a plédet.
Nagyjából 20 perc múlva előmelegítem a sütőt 180 fokra, előkészítek egy éles kést, és egy kis tálban feltörök, majd összekeverek egy tojást.
Ha eltelt a fél óra, előveszem a kenyeret, s egy éles késsel keresztben bevágom. Érdemes lefogni picit a tésztát, hogy könnyebb legyen vágni. Ha ez megvan, lekenem a felvert tojással, és szórok rá magokat (lenmag, napraforgómag, szezámmag, amit szeretek).
Ezután beteszem a kenyeret a 180 fokra előmelegített sütőbe, és 50 percig sütöm.
50 perc elteltével kiveszem a sütőből, és rácsra teszem a kenyeret. Ez lehet a sütőrács maga, a lényeg az, hogy tudjon párologni alul a kenyér. Még forrón vízzel meg lehet spriccelni, majd hallgatni, ahogy a kenyér héja meg-megreped.
A kenyeret zacskóban vagy enyhén szellőző dobozban tárolom, mert ha konyharuhába tenném, az beszívná a nedvességet, így hamar kiszáradna. 4-5 napig simán tartható, nem morzsálódik.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix