A humor kétélű fegyver, legalábbis egy új tanulmány szerint, melynek szerzői arra keresték a választ, beazonosíthatóak-e poénkodásaik alapján az egyes személyiségzavarok.
A Personality and Individual Differences szaklapban megjelent új tanulmány rávilágított, hogy milyen viccelődési stílus jellemzi az egyes személyiségzavaros (nárcisztikus, pszichopta, machiavellisztikus) egyéneket. A szerzők szerint az érintettekre jellemző humor segítik őket bizonyos célok megvalósításában, ám ezek gyakran sértőek vagy egyenesen megalázóak.
A tanulmány részletei
„Fjodor Dosztojevszkij egyszer azt mondta, hogy nevetéséről ismerszik meg az ember – magyarázza Alberto Dionigi pszichológus, a tanulmány vezető szerzője. Hozzáteszi: ez az aforizma rámutat arra, hogy az élcelődés alapvető fontosságú lehet az egyén pszichikai struktúrájának megértésében.
Dionigi szerint a viccelődés egy összetett és többdimenziós konstrukció, amely több szempontot ötvöz, például viselkedésbeli szokásokat, képességeket és kompetenciákat, személyiségjegyeket, megküzdési stratégiákat és jellemerősségeket. Dionigi és csapata kérdőívek segítségével készítette el vizsgálatát: az egyik a résztvevők demográfiai adatait és személyiségét, a másik pedig a humor nyolc kategóriáját vizsgálta, a következő aspektusok szerint csoportosítva:
- Könnyed stílus, például móka, poénkodás, hülyéskedés és szellemesség. Ezek az ugratás pozitív stílusai, amelyek a jóindulatú viselkedéshez, észlelésekhez és célokhoz kapcsolódnak.
- „Sötét” oldala, vagyis a fekete humor, mint például az irónia, szatíra, szarkazmus és cinizmus. Ezek általában negatív stílusok, amelyek többnyire gúnyon és kicsúfoláson alapulnak, illetve összefüggenek az elégtelen mentális állapottal és a törékeny kapcsolatokkal.
Humoráról ismerszik meg a személyiségzavaros egyén?
A szerzők az alábbi eredményekre jutottak: a machiavellista egyének többnyire az irónia eszközével élnek, minden másfajta viccelődés távol áll tőlük; a nárcizmus szignifikánsan korrelált a könnyedebb humorstílusokkal, például a szellemességgel. Míg a pszichopátia mutatta a legerősebb pozitív összefüggést a gúnyos stílusokkal (szatíra, szarkazmus és cinizmus). Ezek alapján Dionigiék megállapították következtetéseiket arról, milyen a humoruk az egyes személyiségzavarokkal élő személyeknek:
Mivel gátlástalanok és előszeretettel megfélemlítik környezetüket, ezért a machiavellisták mások manipulálására használhatják a tréfálkodást. A pszichopaták humora általában rosszindulatú, amivel megpróbálnak sebet ejteni környezetük önbizalmán, hiszen egyrészt nem veszik figyelembe mások érzéseit, másrészt képtelenek az őszinte kapcsolódásra. A nárcisztikusoké pedig többnyire pozitívabb, valószínűleg azért, hogy fenntartsák a magukról kialakított előnyös képet a többiek a szemében.
A viccelődés tehát kétélű fegyver is lehet. „Ha valaki elmond egy viccet, és azt a címzett nem érti, akkor nem beszélhetünk valódi humorról” – magyarázza Dionigi. „Sőt, bizonyos személyek, akiknek konkrét diagnózisuk van egy személyiségzavarról, nincsenek tisztában azzal, hogy viccelődésük hogyan befolyásolja (negatívan) kapcsolataikat. Vagyis lehetnek szarkasztikusak és cinikusak anélkül, hogy megértenék, mindez káros.”
A kutató emiatt úgy véli, hogy a humor kifejezésének különböző módjaira való rávilágítás hasznos lehet annak érdekében, hogy jobban felismerjük, mi pozitív (vagy sem) céljaink szempontjából. Továbbá megemlíti, hogy a terápia során elsődleges fontosságú lehet annak meghatározása, hogy a páciensek mit találnak viccesnek, méghozzá pszichológiai működésük megértésének szempontjából.
„Remélem, hogy a kutatás által jobban megértjük, hogy a humor egy nagyon összetett jelenség, amelynek különálló összetevői egészen eltérő kapcsolatot mutathatnak a pszichológiai jóléttel és az élettel való elégedettséggel. Egyeseknél hasznos, míg másoknál káros” – összegzi a tanulmány eredményét a kutató.
Különbség „jó” és „rossz” vicc között
Fontos megjegyezni, hogy a fekete humor olykor nem nyújthat segítséget, egy rossz kontextusban elsütött poén hihetetlenül sértő, zavaró és érzéketlen lehet. A „jó vicc” és a „rossz vicc” közötti különbség gyakran a helyzet kontextusától, illetve attól függ, hogy milyen emberekkel vagyunk együtt. Egyesek mindenből viccet csinálnak és soha nem lehet velük semmiről őszintén, vagy komolyan beszélni.
Persze ennek az ellentétével is találkozhatunk, amikor valaki mindent komolyan vesz és viccelődésnek nincs helye. A humoros, vagy szarkasztikus megjegyzések gyakran arra is irányulhatnak, hogy valódi érzéseinket elrejtsük. Ezekben a helyzetekben, akárcsak az élet szinte minden területén, muszáj megtalálnunk az egyensúlyt. A fekete humornak számos jótékony hatása lehet (ezek akár terápiában is alkalmazhatóak), azonban minden esetben figyelnünk kell arra, hogy a megfelelő helyen és időben, okosan használjuk az erejét.
A pszichológusok szerint ezek az apró jelek leplezik le a manipulátorokat
Nem könnyű kiszúrni a manipulátorokat, pedig fontos lenne tudnunk, hogy van-e ilyen személy a környezetünkben. A pszichológusok módszereivel azonban gyorsan felismerhetjük a jeleket.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix