A “zöld szemű szörny”, a kapcsolatok megrontója – a féltékenységet alapvetően negatív érzelemként jellemezzük. Nem csoda, hiszen az ok nélküli gyanakvás sok feszültséget szül egy párkapcsolatban, így ha valaki féltékeny, egyből problémásnak bélyegezzük. De a szakemberek szerint vannak olyan esetek, amikor igenis egészséges a féltékenykedés.
Szomorúság, versenyszellem és harag keveréke kúszik fel a belsőnkben, veszélyeztetve érezzük magunkat és a kapcsolatunkat valamilyen külső tényező (ember vagy helyzet) által – féltékenyek vagyunk. Féltjük a nehezen megszerzett boldogságot, a szeretett személyt, aggódunk amiatt, hogy esetleg elveszítjük, de közben mérgesek is vagyunk, hiszen mégis hogy gondolja, hogy ennyit beszélget egy kolléganőjével?!
Egészséges-e a féltékenység egy kapcsolatban?
A “túl sok” mindenből egészségtelen lehet, de a pszichológusok szerint az időről-időre felbukkanó minimális féltékenységet nem ítélhetjük rossznak. Normális emberi érzelem, és mint minden érzelmünk, ez is azért van, hogy eláruljon valamit magunkról és arról, hogy mire van szükségünk. Egy kapcsolatban azt jelentheti, hogy valamit közölni kell a partnerrel a bizonytalanságunkról, szükségleteinkről, határokról és vágyainkról. A féltékenységre általában mérgező és egészségtelen érzelemként gondolunk, amitől mihamarabb meg szeretnénk szabadulni. Így lényegében hozzáadjuk az önvádat is az egyenlethez, vagy akár azt a gondolatot, hogy ha féltékenység van a kapcsolatban, akkor az biztosan kudarcra van ítélve. Ha pedig így gondolkodunk, a féltékenység leküzdhetetlenné válik, pedig a negatív érzelmek teljesen normálisak.
A kommunikáció hiánya még a legjobb kapcsolatot is a földig rombolhatja, ezért a féltékenység átbeszélése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne váljon mérgezővé. Fontos, hogy egy kapcsolatban nyíltan kezeljük ezt az érzést, mert a titkolózás az, ahol az elfajulnak a dolgok. Nézzük meg, mely esetekben oké a féltékenység, és mit tehetünk azért, hogy ez ne ártson a kettőnk közti kapcsolatnak.
Valaki flörtöl a partnerünkkel
Tegyük fel, hogy egy buliban vagyunk, és megjelenik egy harmadik (ismerős vagy ismeretlen) fél, aki a párunkhoz kezd el beszélni. Látszólag érdeklődik iránta, nagy szemekkel pislog rá, és sokat kérdez tőle – mi pedig úgy érezzük, mint akit mellőznek, mint akit egy árnyékba taszított volna ez a csevej. Noha a párunk fejében nagy eséllyel csak udvariassági körként csapódik le, hogy készségesen, a határokat betartva válaszol a másiknak, mi attól teljes joggal érezhetjük magunkat pocsékul. Figyeljük meg egy kicsit, mit is érzünk pontosan: az zavar, hogy kitüntetett figyelem övezi a párunkat, vagy az, hogy az új beszélgetőpartner ránk se hederít, esetleg mindkettő? Ilyenkor bátran csatlakozzunk be a beszélgetésbe, valószínűleg a partnerünk is észbe kap majd, és máris nem lesz olyan kínos a szituáció. Ha nem veszi a lapot, később amikor már ketten vagyunk, fogalmazzuk meg neki, mi bántott minket a helyzetben. “Amikor tegnap XY odajött beszélgetni, elég rosszul érintett, mert kihagyva éreztem magam az egészből.” Fontos, hogy ne támadólag lépjünk fel, sehova se vezet a “Láttam, mennyire bejött neked, aztán gondolom fel se tűnt, hogy engem kihagytatok az egész csevegésből” – típusú megjegyzés.
A partnerünk flörtöl valakivel
Ez kicsivel kellemetlenebb szitu, mint az előző volt, de ha nem a pincérnő telefonszámának elkéréséről van szó az orrunk előtt, vagy valami hasonlóan megkérdőjelezhető dologról, egyelőre ne kongassuk meg a vészharangot. Hiszen mi is szoktunk játékosan évődni másokkal, és tudjuk, hogy emögött nincs semmilyen romantikus érzelem. De azért nem esik jól, ha mi vagyunk a másik oldalt, na. A tanácsunk itt is a fenti: vonódjunk be a beszélgetésbe udvariasan, persze nem kell teljes testtel a középpontba helyezni magunkat. Tudom, hogy nehéz, és én is inkább a „kérdő szemöldökfelvonást” alkalmazom a legtöbb ilyen esetben, de próbáljunk meg nem nagy feneket keríteni a dolognak. Aztán, ahogy fent említettük, ezt is beszéljük meg kettesben.
A párunk dicsekszik, miközben mi épp elakadtunk az életben
Sokszor idegesítő, ha valaki a sikereiről kérkedik nekünk, de egy párkapcsolatban helyén kell kezelni ezt, hiszen mi másért mondaná el a párunk, ha valami sikerült, mint hogy együtt örüljünk vele? Nem az orrunk alá dörgöli a teljesítményét, hanem szeretné megosztani a boldogságát velünk. Mégis, néha van az úgy – például ha pocsék napunk volt az irodában, összecsaptak a fejünk felett a hullámok, betegeskedünk és minden szörnyűnek tűnik – hogy nem sikerül támogatónak lennünk. Így amikor a partnerünk hazatérve elújságolja, hogy milyen üzletet kötött vagy mekkora projektet sikerült tető alá hoznia, akarva akaratlanul is nem az öröm lesz az első, amit érzünk, hanem a féltékenység. Neki miért sikerül, nekem miért nem? Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy időt kérünk. “Szuper büszke vagyok rád, de ma nem vagyok valami jó passzban, megbeszélhetjük ezt egy kicsit később?”
Hamarabb érte el azt, amiért mindketten küzdötök
A párkapcsolatok egyik erősítője, ha van közös cél, közös érdeklődés és program – ez pedig néha tudatalatti versengésbe csaphat át. Mondjuk együtt jártok jógaórára, és őt körbetapsolják egy sikeres gyakorlat miatt, amivel te még mindig szenvedsz. A büszkeség mellett azért bekúszhat egy kis irigység, féltékenység is – és ez teljesen oké. Ha úgy érezzük, hogy nem akar elmúlni, megjegyezhetjük a másiknak, hogy “Egy kicsit irigy voltam rád, amiért megdicsértek ma, segítesz nekem a gyakorlatban?” Ettől nem kell, hogy azt gondolja, le akarod győzni, csupán szeretnél olyan jó lenni, mint ő, és ezt őszintén el is mondod.
Nagy figyelmet szentel a barátainak
Nem vagyunk egyformák, így egy szűk baráti körrel rendelkező valakinek nehezére eshet megszokni, hogy mielőtt ő megérkezett a párja életébe, a másik életének nagy része a barátokról szólt. Közös bulik, sütögetések, koncert- és meccslátogatások, utazások tömege van már a nagy társaság háta mögött. Ugyan ez változni fog akkor, ha bekerül a képbe a szerelem, de nem várható el, hogy teljesen csak nekünk szentelje az idejét. Ahogy az sem, hogy ha sok ellenkező nemű barátja van, leépítse a velük való kapcsolatot azért, mert minket ez zavar. A féltékenység érzése mögött itt még az is állhat, hogy mi is vágyunk nagy, összetartó baráti társaságra, de nekünk ez már nincs meg, vagy sosem volt részünk hasonlóban.
Valaki megemlít vele kapcsolatban valami olyat, amiről te nem tudtál
Ha az ember valakivel együtt tölti a napjai nagy részét, úgy érzi, mindent tud róla, sőt, lassacskán már jogot is formálunk az összes vele kapcsolatos infóra – így aztán rosszul eshet, ha kiderül, hogy mégsem így van. Nem egy sötét, múltbeli titokról van szó, hanem például egy gyerekkori sztoriról, egy régi hobbiról, amit ő még nem mondott el neked, vagy egy közös poénról, ami a kontextusból kiragadva nem vicces, ezért nem tudsz róla. Így ha egy beszélgetés során valaki megemlíti, hogy “X kiskorában annyira szeretett festeni”, te pedig meglepődve nézel az infó hallatán, úgy érezheted, hogy kihagytak valamiből, nem is vagy “jó” és “igazi” barátnő, mert “nem is ismered igazán” a párod. Természetesen ez nem így van, és támadás helyett kérdezzünk rá egy adandó alkalommal: “Nem is mesélted, hogy szerettél festeni, megvannak még valahol azok a képek?”
Úgy kezeli az egyik elfoglaltságát, mintha egy második párkapcsolat lenne
Néha érezhetjük úgy, hogy a párunk nem egy személlyel, hanem egy tevékenységgel csal meg minket. Ha hajlamos nagyon belefeledkezni egy sportba, ráfüggni egy új hobbira és annak szentelni a mellettünk maradó szabadidejének minden percét (vagy még annál is többet), megint csak kiválthat belőlünk féltékenységet. Ilyenkor ahelyett, hogy sértődötten kerülnénk minden, a hobbival kapcsolatos témát, kérdezzük meg, hogy elmehetünk-e velük futni, fallabdázni vagy túrázni.
Részt vett egy utazáson, túrán nélküled
Igen, tudom hogy nevetségesen hangzik, hiszen miért is kellene mindenhová együtt mennünk? Ettől függetlenül teljesen normális érzés, ha mondjuk a másik egy városnézéssel egybekötött üzleti úton vett részt, és hazatérve elmeséli az összes izgalmas élményét, mi meg kicsit szomorúak leszünk tőle, hogy nem voltunk ott. Rossz, hogy nem láttuk mi is azt, amit ő, nem együtt éltük át az élményeket, de ettől függetlenül örül(j)ünk annak, hogy ő viszont feltöltődve, boldogan ért haza hozzánk és nekünk részletezi a látottakat.
