A kisállatok gyászolása az egyik legnehezebb dolog, amit megtapasztalhatunk, ezért mutatunk hét módot arra, hogy méltó módon emlékezzünk elvesztett házi kedvencünkre.
A kisállatok gyászolása egyszerre intenzív és kiszámíthatatlan érzés, hasonlóan ahhoz, ahogyan az embert letaglózza egy kedves barát vagy családtag halála. És bár igazságtalannak tűnhet, hogy az állatok élete oly rövid a miénkhez képest, a legjobb módja annak, hogy méltó módon emlékezzünk a szivárványhídon átkelt kis kedvencekre, ha megünnepeljük a lelküket és emléküket. Erre mutatunk hét ötletet.
Ilyen is lehet a kisállatok gyászolása
Rendezzünk gyászszertartást
Egy gyászszertartás jó lehetőség arra, hogy összejöjjünk mindazon személyekkel, akiket kedvencünk különösen kedvelt, és akik természetesen viszont szerették őt, és megosztjuk egymással a vele kapcsolatos emlékeinket. Kutyusok esetén a megemlékezést tarthatjuk mondjuk az állat kedvenc parkjában, de akár otthonunkban is, ha ott töltötte ideje nagy részét. Kérjük meg az összegyűlteket, hogy meséljenek el egy történetet a kisállatról, majd vegyük át a szót, és mondjuk el, mi mindent jelentett nekünk, és mit szerettünk benne a legjobban. Mindez körülbelül egy órát vesz igénybe, mégis vigaszt nyújthat a gyász kezdeti időszakában.
Adományozzunk egy állatvédelmi szervezetnek
Valószínűleg nem kell magyaráznunk, mennyiféleképpen gazdagítják életünket a kisállatok — ezért célszerű fontolóra venni az adományozást egy szimpatikus állatvédelmi szervezetnek, hogy egy napon egy most még árva állat is éppúgy beragyoghassa valakinek a mindennapjait, ahogy azt mi magunk is átéltük közösen töltött éveink alatt. Adományozhatunk például annak a menhelynek, ahonnan elhunyt kedvencünket adoptáltuk, vagy egy rákbetegséggel küzdő árvának is, ha társállatunk rák miatt pusztult el. Manapság rengeteg menhelyen működik a virtuális örökbefogadás is, amikor havonta x forint összeggel támogatjuk pártfogoltunk etetését, orvosi költségeit. Ha azt a pénzt, amit elvesztett kedvencünkre költöttünk volna egy másik állatnak adjuk, akkor a veszteség érzése idővel még több szeretetté alakul.
Állítsunk neki emléket a kertben
A kert az élet és a folyamatos növekedés jelképe, ezért ha mondjuk virágokat vagy fát ültetünk kedvencünk emlékére, esetleg csináltatunk egy sírkövet, és azt helyezzük el az udvaron, akkor ezzel azt az üzenetet közvetíthetjük magunknak, hogy állataink lélekben mindig velünk lesznek. Sokan például háziállataik régi etető- vagy itatótáljába ültetnek növényeket. Bárhogy teszünk is, innentől kezdve bármerre nézünk a kertben, mindig elvesztett társunk jut majd eszünkbe.
Készíttessünk egyedi műalkotást
Rengeteg művész arra specializálódott, hogy kisállatok fényképéből készít gyönyörű és egyedi műalkotásokat. Ha nem vagyunk biztosak benne, hol kezdjük, nézzünk körül az Etsy-n, az Instagramon, a Facebookon, és persze ott a jó öreg Google. Az alkotók általában egy-öt fotót kérnek a modellről, és onnantól kezdve már csak meg kell várnunk a végeredményt. A lehetőségek végtelenek, szabadjára engedhetjük kreativitásunkat, hogy aztán gyönyörködhessen kedvencünk egyedi személyiségében és mindabban, amit az életünkbe hozott.
Tetováltassunk
Ha nem idegenkedünk a tetoválástól, akkor kedvencünk nevének, arcának vagy valami olyasminek, ami emlékeztet rá (például kedvenc játéka vagy ételük képe) magunkra varratása nagyszerű módja annak, hogy megemlékezzünk róla. Ezáltal tudni fogjuk, hogy bár fizikailag már nincs itt, emléke velünk lesz, bárhová is megyünk.
Készítsünk fotóalbumot
Valószínűleg több száz képet őrzünk kedvencünkről. Miért nem helyezzük el őket egy albumba, amelyet bármikor átlapozhatunk? Fényképalbumot tervezhetünk és rendelhetünk is a különféle online oldalakon keresztül, vagy akár elkészíthetjük a sajátunkat. A képek mellett olyan idézeteket is választhatunk, amelyek békét hoznak számunkra, illetve olyan történeteket az együtt töltött időről, amelyeket soha nem akarunk elfelejteni.
Fogadjunk örökbe egy új kisállatot (vagy önkénteskedjünk, ha erre még nem állunk készen)
Bár a gondolat, hogy egy napon újra átéljük ezt a fajta veszteséget, ijesztő, de néha a legjobb módja annak, hogy tisztelegjünk egykori kedvencünk előtt, ha lehetőséget adunk egy másik állatnak, hogy megtapasztalja azt a szeretetet, amit ő. Egy új kisállat örökbefogadása természetesen nem pótolja az elveszítettet, ellenben visszahozza az örömet a napjainkba. Ráadásul semmi sem jobb a szívnek, mint a tudat, hogy életet mentettünk. Ne siessünk el azonban semmit; ha nem állunk készen az újbóli örökbefogadásra, az teljesen rendben van. Ehelyett önkénteskedhetünk is a helyi menhelyen, ahol megkaphatjuk a hiányzó öleléseket és puszikat anélkül, hogy ilyen hatalmas kötelezettséget kellene vállalnunk.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
