Maria Tallchief, születési nevén Elizabeth Marie Tall Chief, elismert balett-táncosnő, kinek lenyűgöző technikájához páratlan energia, gyorsaság és kecsesség társult. Tallchiefet az Egyesült Államok egyik legnagyobb balerinájaként tartják számon, akit George Balanchine világhírű koreográfus a múzsájának nevezett. De ki volt ő valójában?
Maria Tallchief (1925. január 24 – 2013. április 11.) és nővére, Marjorie az oklahomai Osage indián rezervátum egyik városában látták meg a napvilágot, indián és skót-ír származású szülők gyermekeként. A tánc világával már egészen kiskorukban megismerkedtek, majd később többek között Bronislava Nijinskánál (lengyel balett-táncos és innovatív koreográfus) és David Lichinenél (orosz-amerikai balett-táncos és koreográfus) tanultak.
Maria Tallchief káprázatos karrierútja
1942-ben Tallchief csatlakozott a Ballet Russe de Monte Carlo társulathoz, amely 1932-ben alakult Szergej Diaghilev és a Ballets Russes halála után, és amely a második világháború kitörését követően New York-i székhelyű balett-társulat lett. Az elkövetkező öt évben Maria Tallchief számos alkalommal magára vonta a szakma figyelmét, mivel olyan, Balanchine által mesterien koreografált művekben szerepelt, mint a Le Bourgeois Gentilhomme (egy ötfelvonásos vígjáték-balett – zene, tánc és ének keveredése -, amelyet Molière írt), a Le Baiser de la fée (egy egy felvonásos, négy jelenetből álló produkció, amelyet Igor Stravinsky komponált 1928-ban, majd 1950-ben átdolgozták George Balanchine és a New York City Ballet számára).
Illetve még két balettel, amelyekhez Maria kreálta a koreográfiát – a Danses concertantes (1944, Stravinsky) és a Night Shadow (1946). Tallchief és Balanchine 1946-ban összeházasodtak, 1952-re azonban megromlott a kapcsolatuk, ezért úgy döntöttek, külön utakon folytatják. Tallchief 1947 elején otthagyta a társulatot, és néhány hónapig a Párizsi Opera Balett vendégművészeként táncolt, amelynek a következő évben megváltoztatták a nevét New York City Balletre.
A társulatnál eltöltött 18 év alatt Tallchief volt Balanchine koreográfiájának legkiemelkedőbb tehetsége, egyúttal a társulat primabalerinája 1954–től 1955-ig. Elismerését többek között az Orfeusz (1948), a Firebird és Bourrée fantasque (1949), a Caracole és a Scotch Szimfónia (1952), a Pas de dix (1955), az Allegro brillante (1956) és a Gounod Szimfónia (1958) című előadásainak köszönhette, emellett ő kreálta a szerepeket a Balanchine Sylvia Pas de Deux (1950), a Hattyúk tava (1951) és A diótörő 1954-es változatához. Tallchief repertoárja bővült, miután 1960-ban belépett az American Ballet Theatre-be, ahol két éven át elsősorban drámai szerepekben szerepelt.
Miután 1965-ben visszavonult a színpadtól, elismert tanár lett Chicagóban, ahol megalapította a Lyric Opera balettiskoláját (1974), valamint a Chicago City Ballet művészeti vezetőjeként dolgozott 1981-87 között. 1996-ban beválasztották a National Women’s Hall of Fame-be, és abban az évben a Kennedy Center kitüntetést is megkapta. 1997-ben jelent meg a Maria Tallchief: America’s Prima Ballerina (társszerzője Larry Kaplan) című önéletrajzi kötete.
Borítókép forrása: Pinterest