Sir Michael Gifford színészlegenda lehetetlen alak: folyamatosan káromkodik, mindenkivel goromba, amióta pedig gyógyíthatatlan beteg, még elviselhetetlenebb. Gondozók sorát űzte már el maga mellől, és most újabb áldozata érkezik: az Angliába települt fiatal magyar színésznő, Dorottya.
A lány titkon abban reménykedik, hogy Sir Michael a szárnyai alá veszi, tanulhatja tőle a mesterséget, ám az idős színész vele is nyers és kíméletlen. Amikor azonban kiderül, hogy Dorottyának van humorérzéke, ráadásul nagy rajongója Shakespeare-nek, kapcsolatuk egy csapásra megváltozik: Michael megenyhül, egykori önmagát látja a lány törekvésében, Dorottya pedig barátra talál az idős színészben. Ezzel meg is lenne a happy end, de természetesen a történet itt nem ér véget…
A film nézése közben talán meg sem fordulna a fejünkben, hogy egy magyar-angol koprodukciót látunk (maximum feltűnik, hogy az egyik szereplő nagyon hasonlít a mi Lukáts Andorunkra), pedig a filmet Edelényi János rendezte és a stáblistán legalább annyi magyar név szerepel, mint angol.
A főszereplő, a skót Brian Cox egyébként Haumann Péter hangján szólal meg magyarul, Dorottyát pedig a nagyon fiatal osztrák-magyar Coco König játssza, akinek ez volt élete első filmes főszerepe.