Életük szinte minden pillanatát lesifotósok és kíváncsi újságírók kísérik, a rajongók pedig mindenről tudni akarnak, ami velük kapcsolatos, legyen az karrierhír, magánéleti dráma vagy bármi. Rengeteg modellt, színészt, írót, sportolót és énekest illetünk “celebrity” vagyis híresség, celeb szóval, ami több, mint az egyszerű hírnév. De ki volt a világ első celebje, akinek egész személyisége érdekelte az embereket, és nemcsak a munkája?
Abban megegyezhetünk, hogy hírességnek lenni több annál, minthogy valaki a karrierje kapcsán elismert, és sokan tudják a nevét – jár vele egy sor kellemes és talán még több kellemetlen dolog is. Manapság már meg sem tudjuk számolni, hány olyan ember van, aki az egész világon – vagy legalábbis országokon keresztül átívelő – ismertségre tett szert és állandóan a média figyelmének középpontjában van. Írnak róla ha új lemezt adott ki, ha új filmje jelenik meg vagy megnyert egy futamot, de arról is cikkeznek, ha válik, gyereke született, új frizurával jelent meg, feltöltette a száját, eladta a házát – egyszóval minden olyanról, ami egyébként csak az ember szűk körére tartozna. Van, aki ezt élvezi, mások pedig ahogy tudják, óvják a magánéletüket, utóbbi pedig a mai világban egyszer nehezebb. Aki viszont élvezi, általában saját márkáját is építi a róla szóló hírekkel, elég csak Kim Kardashianra gondolni, aki nem színészként (vagyis nem a klasszikus értelemben….) vagy énekesnőként lett híres, most pedig az USA legbefolyásosabb női közé tartozik és nincs olyan nap, hogy ne jelenne meg egy bulvármagazinban. A mai értelemben vett celebségről azt gondolhatnánk, hogy a filmipar huszadik századi fellendülésével jelent meg, de ez tévedés, már korábban is éltek a közfigyelem által övezett emberek, a legelső celebnek Sarah Bernhardot tartják.
Korának meghatározó színésznője
1844-ben született Párizsban, Bernard Rosine néven, és élete során hasonló méretű hírnévre tett szert, mint Lady Gaga, Charlie Chaplin vagy Marilyn Monroe. Még nem volt harminc, amikor a Comédie-Française társulatának élére került, mint vezető tragika. Hét évvel később turnézni kezdett a világ színházaiban, és saját társulatával rengeteg országot bejárt, még Budapesten is megfordult. Legendás alakításai között szerepelt a Phaedra, a Kleopátra és a Ruy Blas címszerepe, Jeanne D’Arc, a Kaméliás hölgy Margitja, vagy épp Hamlet, akit 60 évesen játszott el, (a férfiszerepek sem álltak távol tőle) de néhány némafilmben is látható volt. A világkörüli út után hazatérve megvette a Porte-Saint Martin-színházat, amelyet fiával együtt igazgatott, és ahol korábbi színésztársait alkalmazta. Színpadi jelenlétét erőteljesnek és felejthetetlennek írták le, egyes újságírók Napóleonhoz és Ulysses S. Grant amerikai elnökhöz hasonlították. Pillanatok alatt képes volt bánatból csodálatot majd haragot varázsolni az arcára, és nemcsak azzal, hanem teste minden porcikájával játszott. 1915-ben egy fertőzés miatt amputálni kellett az egyik lábát, de ez sem akadályozta meg abban, hogy tovább játsszon.
Szembement korának nőideáljával, ami szerint egy hölgy tisztelettudó, passzív és visszafogott, és ez nemcsak játékában mutatkozott meg, hanem például abban is, hogy férj nélkül vállalt és nevelt fel egy fiút, akinek a saját vezetéknevét adta. Akkoriban egy női előadó akkor volt vonzó, ha telt idomokkal volt megáldva, ezzel szemben Bernhardt igen vékony volt és nem klasszikusan szép – különbözőségét pedig minden adandó alkalommal kihangsúlyozta. Nem volt hajlandó kiegyenesíttetni hullámos haját és Barbra Streisandhoz hasonló orra miatt pedig a festményeken mindig profilból ábrázoltatta magát.
A kor íróihoz, költőihez, grafikusaihoz barátság fűzte őt, karrierje során többször váltotta egymást a siker és a bukás, halála idejére az utóbbi volt igaz, elszegényedve hunyt el 1923-ban, 78 évesen. Dosztojevszkij megemlítette nevét a Bűn és bűnhődésben, 1960-ban pedig csillagot kapott a Hírességek sétányán Hollywoodban, utóbbinak ő a legrégebben született “lakója”. Sőt, még egy bazsarózsafajtát is elneveztek róla, amit Paeonia lactiflora ‘Sarah Bernhardt’ néven kereshetünk.
Hatása akkor és most
Mai fejjel elképzelhetetlen, hogy egy egyszerű színházi színésznő hogyan válhat ilyen népszerűvé, de ne felejtsük el, hogy a 19. században, jóval az internet, a tévé, a rádió megjelenése előtt csupán a színpad jelentette az egyetlen kitörési lehetőséget. Gazdagok és szegények is jártak előadásokra, és ez nemcsak a fővárosokra volt jellemző, a nagy sztárok még aprócska településekre is ellátogattak játszani.
Míg ma megeshet, hogy egy rappert milliók követnek Twitteren, és közben a nagy többség soha életében nem hallott róla, Bernhardt neve még ott is közismert volt, ahol azelőtt nem látták őt színpadon. Az 1800-as évek második felében elterjedt elektromos távírónak és az egyre nagyobb méreteket öltő tömegmédiának köszönhetően az információ az addiginál gyorsabban tudott áramlani, így Bernhardttal volt tele a reggeli és az esti újság is, amit milliók olvastak. Így amikor megérkezett a hír egy-egy településre, hogy ott fog játszani, az emberek rohantak a jegyekért. A színésznő pedig szívesen válaszolt az újságírók kérdéseire, és komolyan beleszólt abba, hogy miről cikkeznek vele kapcsolatban. Az újságok persze boldogan írtak róla, hiszen céljuk az volt, hogy az jelenjen meg náluk, amire az emberek legjobban kíváncsiak – vagyis sok esetben a francia színésznőre. Bármi történt vele, legyen az egy hőlégballonos kirándulás Párizs felett, egy porosz diplomata pohárköszöntőjének visszautasítása vagy épp házassága egy tizenegy évvel fiatalabb férfivel, napokig az szerepelt a címlapokon Londontól Rióig.
Nemcsak újságcikkekben jelent meg, hanem az akkoriban népszerűvé váló fényképészetet is kihasználta, egyik leghíresebb fotóján egy koporsóban feküdt a hálószobájában. Akárhová ment, mindig tett róla, hogy a város legjobb fotósai is ott legyenek az előadásán, hogy újabb képek készülhessenek róla. 1881-ben New Jerseybe látogatott, ahol Thomas Edisonnal felvetette a hangját a feltaláló egyik korai fonográfjának segítségével. Amellett, hogy ő nevezhető az első modern hírességnek, nagy szerepe volt a celebkultúra létrejöttében. Hiába lehet ismeretlen manapság a neve rengeteg embernek, nélküle nem biztos, hogy Taylor Swift, Beyoncé vagy épp egykor John Lennon híres lenne ebben a formában.
Forrás: Vox
