Meghosszabbította a Kiscelli Múzeum a Kloáka, kanális, klozet – Budapest csatornázásának kultúrtörténete című kiállítását.
Első hallásra furcsának hangozhat a koncepció, mégis számtalan érdekesség kiderülhet, ha ellátogatunk a kiállításra.
Minden nap használjuk, így eszünkbe sem jut, hogy mekkora találmány volt annak idején az angolvécék megjelenése. Nemcsak a halálozási statisztikákon javított, hanem általa egy új helyiség is alakult a lakásban, mégpedig a fürdőszoba.
Mi csak a lakásban található részét ismerjük a mosdónknak és a vécénknek, de mi van a falak között? Mi történik abban a láthatatlan rendszerben, amit csatornahálózatnak hívunk?
Az angolvécék elterjedéséhez Széchenyi Istvánnak is köze volt, de nem kizárólag ennek részletei derülnek ki a tárlat látogatásakor, hanem az is, hogy annak idején a nők hosszú szoknyájukat hordva hogyan oldották meg kulturáltan, ha rájuk jött a szükség. Ekkor még nem volt különösebben intim dolog az ürítés, ám mára már-már tabuként tekintünk rá. Miért alakult ez így?
Erre keresi a válaszokat a január 9-ig nyitva tartó kiállítás.