Tanulási zavarok – hogyan segíthet a szülő?

Olivér 11 éves, eleven kisfiú. Szülei is pörgős, dinamikus emberek, így nem lepődtek meg azon, hogy a gyerekük 7 hónaposan felállt, 10 hónaposan elkezdett járni, azóta pedig megállás nélkül csinál valamit, sőt a szája sem áll be egész nap. Az óvodában feltűnt, hogy a gyerek nem rajzol szépen, nem szeret kézműveskedni és a kisautók sem kötik le túl hosszú ideig, de arra gondoltak, egy temperamentumos kisfiútól ez nem is várható el. A biztonság kedvéért konzultáltak egy fejlesztő pedagógussal, aki azonban a logopédiai fejlesztésen kívül nem javasolt mást.

Olivér sok mindenben nagyon ügyes volt, sportban például kiválóan teljesített és szociális érzéke is fejlettebb volt a vele egykorúakénál. Az iskolában gyorsan otthon érezte magát, viszont az anyukája észrevette, hogy nagyon nehezen sajátítja el az olvasást, majd az írást.

Kikérdezéskor, házi feladat megírásakor mindig talált valami kifogást, időhúzó praktikát, ami miatt sosem értek a végére. Mintha mindig máshol járt volna az esze. Sokszor visszakérdezett, elvesztette a fonalat, fáradtnak, nyűgösnek tűnt. Kétévnyi szenvedés után a szülők úgy érezték: nem lehet tovább várni, a gyerek nem fog „megérni”, ezek a problémák nem fognak a korral megoldódni, annak ellenére, hogy aktívan jártak TSMT-re, azaz speciális fejlesztő tornára. Így jutottak el a nevelési tanácsadóba, ahol megállapították, hogy Olivér tanulási zavarokkal küzd, hiába próbál kompenzálni, a figyelemzavar és az írási problémák egyre jobban kiütköznek.

Mi is az a tanulási zavar?

Akkor beszélhetünk tanulási zavarról, ha egy gyerek a kortársakhoz képest jelentős nehézségeket tapasztal az írás (diszgráfia), olvasás (diszlexia) vagy számolás (diszkalkulia) területén, és ennek hátterében nem igazolható más érzékszervi, neurológiai vagy pszichés probléma. Nem is gondolnánk, hogy mennyire gyakori jelenségről van szó: szinte nincs olyan iskolai osztály, ahol ne lenne egy-egy érintett gyermek.

„A tanulási zavar jellegzetes megjelenési formája például a beszédértési nehézség, a betűk, számok, színek és formák elsajátításának nehézsége, vagy az is, ha az olvasás akadozó, lassú, illetve, ha a gyermek írása nehezen olvasható. Figyelmeztető jel, ha a tanulás, olvasás, írás és számolás végzése során a gyermek szorong” – mondta el dr. Tárnok Zsanett, klinikai szakpszichológus, a Vadaskert Alapítvány igazgatója.

Elképzelhető, hogy megfelelő intellektus és ép érzékszervi információfeldolgozás ellenére sem tud a gyermek lépést tartani az osztálytársaival. Ha a szülők már több hónapja észlelik tüneteket, akkor érdemes tanulási zavarra gyanakodni. Persze a nehézségek felismerése sem mindig egyszerű.

„Számomra tetten érni volt a legnehezebb a problémát. Nem értettem, hogy az eleven és gyors észjárású gyermekemnek a bonyolult dolgok miért mennek könnyen, és az egyszerű olvasás, a hónapok sorrendjének megtanulása vagy a szöveges feladatok megértése miért olyan nehéz számára” – sorolja a konkrét példákat Júlia, Olivér anyukája.

Dr. Tárnok Zsanett hangsúlyozta: a nehézségének felismerése után célszerű konzultálni a pedagógussal, valamint gyermekpszichiáterrel is. Ez azért különösen fontos, hogy az ADHD tüneteit elkülönítsék az intellektuális képességzavar jeleitől. Míg az előbbi a leggyakoribb gyermekpszichiátriai fejlődési zavart jelenti (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), utóbbi gyakorlatilag az értelmi fogyatékosság vagy mentális retardáció elnevezése.

Mit tehet a szülő?

A szakemberekkel való konzultációk során Olivér szülei megértették, hogy a probléma nem szűnik meg, viszont fejlesztésekkel, következetes és támogató szülői és pedagógusi magatartással sokat segíthetnek a kisfiúnak a mindennapokban. „Ez nemcsak a gyereknek, hanem a szülőnek is embert próbáló feladat, hiszen nehéz higgadtan tudomásul venni, hogy a gyerek nem szándékosan lusta és engedetlen” – magyarázza Júlia, hozzátéve, hogy a Vadaskert Alapítvány szülői tréningjén hasznos, a mindennapokban alkalmazható konkrét tanácsokat kaptak.  

A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia szakemberei szerint fontos kiemelni, hogy azok a gyermekek, aki kicsit másképp tanulnak, gondolkoznak, ugyanolyan sikeresek lehetnek az iskolában, mint kortársaik. A következőket tanácsolják a tanulási zavarral küzdő gyerekek szüleinek:

• Koncentráljunk az erősségekre! Ha a gyermek kiemelkedő akár egy sportágban, művészetben vagy tantárgyban, próbáljuk buzdítani annak gyakorlására.

• Dicsérjük meg gyakran, ha jól teljesít vagy sikerült egy feladat elvégzése!

• Fejlesszük a szociális és érzelmi készségeit – éreztessük a gyermekkel, hogy velünk mindent megbeszélhet, hozzánk bizalommal fordulhat.

• Tervezzük meg a jövőt! A szülők és a tanulási zavarral élő gyermekek sokszor aggódnak a jövő miatt. Ösztönözzük a gyermeket az erősségei és lehetőségei kihasználására az érdeklődésének megfelelően.

„Tudatosítsák a gyermekben, hogy hogy az eltérő tanulási forma nem jelenti azt, hogy ő kevéssé okos, tehetséges, csupán máshogy, más módszerekkel kell megtanulnia írni, olvasni” – árnyalja a képet Dr. Tárnok Zsanett, aki szerint a terápiás lehetőségek számbavételekor a legfontosabb az egyéni fejlesztési terv kialakítása.

Nehezített pálya

Még nehezebb azoknak szülőknek, ahol a családban több gyerek is van, és közülük az egyik tanulási zavarral él. „Nagy kihívás megosztani a figyelmet a két fiunk között, és úgy motiválni Olivért, hogy közben a három évvel idősebb bátyja, Marci, ne érezze úgy, hogy őt mellőzzük vagy nem jutalmazzuk megfelelőképpen” – említ egy további nehézséget Júlia. A szakemberek szerint ilyenkor a testvért is be lehet vonni a tanulási zavarral élő gyerek feladataiba és a maga módján ő segíthet. Emellett tudatosan kell olyan programokat szervezni, amelyek során a testvérrel is minőségi időt töltenek a szülők, akik amellett, hogy egymás között feloszthatják a feladatokat, igény – és lehetőség – szerint külső segítséget is igénybe vehetnek.